Életmű a társadalmi változások kontextusában

Az 1980-as évek végén a hazai iparművész képzést akkoriban egyedül képviselő Magyar Iparművészeti Egyetem hallgatója voltam. 15-szörös túljelentkezés volt az intézményben, de pedagógus szüleim bizonytalannak látták egy művész jövőjét, ezért már az előfelvételi időszakában állást kellett vállalnom gyári munkásként a hódmezővásárhelyi Alföldi Porcelángyárban. Itt, a híres szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskolában szerzett felkészültségem miatt azonnal a Fejlesztési Osztályra kerültem, így a nagyipari gyártás olyan technikai részleteivel ismerkedhettem meg, melyekre nem lett volna mód a felsőfokú művészeti képzés során. A gyár ösztöndíjasa voltam, melynek keretében minden szemeszterben kaptam 7000,-Ft-ot, ami a korra jellemző fizetések függvényében komoly léptékű támogatásnak számított. A diplomaszerzés után azonban a gyári művészi tervezés víziója hamarosan szertefoszlani látszott. Megtörtént a rendszerváltás és ezzel óriási átalakulás kezdődött a társadalom szinte minden szegmensében, a hazai ipart sem kímélve. Másképp kellett tehát utat keresni, például a kisszériás, egyedi tárgyak előállításával, melyek alkalmasak voltak arra, hogy a műkereskedelembe kerüljenek.
Utolsó pillanatait élve, de még létezett az 1948-ban alapított Képcsarnok Vállalat, ami bár 1952-ben a Magyar Művészeti Alap ernyője alá került, de így is, egészen 1993-as széthullásáig és hatalmas vagyonának nyomtalan eltűnéséig, hegemóniát élvezett a kortárs képzőművészet piacán. Az országban minden egyes megyeszékhelyen, a fővárosban pedig több helyen is működtek nívós tartalmakat kínáló galériái, Kiadóvállalata és számos ingatlanja – műtermek, műteremlakások, művésztelepek és üdülők – melyek különböző jellegű alkotási és kikapcsolódási lehetőségekhez segítették a művészeket, elsősorban a képzőművészeket.

Fiatal, friss diplomás művészként az egyetlen lehetőségnek az kínálkozott, hogy erőt és anyagiakat nem kímélve, önálló kerámiaműhelyt hozzak létre, olyat, ami képes modellezni a gyári termékalakítás folyamatát.
1990-et írtunk.

Figyelemre méltó, ahogyan a társadalmi változások hatnak az értelmiségi területekre, melyek közül az iparművészet talán a legkevésbé ismert az elemzők előtt. Előadásomban saját életművemet – iparművészet-gyakorlat diszciplínában – idézem be, hogy illusztrálja az utat, ahol a kommunista diktatúra többségében közömbös hozzáállásától eljutunk napjaink művészeti jelenségeinek megfigyeléséig. Művészetelméleti kutatásaimat nagyban segíti gyakorlati tevékenységem, melyben a honi kortárs kerámiaművészet élvonalának képviseletében, egyedi aspektusból vizsgálódom.

Dr. habil. F. Orosz Sára DLA, PhD.
egyetemi docens (THE)
kerámikus művész, művészetelméleti kutató, művészeti író, az MMA Művészetelméleti Tagozatának köztestületi tagja