A Sárospataki Wass Albert Kör (SWAK) idén is koszorúzással egybekötött megemlékezést tartott január 8-án Wass Albert születésének évfordulóján. A Wass Albert parkban megjelent emlékező gyülekezetet Tarnavölgyi László köszöntötte. Az egyesület elnöke emlékbeszédében a nemzetéért aggódó és cselekvő Wass Albertet olyan igazodási pontnak nevezte, aki követendő, akihez ragaszkodnunk kell, és akinek művei erkölcsi iránytűként szolgálnak minden nemzedék és minden magyar számára.
Az irodalmi Baumgarten-díjas író 1908. január 8-án született a Kolozsvárhoz közeli Válaszúton, egy ősi arisztokrata családban, gróf szentegyedi és czegei Wass Endre és losonci Bánffy Ilona gyermekeként. Kolozsvárott, a Farkas utcai Református Kollégiumban érettségizett, majd Debrecenben, a Magyar Királyi Gazdasági Akadémián folytatta tanulmányait. Később Stuttgartban és Párizsban is tanult. Gazdász, erdőmérnöki és vadgazdasági diplomákat szerzett. Tanulmányai után hazatérve Erdélybe bekapcsolódik a szellemi életbe, továbbá az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoki tisztségét is ellátja köztiszteletben álló nagyapja, Wass Béla után. Háromszor nősült, első házasságából hat gyermeke (Vid, Csaba, Huba, Miklós, Géza, Endre) született, akik közül még négyen élnek. 1945-ben elhagyni kényszerült hazáját, előbb Németországban élt 1951-ig, majd az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le és ott élt 1998-ban bekövetkezett haláláig.
Wass Albert a XX. század sokat látott, nehéz sorsú, 1990 előtt méltatlanul háttérbe szorított, elhallgatott, sokáig teljesen elfeledett kiváló magyar írója, az erdélyi táj szerelmese és szakavatott leírója. Életét alapvetően határozta meg Trianon. Egyszer csak egy idegen országban találja magát szülőföldjén és középiskolai tanulmányait abban a Clujban kezdi meg, amit addig Kolozsvárként ismert. Erdély és a magyarság sorsa iránti aggodalma hatja át műveit. Wass Albert anyaországinak született, aztán „elszakított”, határon túli magyar lett, majd Észak-Erdéllyel együtt ő is „visszatért”, később hontalan menekült a státusza. Ugyanis szülőföldjéről menekülni volt kénytelen koholt vádak miatt, és évtizedekig ette az emigránsok sokszor keserű kenyerét, mígnem 1998. februárjában floridai otthonában a nagy író meghalt. Végleg letette azt a tollat, amellyel annyi nagyszerű regényt és verset alkotott és hagyott hátra, gazdagítva ezzel a magyar irodalmat. Például az Adjátok vissza a hegyeimet! című regényt, amelyet lefordítottak német, spanyol, holland, és angol nyelvre s amely a háború után Európa egyik legsikeresebb könyve volt. Takaró Mihály irodalomtörténésszel együtt valljuk, hogy Wass Albert helye – hatalmas és időtálló életműve, valamint a magyarságért tett felmérhetetlen jelentőségű munkája és szolgálata nyomán – a magyar kultúra halhatatlanjai között van. Ellenségei és ellenfelei elhallgatnak majd, ahogyan „a víz szalad, de a kő marad”.
A Sárospataki Wass Albert Kör fontosnak tartja ápolni az emlékét, megismerni és megismertetni műveit, valós életútját. Hazaszeretete, erkölcsi tisztasága és irodalmi nagysága együttesen emeli őt valamennyi magyar számára hiteles példaképpé. Kövessük tehát méltó módon Wass Albertet azon az úton, melyen hontalanul is maradt élete végéig „töretlen hittel ember és magyar”! – zárta emlékbeszédét a SWAK vezetője.
A méltatás után Lencsés Anna, az egyesület elnökségi tagja tolmácsolta a hallgatóságnak Wass Albert A bujdosó imája című versét, majd a megemlékezés zárásaként az elnökség (Tarnavölgyi László elnök, Hejődemeteri Demeter Péter Kálmán alelnök, Lencsés Anna elnökségi tag) koszorút helyezett el a parkban található emlékkövön.
A sárospataki megemlékezésről rövid tudósítást láthattak a nézők az M5 csatorna Agenda című műsorában január 8-án.
(Fotók: Harnócz Sándor, Lencsés Anna, Pándy-Szekeres Dávid)
A Sárospataki Wass Albert Kör Elnökségének beszámolója
