1738. január 25-én a török Erdély fejedelmévé nevezte ki Rákóczi fiát

„Igen messze esett az alma fájától.” – írta Mikes Kelemen II. Rákóczi Ferenc és Hesseni Sarolta Amália 1700. augusztus 17-én Bécsben született fiáról, Józsefről felnőtt korában. Neveltetéséből kimaradt apja, hiszen mindössze 8 hónapos volt amikor 1701. április 18-án letartóztatták II. Rákóczi Ferencet. Ekkortól ő és családja életútja valójában szétvált. Józsefet soha többé nem látta. (Egy évvel fiatalabb másik fiát, Györgyöt 1727-ben látta először, Rodostóban.) Hesseni Sarolta Amália ugyan a 1706-ban néhány hónapot Magyarországon töltött férjével, de gyermekeik Bécsben maradtak, neveltetésükről eddig és ezután is az udvar, pontosabban a császári hivatalnokok gondoskodtak. Sarolta Amália már nem tért vissza fiaihoz, így már őt sem láthatták felnövekedésük idején.

Az idegen szellemben nevelt Rákóczi fiúk magyarul nem tudtak, olasz nevet viseltek. Rákóczi József – Marchese di San Carlo – 1723-ban őrgrófként hűbérbirtokot kapott az Abruzzókban fekvő Romanuccio-t. Marchio de Romaniccio néven olasz főnemes lett. Megtekintette ugyan birtokát, de visszatért Bécsbe, s nem mutatott érdeklődést a politika iránt. Az élet örömeit hajszolva teltek napjai, évei, miközben jelentős adósságot halmozott fel. Az udvar talán már nem rendezte adósságait, s a hitelezők követeléseikkel üldözték, amikor 1734 tavaszán Bécsből elutazott.Velencébe, majd Bolognába, onnan Rómába ment. 1735-ben Nápolyban, az év végén már Párizsban, utóbb Madridban töltötte „zajos” napjait. Itt érte az orosz-török háború kitörésének híre. Az események hátterében ott volt az 1726-os orosz-osztrák szerződés, amelynek következményeként az 1736-os év a szövetségi szerződés próbája volt.

Ahmed pasa (mielőtt áttért az iszlámra gróf Bonne volt a neve, s császári altábornagy) számolt orosz szövetségben Ausztria fegyveres fellépésével az orosz-török konfliktusban. Ahmed azonban tudta, azt is, hogy Rákóczi neve még elevenen él a köznemesség és a parasztság körében, s Madridból Konstantinápolyba hívatta II. Rákóczi Ferenc fiát Józsefet – szükség esetére.

Rodostó érintésével 1736 decemberében érkezett Rákóczi József a török fővárosba. Az események meglepték Bécset, de a folyamatban lévő tárgyalások miatt a porta is inkább Rodostóba küldte az ottani magyar telep fejéül. 1737 július közepén azonban Bécs hadat üzent a portának és meg is indította támadását, elfoglalt Nist. A török azonban nem csak eredményesen ellentámadott, hanem Rákóczi József személye is előtérbe került.

1737 szeptemberében Józsefet nagy tisztelettel fogadták Konstantinápolyban, december 3-án fényes külsőségek közepette fogadta a szultán is. Eközben folytak a tárgyalások Rákóczi és a porta jövőbeli közjogi viszonyáról. 1738. január 25-én I. Mahmud szultán Rákóczi Józsefet erdélyi fejedelemmé nevezte ki. Ezután Rákóczi a magyarországi és az erdélyi rendekhez kiáltványt bocsátott ki, csatlakozásra szólítva fel őket. Ennek hatását már Csernavodában várta, majd márciusban a határhoz közelebb, Viddinbe ment át, hiszen a katonai dezertálások a Rákóczihoz való csatlakozás jelszavával már 1737 nyarán megindultak. Bécs megtapasztalhatta, hogy a Rákóczi név korántsem üres fogalom. A császár azonban kérlelhetetlen szigorral lépett fel azokkal szemben, akik a Rákóczival való összeköttetés gyanújába estek. Ez mindenképpen hozzájárult ahhoz, hogy a magyarországi és erdélyi önkéntesek Rákóczihoz való csatlakozása elmaradt. Májusban III. Károly császár birodalmi átkot mondott ki Rákóczira, mint felségárulóra, ugyanakkor V. Fülöp spanyol király júliusban az aranygyapjas renddel tüntette ki.
Eközben török sikerekkel folytak az összecsapások. A nagyvezér a táborába hívatta Rákóczit, bár ő a Csernavodába illetve Viddinbe érkezése óta nem nagyon mutatott érdeklődést a kiáltványában megfogalmazott tervei megvalósítása iránt. Előbb a nagyvezér egy sereg élén Temesvár felé akarta elindítani (bízva abban, hogy a Bánát lakossága majd csatlakozik hozzá), aztán végleg ejtette a Rákóczival való próbálkozás gondolatát, személyét többé nem vette számításba.

Ezalatt a bécsi udvar hosszú nyomásgyakorlással keresztülvitte, hogy XII. Kelemen pápa Rákóczit 1738. szeptember 5-én egyházi átok alá vetette, mondván veszélyezteti a katolicizmus érdekeit. Az erről szóló pápai bullát a templomokban kihirdették. Rákóczi korai halála miatt azonban ennek már nem volt jelentősége.

Rákóczi József a Rodostóba való érkezés pillanatától fogva beteg volt, súlyos maláriás láz gyötörte. A betegség lassanként felemésztette erejét és közömbössé tette minden iránt. Csernavodán halt meg november 10-én, nagy gondoktól mentesítve Bécset.

Feltöltő

Fel