Március 15. nemcsak az 1848–49-es polgári forradalom és szabadságharc kezdete, hanem a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja is. A rendszerváltás évétől kezdődően munkaszüneti nap, 1990 óta hivatalos nemzeti ünnep. Március 15. a magyar sajtó napja is annak emlékére, hogy 1848-ban ezen a napon nyomtatták ki a magyar sajtó első szabad termékeit.

Sárospatakon a városi ünnepségen a Polgári Magyarországért Alapítvány főigazgatója Bráda Ferenc mondott beszédet, melyet az alábbiakban olvashatnak:

„Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mindig is nagy öröm számomra a Bodrog parti Athénba látogatni, és nemcsak azért, mert a gondos kezekben évről-évre egyre látványosabban fejlődik ez a város, hanem mert Sárospataknak kiemelt helye van a szívemben.

Ha megengednek egy személyes megjegyzést, Polgármester úr utólagos engedelmével szeretném Önökkel megosztani az általa küldött felkérő levél első sorát: „Sárospatak, a „Rákócziak ősi fészke” hívó szót küld Ön felé”. Ennek a csodálatos városnak a hívó szavára nem mondhattam nemet, különösen azért sem, mert a nagyszüleim itt éltek és így részben én is büszkén vallhatom magam sárospatakinak.

Büszkén, mert azt gondolom, hogy ez a város – természetesen az itt élő emberekkel együtt –, az egyik legönzetlenebb település. Egy olyan hely, ami mindig adott és cserébe nem várt el semmit. Bárki is látogasson ide, biztos, hogy gazdagabban fog távozni, mint ahogy megérkezik. Egy felejthetetlen séta a Vizi kapunál vagy a Várkertben, egy csodás koncert a Zempléni Fesztiválon örök emlék marad az átutazóknak és a vendégeknek.

De aki szorosabban kötődik Sárospatakhoz, az tudja, hogy a szép élményeknél sokkal többet adott és ad ez a város nemcsak az itt élő embereknek és az itt tanuló diákoknak, hanem az egész országnak. Egy olyan útravalót és örökséget, ami mindig is örök lenyomatot hagy az emberekben, és amire szilárd támaszként tekinthetnek életük végéig. A sárospatakiak lelkiismeretes munkája, egyenes jelleme, a tudásba vetett hitük a kurucos lázadással páratlan hazafiak életére és tetteire volt hatással. Az itt töltött évek, az itt szerzett tapasztalatok és élmények nélkül, nem válhattak volna azzá, akik végül lettek. Csak néhány nevet kiemelve a teljesség igénye nélkül: Kossuth Lajos, Szemere Bertalan, Kazinczy Lajos, Tompa Mihály, Izsó Miklós. Akik hol szavakkal, hol tettekkel, hol mindkettővel egyszerre mind részesei voltak az 1848-49-es forradalomnak és szabadságharcnak és küzdettek azért, amiben hittek: egy szabad és független Magyarországért.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Szerencsések vagyunk, mert ma nem kell fegyvert ragadnunk és a harcmezőn küzdenünk, vállalni a kézi tusát, túlélni a lovasrohamokat az ágyúgolyók süvítésében. Szerencsések vagyunk, mert ma nem kell farkasszemet néznünk idegen hatalmak katonáival készen arra, hogy akár életünket is feláldozzuk a hazánkért. Szerencsések vagyunk, mert mindig voltak és mindig lesznek olyan magyarok, akiknek hazánk szabadsága és függetlensége mindennél többet ért. A márciusi ifjak, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc katonái és résztvevői ilyen hősök voltak. Hősök, akik március 15-én hatalmas betűkkel, kitörölhetetlenül írták bele a világtörténelem könyvébe a szabadság szót piros- fehér-zöld színnel. Bátor kiállásuk 171 év elteltével sem halványodik, hanem bennünk, gyermekeinkben és unokáinkban él tovább.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Vannak olyan szavaink, amelyek súlyosabbak a többinél és megkülönböztetett jelentéssel bírnak, ha ezeket kimondjuk vagy leírjuk. Az 1848. március 15-én kitört forradalom vér nélkül győzött a nemzeti szuverenitás és a polgári átalakulás jelszavaival: „egyenlőség, szabadság, testvériség”. A magyar nemzet békét, szabadságot és egyetértést kívánt. Ezek a szavak akkor még csak álomnak tűntek. Céloknak, amelyekért életüket is hajlandóak voltak feláldozni elődeink. Számunkra, a mi életünkben magától értetődő, nyilvánvaló és vitathatatlan, hogy olyan demokráciában éljünk, ahol mindenki egyenlő, ahol sajtószabadság van, ahol képviselőket választhatunk a nemzeti országgyűlésbe.

És éppen ezért kell ezeket megbecsülnünk és sosem felejtenünk el azt, hogy ez nem volt így mindig. De szerencsére voltak olyan hazafiaink, akik ezt a harcot megvívták helyettünk. Tisztelet nekik, tisztelet a bátraknak!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Március 15-e szelleme még 171 év után is rengeteg feladatot hagy ránk és az eljövendő generációkra. Az emlékezet, a tisztelet, a megbecsülés mellett sosem adhatjuk fel a harcot, amelyet szerencsére nekünk nem karddal vagy puskával kell vívnunk a csatamezőkön. Március 15-e öröksége csak akkor lesz teljes, ha Magyarország magyar ország marad, ha megőrizzük a szabadságunkat és függetlenségünket, ha fellépünk a birodalmi törekvésekkel szemben, ha megbecsüljük és tovább adjuk azt a keresztény, nemzeti és polgári örökséget, ami csak a miénk, ami átsegített bennünket a vészterhes időkön.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ahogy a szavaknak, úgy a döntéseinknek is súlya van. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc nélkül nem indultak volna el azok a folyamatok, amelyeknek köszönhetően ma egy olyan országban élhetünk, ahol nemtől, lakhelytől vagy akár vallástól függetlenül, külső nyomás nélkül dönthetünk hazánk jövőjéről. Mi magunk, szabadon. Bécs helyett a saját kezünkben van a sorsunk és ezzel a felelősség is.

Megkaptuk a lehetőséget arra, hogy szabadon válasszunk, és éppen ezért kell jó döntéseket hoznunk. Olyan döntéseket, amelyek méltóak a márciusi ifjak és a szabadságharc örökségéhez. Olyan döntéseket, ami megerősíti a szabadságunkat és függetlenségünket, ami megőriz bennünket és a kultúránkat, mindazt, amit elődeink ránk hagytak, és amit örökül hagyunk a következő generációknak. Ezért döntéseinkben mindig gondoljunk Kölcsey útmutatására: „A haza minden előtt.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Március 15-e minden magyar ember szívét felemeli, történelmünk komoly és méltóságteljes pillanata volt. Tükröt mutat számunkra ma is, hogy miben higgyünk, miért harcoljunk, miért küzdjünk vállvetve, megalkuvást nem ismerve. A hősök emléke előtti fejhajtás egybekovácsol minket és én azt kívánom, hogy ez a kapocs egyre erősebb legyen itt, Sárospatakon is.”

Az ünnepi beszédet követően átadásra került a Sárospatak Nyilvánosságáért díj.

Sárospatak Város Önkormányzat Képviselő- testülete 2019. március 15-én  „Sárospatak nyilvánosságáért díj”  kitüntetésben részesítette Erdélyi Claudiát.

Erdélyi Claudia Felvidéken a bodrogközi Királyhelmecen született és Kiskövesden nőtt fel. A Sárospataki Református Kollégiumban érettségizett. Első diplomáját a Miskolci Egyetem Comenius Tanítóképző Főiskolai Karán magyar nyelv és irodalom műveltségi területen szerezte, majd 2007-ben elvégezte a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar politológia-kommunikáció szakát és művészettörténeti tanulmányokat is folytatott.

Középiskolásként a sátoraljaújhelyi Zemplén Televízió bemondója (1997-1999), később Pozsonyban a Szlovák Televízió magyar nyelvű adásának hírműsorvezetője, szerkesztő-¬riportere. A Magyar Televízióban a Kárpáti Krónika és a Palackposta műsorvezetője. 2008 óta Budapesten él és a  Duna Televízióban dolgozik. A Közmédia azaz az MTVA  munkatársaként többek között olyan műsorok kapcsolódtak a nevéhez mint a Térkép, a Kossuth Rádió  Vasárnapi Újságja,  Kívánságkosár. 2012-ben alapító szerkesztő-műsorvezetője lett szintén a közmédia legújabb magyar zenei csatornájának a Dankó Rádiónak.

A Rákóczi Szövetséggel sokéves kapcsolat köti össze : szívügye a magyar anyanyelvi oktatás megerősítése a Felvidéken. Vallja a legszebb feladat értéket őrizni, hittel, szeretettel őszintén szolgálni a tiszta magyar szó erejét, és örömet sugározni.

Borsiban a Rákóczi kastélyban a II. Rákóczi Ferenc Polgári Társulás tiszteletbeli tagja, jószolgálati kulturális követe.
Az  56-os Hűség a Hazához Érdemrend Nagykeresztjének kitüntetettje.

2017 augusztusától boldog család és édesanyja ekkor születik kisfia Bánk.

Erdélyi Claudia mint pataki diák büszkén vallja mindenkor hogy milyen megtartó erőt jelent számára Sárospatak és az alma máter szellemisége.

A Magyar Ifjak a a Nemzeti Közösségvállalásért Egyesület egyik védnökeként a fiatalokkal együtt  nemzeti elkötelezettséggel ápolja a hagyományokat, a keresztény értékrendet.

Szeretetteljes lendülettel,cselekvésre késztet, hirdeti szülőföldünk, édes anyanyelvünk, hitünk iránymutató erejét. Televíziós rádiós műsorvezetőként hivatása a tiszta magyar szó erejét, hittel, szeretettel őszintén szolgálni és örömet adni. Mert a gondolatnak a kimondott szónak ereje van. A polgári- nemzeti- keresztény értékek mentén ébren tartani az érdeklődést a határon túli magyarok sorsa, mindennapjai és küzdelmei iránt.

A díjhoz ezúton is gratulálunk!

Az ünnepi műsorban közreműködtek: Varjas Csabáné tanárnő, Kocsik Dóra Ágnes és Téglás Botond a Farkas Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola tanulói  Bihari János: Verbunkos című művét adták elő. A Credo Verséneklő Együttes verses – zenés összeállítással emelte a megemlékezés hangulatát.

A megemlékezést követően az Iskolakertben a Kossuth szobornál helyezték el az emlékezés virágait.