Lavotha Géza (1926 – 1999)
„Egész életemben arra törekedtem, hogy üzeneteket hagyjak a jövő nemzedék számára”

„Első pillantásra művész” címmel nyílt időszaki kiállítás Sárospatakon, az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeumában. Lavotha Géza tanárként, népművelőként dolgozott, míg a művészetben festőként, fafaragóként, szobrászként ismertek széles körben alkotásai. Művei megtalálhatók a vidék közintézményeiben és magánszemélyeknél is. A Rákóczi Múzeum jelentős számban őrzi fafaragásait, de van néhány rézdomborítás és egy 1956-ban készült festmény is a képzőművészeti gyűjteményben.

A nagy érdeklődés kísérte kiállításmegnyitón részt vett Lavotháné Jáger Katalin, a művész özvegye és a család számos tagja. Sokan eljöttek Lavotha Géza egykori ismerősei, barátai köréből. Itt volt Sárossy Tibor fafaragó is, aki az Erdőbényén felállított „Tanító” című szobrot mintázta egykori mesteréről.

Lavotha Géza kiválóan hegedült, így a programba bekerült Lavotta János, a verbunkos-szerző, hegedűvirtuóz „Homoródi” című műve is, melyet Novák-Tóth Györgyi, a Farkas Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola tanára magával ragadó előadásában hallhattunk. Nagyon köszönjük!

Dr. Tamás Edit múzeumigazgató köszöntőjében felvázolta Lavotha Géza munkásságának legfőbb csomópontjait, kiemelte azon témákat, melyek a kiállításon is megjelennek: Tokaj-Hegyalja szőlészetét és borászatát, a sárospataki mesterségeket bemutató fafaragványokat, a kuruc kornak és II. Rákóczi Ferencnek emléket állító rézdomborításokat és az anya gyermek kapcsolatát feldolgozó műveket. Elárulta, hogy kiállítás címe – „Elsőpillantásra művész- Lavotha Géza szerette a szépet és az anyagot” – Fehér Józseftől, a Kazinczy Múzeum egykori igazgatója írásából vett idézet. Hangsúlyozta, hogy a Rákóczi Múzeumban nyílt kiállítás „legyen felkiáltójel”. Emlékeztessen mindnyájunkat arra, hogy 2026-ben lesz Lavotha Géza születésének 100. évfordulója. Összefogással megvalósuló életműkiállítást javasolt, melyhez felajánlotta a Rákóczi Múzeum szakmai segítségét, és a gyűjteményében őrzött művek kölcsönzésének lehetőségét. Megköszönte a kiállítás kurátorának, Bamli Beátának a munkáját és a művész özvegyének szakmai segítségét. Lavotháné Jáger Katalin hozzászólásában meghatódva emlékezett férjére, megemlítve, hogy ebben az évben volt Géza halálának 25. évfordulója.

A művész életét és munkásságát a kiállítás kurátora, Bamli Beáta írásából ismerhetik meg a látogatók és az olvasók: Lavotha Géza 1926-ban született Erdőbényén, szülőfaluja iránt érzett mélységes szeretete alkotásait is áthatotta. A hegyek ölelésében fekvő zempéni kis falu és a hegyvidék hangulatát festményein, fafaragásain, réz domborművein is megörökítette. Erdőbénye számára mindig is az otthont, a békét, az életet jelentette. Tanulmányait a sárospataki tanítóképzőn, majd az egri tanárképző főiskolán végezte, ahol földrajz – rajz – ábrázoló geometria tanár, népművelő oklevelet szerzett. 28 évig tanított, előbb Tiszaladányban, majd szülőfalujában Erdőbényén, itt maga köré gyűjtve a helyi iskola tehetségesebb diákjait, szakkört szervezett. Rajzolni, metszetet készíteni, festészeti technikákra tanította őket és hogy ne csak nézzék, hanem lássák is a világot. Szeretettel adta át tudását és a művészetek befogadására való képességet. Nem titkolt célja volt, hogy a gyermekek látásmódján keresztül keltse fel a falusi emberek érdeklődését a művészetek, műalkotások iránt.

1962-ben megvalósította egyik nagy álmát, létrehozta az első vidéki, országos hírű gyűjteményt, az Erdőbényei Kisgalériát. Ő maga így vallott erről az időszakról (Észak-Magyarország napilap, 1975. VII. 25.): “Elsősorban népművelő vagyok, aki a képzőművészet útján, a művészet nyelvén szeretne szólni és semmi egyéb.” Alkotói pályáját a festészettel indította és mindig is ez állt hozzá a legközelebb. Festményein visszatérő téma a hegyaljai táj, az erdő, a dombok ölén meghúzódó falu, de festett potrékat és a későbbi időszakában itáliai- és ausztrál tájakat is.

Közel 30 év után a katedrát hátrahagyva a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát művészeti munkatársa lett. Ebben az időszakban kezdett el fafaragással foglalkozni, mely ezután hosszú éveken keresztül meghatározta művészi tevékenységét. Talán a legtöbben fafaragóként ismerték Őt. Alkotásai ma is megtalálhatóak szerte Hegyalján és messzi vidéken. Keze nyomát őrzik a sárospataki Kossuth utcán látható faragott kapuk, Sátoraljaújhelyen a “Lorántffy Zsuzsannának átadja az első aszút Szepsi Laczkó Máté” című nagyalakú faragványa. Kazincbarcikán a katolikus templomban, Nyíregyházán, Rakamazon, Sárváron és Budapesten is megtalálhatóak munkái. Fafargásai életre keltik a vidéki élet mindennapi jeleneteit, a szőlőművelés, a borkészítés mozzanatait, mondanivalójával lebilincsel, szinte mintha mi is részesei lennénk az eseménynek.

50 éves kora után kezdett mészkőszobrokat készíteni. Kőszobrainak többsége Hegyalja neves alakjait örökíti meg, így pl. II. Rákóczi Ferencet, Lorántffy Zsuzsannát, Szepsi Laczkó Mátét, Trefort Ágostont, Dombi Sámuelt, Lavotta Jánost, Móricz Zsigmondot is megformázta. Köztéri művei megtalálhatóak Erdőbénye mellett Sárospatakon, Sátoraljaújhelyen, Olaszliszkán, Vizsolyban, Munkácson, Királyhelmecen.
Eljutottak alkotásai Hollandiába, az Amerikai Egyesült Államokba, Japánba és Ausztráliába is. 1986-ban a Sárospataki Képtár igazgatójaként vonult nyugdíjba. Élete során a művészet számos területét bejárta. Szeretett festeni, foglalkozott tűzzománccal, készített linometszeteket, fafaragásokat, réz domborműveket, vagy éppen ex libriseket. Jelentek meg írásai a Széphalom című irodalmi folyóiratban, de novellákat és regéket is írt. Munkásságát Sárospatak városa 1996-ban Pro Urbe Emlékéremmel ismerte el, szülőfaluja, Erdőbénye pedig 1997-ben díszpolgárává választotta. Róla mintázta Sárossy Tibor fafaragó az Erdőbényén található “Tanító” című szobrot.

A kiállítást Csatlósné Komáromi Katalin, a Tokaj-Hegyalja Egyetem társadalmi kapcsolatok igazgatója e gondolatokkal nyitotta meg:
A tárlat „Első pillantásra művész” Lavotha Géza szerette a szépet és az anyagot címmel invitálja Önöket, de akár egy alcímet is adhatunk: Tudásmegosztás, értékmentés, Tokaj-hegyaljai identitás avagy egy XX. századi alkotó ember munkássága.

A rajztanár feladatáról így vélekedik:
– Az egyre fogyó természetes környezet, az alig érintett táj szépségének tudatos élvezete, a természettel való azonosulás útja a rajzórákon kezdődhet, s ennek fontossága a modern időkben döntő jelentőségű. Az, hogy képes legyen a majdani felnőtt a természet szépségeit élvezni, megtartani és megvédeni, hogy a turisták által látogatott helyek ne váljanak szeméttelepekké, elsősorban az esztétikai nevelés feladata.
Azt hiszem ennél többet és világosabb üzenetet napjainkban sem lehet megfogalmazni.

Erdőbényei értékeinek, az őt körülvevő páratlan környezetnek bemutatását és széleskörű megismertetését szolgálta az Erdőbényei Kisgaléria létrehozása. Az országosan is első vidéki gyűjtemény ötlete éppen egy budapesti Nemzeti Múzeumban tett látogatás alkalmával fogalmazódott meg benne: Emberek, itt csodák vannak! Ezeket a csodákat mindenkinek látnia kell!” Egész életútját ez a szándék, az adni akarás jellemezte. Minden vágya az, hogy ismereteit, tudását, élményeit megossza a nagyobb közösséggel.

A vidéki lét és ember egyszerűsége egész életében központi témája volt. Fafarágásaiban, festményeiben, fotóiban ennek a mély gyökérnek a hatása érvényesül. Ésik Sándor szerkesztésében megjelent Borsod-Abaúj –Zempléni Almanch 1. kötetében így ír róla: A „tiszta szó” igénye jellemzi képzőművészeti alkotásait is. Elkötelezett tolmácsolója a paraszti munka, különösen a Hegyalján jellemző szőlőművelés, borászkodás gyönyörű-gyötrelmes szertartásának, hagyományainak. Fafaragásai jelentős részét képezik munkásságának, annak ellenére, hogy csak 40 éves kora után kezdett ezzel e technikával foglalkozni. Fejébe vette, hogy a kulturált borfogyasztás terjesztése érdekében a vendégfogadásra alkalmas hegyaljai pincékbe faragott táblaképeket tervez a hagyományok bemutatására. A terveket pedig tettek követték.

A 70-es évek elején indult Sárospataki Fafaragó Tábor szintén szerteágazó munkájának egyik méltó fejezete. Az 1972-ben létrejött alkotó közösség Sárospatak kultúrtörténetébe örökre bírta a nevét.

A fafaragásaiban bibliai és történelmi témákra egyaránt fókuszált. Az elsőben kiemelt jelentőséggel bír a kazincbarcikai Szent Teréz templom , amelyben a fafaragó művész munkái – a szentségház, a stációk, a szentek szobrai – életművének egy fontos fázisaként tették hihetetlenül kedvessé ezt a templomot.

Történelmi személyiségek közül Munkácsra, a magyar iskola számára Rákóczi mellszobrot, a felvidékre, Királyhelmecre II. világháborús emlékművet, Sátoraljaújhelybe, a zeneiskola számára Lavotha János mellszobrot készített. Vizsoly számára mintázta meg Károlyi Gáspár és Szenczi Molnár Albert alakját.

Nemcsak a tanulás, de a tanítás is éltető eleme életének, mindenkiben meglátja a tehetséget. Aki igényli, annak mindig önzetlenül segít. A korábban Sárospatakon élő Sárossy Tibor kedvenc tanítványa volt. Tibor az Erdőbényén található, Lavotha Gézáról mintázott Tanító című alkotásával tiszteleg a mestere előtt.

Kit ünneplünk ma, 2024-ben Lavotha Géza időszaki kiállításával? A kiváló rajztanárt, aki az ember és az őt körbevevő világ szépségére hívta fel a figyelmet?
A helytörténészt, aki saját példájával élen járva mindent megtett, a lokális értékek őrzéséért, megmentéséért, azok méltó módon történő átörökítéséért?
A sokoldalú művészt, aki számos anyaghasználattal, technika elsajátításával alkotott maradandót szűkebb és tágabb környezete javára?
A life long learning vagyis az élethosszig tartó tanulás előfutárát?
A mestert, aki önzetlenül osztotta meg tudását, tapasztalatit tanítványaival?
A közösségépítőt, aki tudományos módszertan nélkül is, ösztönösen alakította a társadalom egy-egy szövetét?
Úgy vélem, egy Tokaj-Hegyalját soha meg nem tagadó, tiszta szívű embert, aki szerette a szépet és az anyagot.

E cikket Bamli Beáta kurátor írásból, Csatlósné Komáromi Katalin kiállítás megnyitó beszédéből és saját gondolataiból összeállította Dr. Tamás Edit

A Lavotha Géza alkotásait bemutató tárlat 2024. október 22. és 2025. június 1. között lesz látogatható.
Fotók: Gombos Levente