I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona leánya, Julianna Borbála 1672 szeptemberében született, szülei második gyermekeként. Bátyját nem ismerhette, csecsemőként hunyt el. Még négyesztendős sincs, midőn meghal az édesapja. I. Rákóczi Ferenc végrendeletében árváit, Juliannát és a nála négy évvel fiatalabb Ferencet I. Lipót császár oltalmába ajánlotta. Az özvegy Zrínyi Ilonának azonban sikerült elérnie a császári udvarnál, hogy ő maradhasson a gyermekei gyámja. Anyja és nagyanyja, Báthory Zsófia óvó szeretete kísérte fiatal éveit. Munkácson, Regécen, Sárospatakon telt gyermekkora. Édesanyja fontosnak tartotta a zenei tanulmányokat, külön virginált hozatott számára.
Nyolc esztendős volt, amikor meghalt nagyanyja, tíz éves édesanyja újabb házasságkötésénél, melyet követően Thököly Imre lett a mostoha apja. Ott volt anyjával és öccsével, Ferenccel Munkács ostromán.
A vár feladása után anyjával és Ferenccel hosszú, fárasztó út után, 1688 márciusában érkeztek Bécsbe. Anyjával az Orsolya-rendi apácák kolostorában maradt egy számukra kijelölt lakosztályban. Öccse Csehországba került, ott folytatta tanulmányait.
Julianna már 16 esztendős, lázad a kolostori élet ellen. Részt vesz az udvari ünnepségeken, anyja is kapcsolatot tart az udvar franciabarát köreivel.
18 esztendős Julianna, amikor megkérte a kezét gróf Ferdinánd Gobert Aspremont-Reckheim császári altábornagy (1643-1708), aki az udvar franciabarát csoportjához tartozott. Ő a birodalmi rangú Reckheimi Grófság (ma: Rekem, Belgium) egyik örököse. Korban a menyasszony apja lehetne, a gróf Zrínyi Ilona kortársa. Néhány forrás arra utal, hogy Zrínyi Ilona és az Aspremont rokonság közösen szőtte a házasság tervét. Tudni lehetett, hogy császár már ezért sem engedélyezi a házasságot. Ilona több levelet váltott Thököly Imrével. Az egyikben ezt írta: „.. ha Isten Aspremont úrnak rendelte Juliankát: arrúl én mit tehetek?”
1691. június 24-én a bécsi püspök adta össze Rákóczi Juliannát és Aspremont grófot az orsolyiták zárdájában, titokban, császári engedély nélkül. Házasságával Julianna nagykorú lett, sikeresen kivonta magát gyámja, Kollonich fennhatósága alól. Továbbra is Bécsben élt, férje 1694-ben szerzett magyar indigenátust (a magyar honosság (nemesség) elnyerése külföldi részéről).
A 17 éves Rákóczi Ferenc grófot (!) I. Lipót három évvel nagykorúvá válása előtt 1693-ban nagykorúsítja, hogy őseitől örökölt birtokaival szabadon rendelkezhessen. Öccse elhagyva Csehországot Julianna bécsi palotájában talált otthonra. 1694 tavaszán Aspremont gróf kísérte Ferencet magyarországi birtokaira. Juliannának nagy része volt Ferenc házassági terveinek kigondolásában is.
1694-től számos birtokát, sőt uradalmát elzálogosította a testvérpár, hogy költséges életvitelét biztosítani tudja. A testvérek viszonya a birtokok végleges megosztása miatt 1696-tól kezdve megromlott. Ezeket ugyanis az örökösödési jogrend szerint nem felezniük kellett, hanem a birtok eredete szerint nagyobbrészt a férfi leszármazót illették meg. A testvérek végül 1699 szeptember 18-án Eperjesen kötötték meg az osztozkodásról szóló szerződést. Eszerint Makovica kivételével a várak, és tartozékaik II. Rákóczi Ferenc kizárólagos tulajdonában maradtak. Nővéréé lett Makovica vára és a zborói kastélyuk őket illető birtokrésze, melyet nagynénjével Rákóczi Erzsébettel együtt birtokolt.
Julianna Zborón alapítványt tett a plébániának, kápolnát emeltetett Szent Anna tiszteletére (máig megvan). Rákóczi Erzsébet halála után Julianna és Ferenc örökölte javait.
Férje 1708-ban halt meg Reckheimben. Az özvegy Julianna Bécsben élt. A szabadságharc alatt súlyos anyagi veszteségeket szenvedett, birtokrészét nem gondozták, jövedelme nem jutott el hozzá. Kénytelen volt adósságokba verni magát. 1711-ben I. József moratóriumot rendelt el tartozásai megfizetésére.
Julianna 1717-ben Bécsben halt meg, mindössze 45 esztendős korában. Ott temették el.
Rákóczi Julianna hét gyermeket szült, közülük többen gyermekként meghaltak, leánya gyermektelen maradt. A Rákóczi-család leszármazottai egyedül Julianna utódaiban éltek tovább. Végrendeletében megosztotta gyermekei között örökségüket. József Gobert (1693-1720), aki a németalföldi kormányzó lányát Charlotte Turinetti őrgrófnőt vette feleségül, a reckheimi uradalmat kapta a címmel együtt. 1708-20 között ő lett Reckheim örökös grófja. A makovicai uradalom felét és a hegyaljai szőlőket három részre osztotta József, Károly és Johanna között. Fia, Károly Gobert és örökösei rezidenciaként használták Zborót.

Dr. Tamás Edit beszámolója

Kép:
Madarász Viktor: Zrínyi Ilona vizsgálóbírái előtt, 1859
Magyar Nemzeti Galéria