Petőfi Bordal emléktúra

A Tokaj-Hegyalja Egyetem megvalósítja az első Petőfi Bordal Emléktúrát, ami BODROGKERESZTÚRTÓL SÁROSPATAKIG tart.

A gyalogtúra során minden községben megállnak egy rövid időre, a hallgatók elszavalnak egy Petőfi verset és koszorút helyeznek el az adott községben található Petőfi emléktáblánál.

A “Petőfi 200 Emlékév 2023” alkalmából március 14-én, kedden a Tokaj-Hegyalja Egyetem hallgatói, oktatói, munkatársai Petőfi Bordal Emléktúrára invitálják nyolc Bodrog-parti település apraját-nagyját: családokat, gyermekeket, felnőtteket.
A séta célja, hogy megidézzük Petőfi egykori Hegyalján tett útját, a helyi lakossággal közösen emlékezzünk költészetére, és meghallgassuk hallgatóink tolmácsolásában egy-egy bordalát. A 26 km-es emléktúra Bodrogkeresztúrból, a Dereszla Vinotéka elől indul. (1849 januárjában itt, Bodrogkeresztúron zajlott a szabadságharc egyik legvéresebb csatája. Ennek állít emléket a Vinotéka épületének falába fúródott ágyúgolyó.) A rövid megemlékezést, koszorúzást követően indul az egész napos séta Sárospatakig. Útközben rövid pihenő keretében hangzik el egy-egy bordal, illetve koszorúzni fogunk a települések 1848/49-es emlékhelyén vagy Petőfi utcáiban.

A bordaltúrához bárki csatlakozhat az útvonal bármely pontján, és kedve, ereje szerint sétálhat a neki tetsző távon. Pihenő az olaszliszkai Zarándokházban lesz, ahonnan egy rövid ebédet követően indul Sárospatakra a csapat.
A program a Tokaj-Hegyalja Egyetemen egy jól megérdemelt uzsonnával, és a Díszteremben a Kávészünet Zenekar jó hangulatú Petőfi- koncertjével zárul.

A rendezvény ingyenes, minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Idézzük fel, mit írt Petőfi – Útilevelei közül a XI.-ben – hegyaljai útjáról!

1847. július 9.

“Szebbnél-szebb tájakon járok, barátom; ma a Hegyalján jöttem keresztül. Szerencsnél legszebb a kilátás. Délre hosszu rónaság le egészen a Tiszáig; keletre az egykori tűzokádó, a tokaji hegy, mely magában áll, mint a hadsereg előtt a vezér, ott áll magas fejével, kék köpönyegben, komoly méltósággal, tövében Tarcal városa. Éjszakra a többi hegyaljai hegyek hosszu sorban; alattok Tálya és Mád. E városokban laknak, e hegyeken az öröm istenei, innen küldik szét a világba apostolaikat, a palackba zárt aranyszinű lángokat, hogy prédikálják a népeknek, miszerint e föld nem siralom völgye, mint a vallás tartja. Lelkesedve néztem jobbra, balra, előre, hátra; úgy neki lelkesedtem, mintha én ittam volna ki a legékesebben szóló apostolt. Az idő is gyönyörű volt; felhőtlen, verőfényes, derült nyári reggel… hajh, jártam én erre már rosz időben is. Debrecenből utaztam Pestre, 1844-ben februáriusban, kopott ruhában, gyalog, egy pár huszassal és egy kötet verssel. …Egyes- egyedül mentem itt a Hegyalján; egy lélekkel, egy élő lénnyel sem találkoztam… Minden ember födelet keresett, mert iszonyú idő volt. A süvöltő szél havas esőt szórt reám. Épen szemközt jött. Arcomon megfagytak a könnyek, melyeket a zivatar hidege és a nyomorúság fakasztott…..

…Délután értem Patakra. Szent föld. E város volt a magyar forradalmak oroszlánbarlangja. Itt tanyáztak a szabadság oroszlánjai. Először is a várat néztem meg, mely hajdan a Rákócziaké volt, most pedig valami Preczenheimé. A várból mentem a kollégiumba… telt poharak – és víg diákokhoz….”