A pozsonyi csatára és a nándorfehérvári diadalra emlékezett a Sárospataki Wass Albert Kör (SWAK). Az egyesület tagjai és az érdeklődő polgárok a tűző nap ellenére szép számban gyűltek össze július 22-én a nándorfehérvári diadal emléknapján a Wass Albert parkban, hogy a két nagy magyar diadal honmegtartó hőseire emlékezzenek. Az ünnepségen megjelent és koszorúzott a Tokaj-Hegyalja Egyetem képviseletében Lovas Anett tanársegéd. Az előzetes program szerint Remeczki Imre, a Sárospataki Árpád Vezér Gimnázium és Kollégium történelem szakos tanára mondott volna emlékbeszédet, ám hirtelen jött betegsége ebben megakadályozta őt. Távollétében Tarnavölgyi László egyesületi elnök méltatta a két honvédő diadal hőseit.
A 907-ben július 4. és 7. között megvívott pozsonyi csata egyértelmű, maradéktalan és hatalmas jelentőségű magyar diadal volt, történelmünk egyik legnagyobb sikere. Az ellenfél seregének többsége, beleértve szinte a teljes vezetést, magát Luitpold bajor őrgrófot és Theotmár salzburgi érseket is, elesett a csatában. Hős eleink Gyermek Lajos király hatalmas hada elleni 1115 évvel ezelőtti győzelmét követően a Kárpát-medencei magyar fejedelemség nyugati határa az Enns folyóig kitolódott és mintegy évszázadon át ez lett nemzetünk nyugati védvonala. A bajor vezetésű európai egyesült haderő veresége olyan nagy mértékű, annyira megsemmisítő volt, hogy a németek legközelebb csak 123 év elteltével, 1030-ban indítanak újból támadást a Magyar Királyság ellen. Európa országai a pozsonyi csata után vették tudomásul, hogy a kontinensen egy új, önálló és erős államalakulat jön létre Magyar Fejedelemség néven. Ez a csata zárta le a hon(újra)foglalást és tette népünket Európa szerves részévé, megszilárdítva ezzel a magyar törzsszövetség helyzetét a Kárpát-medencében. “Fájó, hogy nem kezeljük még ma sem a méltó helyén ezt a győzedelmes csatát. Végre ideje lenne a jelentőségéhez mérten megemlékezni róla. Mert könnyű belátni: a győzedelmes pozsonyi csata nélkül ma mi nem beszélgethetnénk itt egymással magyarul. Ezért kérjük, sőt követeljük, hogy a pozsonyi csata kezdő napja, július 4. legyen piros betűs nemzeti ünnep Magyarországon!” – jelentette ki a szónok.
1456. július 22-én győzedelmeskedtek Hunyadi János várvédő vitézei és Kapisztrán János keresztes seregei a Nándorfehérvárt, vagyis a mai Belgrádot ostromló II. Mehmed szultán hadai felett. A csatamezőn aratott győzelmet követően az oszmánok elmenekültek a Duna-parti vár alól, ezzel Magyarország és Európa hosszú évtizedekre elhárította a török terjeszkedés veszélyét. Az Országgyűlés 2011. július 4-én július 22-ét a nándorfehérvári diadal emléknapjává nyilvánította. Az ostrom 1456. július 4-én kezdődött: a törökök a félkörben körülvett várat a Duna és a Száva közti síkságról ágyúzták, komoly károkat okozva a falakban. A törökök kétszáz hajót összeláncoltattak, és Zimony fölött a Dunát teljes szélességében lezárták. Július 14-én Kapisztrán és Hunyadi flottája áttörte a dunai hajózárat, így megnyílt az út a felmentő sereg előtt a szorongatott várba. Hunyadi saját serege élén a védőkhöz csatlakozott, a keresztesek a Száva bal partján ütöttek tábort. A törökök július 21-én indították meg a döntő rohamot a szinte teljesen rommá lőtt vár ellen, öldöklő küzdelemben áttörték a külső védvonalat és már a belső várat ostromolták. Másnap a Száva bal partjáról átkelő keresztesek, élükön a hetvenéves Kapisztránnal támadásba lendültek, Hunyadi a várból kitörve a török ágyúkat foglalta el, majd együttesen szétszórták az ostromlók derékhadát. A vesztes törökök felszerelésüket hátrahagyva elmenekültek a csata helyszínéről. A diadal emlékére vezette be 1457-ben III. Callixtus pápa az Úr színeváltozása ünnepet augusztus 6-ra, a győzelmi hír vételének időpontjára. A nándorfehérvári diadal hősei: Kapisztrán János, Szilágyi Mihály és Hunyadi János hazánk mellett a keresztény Európa egészét mentették meg az oszmán hódítástól. “Nehéz nem párhuzamot vonni az akkori és napjaink eseménye, az ún. migrációs hullám között. Ma ismét identitásában, létében fenyegetik Európát, benne Magyarországot. Akkor voltak olyan hősök, mint Hunyadi és társai, akik tudták mi a kötelességük és Magyarországot, sőt Európát védték hősiesen. Magyarország most is védelmezi magát és ezen keresztül Európát, azt az Európát, amely viszont látszólag nem kér a védelemből, sőt önként adja meg magát a megszállóknak, akiket – meggyőződésem – tévesen neveznek menekülteknek. Mert az igazi menekült nem agresszív, nem türelmetlen, nem követelőzik, nem támad rendőrökre, nem erőszakol és nem gyilkol. És létszámuk nem áll döntő többségében katonaképes- és képzett férfiakból. Szóval képletesen ma is szükségünk van sok-sok nándorfehérvári diadalra, még ha más eszközökkel is vívják az ilyen csatákat manapság a modern korban.” – fogalmazott a SWAK elnöke.
Az emlékbeszédet követően Lencsés Anna elnökségi tag tolmácsolta az emlékező gyülekezetnek Wass Albert A láthatatlan lobogó című versét, majd Lovas Anett a Tokaj-Hegyalja Egyetem, ill. a SWAK elnöksége (Tarnavölgyi László elnök, Hejődemeteri Demeter Péter Kálmán alelnök, Lencsés Anna elnökségi tag) az egyesület nevében helyezett el koszorút a tavaly állított emlékkőnél.
Történelmietlen felvetés, mégis el tudjuk képzelni, hogy mennyivel másképp, nyilván sokkal rosszabbul alakul történelmünk, ha mindkét csatát elveszítjük. Emlékezzünk e két nagyszerű magyar katonai diadal honmegtartó hőseire. Mert csak annak a nemzetnek van jövője, amely ismeri múltját és a jelenben ápolja a hős elődök, a valódi példaképek emlékét.
(Fotók: Pándy-Szekeres Dávid, Földházi István)
Sárospataki Wass Albert Kör Elnöksége
