A magyar hősökre emlékezett a Sárospataki Wass Albert Kör

A magyar hősökre emlékeztek május 29-én, a hónap utolsó vasárnapján a Sárospataki Wass Albert Kör (SWAK) szervezésében mindazok, akik ellátogattak a Rákóczi úti első világháborús emlékműhöz meghirdetett rendezvényre. Medgyessy Ferenc szobrászművész alkotása, a gránátos katona szobra előtt zajlott a koszorúzással egybekötött megemlékezés, ahol a táblákon közel 200 név emlékeztet az I. világháborúban elesett pataki áldozatokra. Közadakozásból hozták létre az emlékhelyet 1935-ben, s az áldozatok neveit később kiegészítették az 1938 és 1943 között elesettek neveivel. A Himnusz hangjai után Tarnavölgyi László egyesületi elnök köszöntötte a szemerkélő eső ellenére szép számban megjelenteket, köztük Aros Jánost, Sárospatak polgármesterét.

Az Országgyűlés az első Orbán-kormány idején, 2001-ben hozott törvényt a magyar hősök emlékének megörökítéséről. Tette mindezt azért, mert „a magyarság hosszú, nehéz történelme során a haza megszámlálhatatlan fia és leánya harcolt fegyverrel vagy anélkül Magyarország, a magyar nemzet védelmében.” A magyar hősök emlékünnepét azóta május utolsó vasárnapján tartják azokra a magyar katonákra és civilekre emlékezve, akik az életüket áldozták egy szabad és független Magyarországért a pozsonyi csatától a nándorfehérvári diadalon át bukásukban is dicsőséges forradalmainkig. Ilyenkor rájuk, a neves és névtelen hősökre, mártírokra, hazafiakra emlékezünk, fejet hajtva dicsőséges tetteik előtt. Az elesett magyar hősök emlékezetét először az első világháború idején, 1917-ben iktatták törvénybe. A Hősök emlékünnepéről az 1924. évi XIV. törvénycikk rendelkezett, mely kimondta, hogy május utolsó vasárnapját a magyar nemzet mindenkor a hősi halottak emlékének szenteli. Ez 1945 után a kommunista időszakban megszűnt és csak a rendszerváltás után lehetett újra tisztelegni hőseink emléke előtt. Ezt a hagyományt hozta vissza a már említett, 2001-ben elfogadott törvény megemlékezve mindenkiről, „akik a vérüket ontották, életüket kockáztatták vagy áldozták Magyarországért.” Sárospatakon évek óta a SWAK szervezésében kerül sor a megemlékezésre május végén.

Emlékbeszédet Szakály András Tamás mondott. A Füzéri Hadtörténeti és Helytörténeti Kör elnöke Sárospatak történelmi múltját méltatta, mivel a város “híres tanulói közül számosan váltak az országban elismertté és akár hőssé is”. A szónok közülük három személyről név szerint is megemlékezett:

“Dr. Balogh István római katolikus lelkész tábori papként megjárta a harcmezőt, hadifogságot, és a büntető tábort is. Mégsem tudták megtörni, sem a harcmezőn, sem a hadifogságban, majd hazakerülését követően, mint a régi rendszer élő emlékét a kommunista hatalom büntető táborában sem. Mindig ember maradt, hitt istenben és hitt abban is, hogy az emberek jók, hitt abban, hogy bármi nehézség is van az életében, neki feladata van és azt teljesíteni kell. Nem tagadta meg hitét, nem tagadta meg embertársait.

Glevitzky Sándor, aki a 9. honvéd zászlóalj a híres veres sapkások egyik első katonája – akiknek egyenruhájának másolatát én is viselem az ő tiszteletére -, később a parancsnok helyettese volt a 48-as szabadságharcban. A szabadságharc leverése után Kispatakon a községi iskolaszék elnöke volt, ma a római katolikus temetőben található nyughelye. Hála neki fennmaradt a szabadságharc azon eseményeinek leírása mely a zászlóalj katonáinak sok esetben név szerinti említésével kincs mindenki számára. Egyesületünk ez évben készíti el „Glevitzky és a 9-es honvédek „című dokumentum filmjét, mely remélem méltó emléket állít neki és minden egykori 48-as szabadságharcosnak.

Dr. Deseő László vezérőrnagy, aki Sárospatakon született, az első világháborúban ütegparancsnokként és főhadnagyként vett részt. 1915. március 26-án a volhíniai Olikánál különösen kitüntette magát. 1935 végén a honvéd vezérkar főnöke moszkvai katonai attasénak nevezte ki. A Don kanyarban, mint a Szombathelyi III. hadtest tüzérparancsnoka esett hadifogságba, ahol 1948 júniusában meghalt. Sírját fia, Deseő László, akkor stockholmi magyar nagykövet, a moszkvai magyar nagykövetség segítségével felkutatta és hamvait 1994 júniusában Sárospatakon újratemetették. Most már a Wass Albert Körnek is hála sírhelye méltó módon felújításra került” – emlékeztetett rá a füzéri egyesület elnöke.

Nem szabad tehát elfelejtenünk a mi saját helyi hőseinket, hiszen – folytatta Szakály András Tamás – “itt ezen az emlékhelyen 160 hős nevét olvashatjuk, akik az életüket adták értünk. Méltán lehet büszke az a település, ahol ennyi hős terem. Az emlékhelyek és emléknapok mellett fontos, hogy gyermekeinknek – akik oly szerencsések, hogy országunkat hosszú évtizedek óta háború vagy akár csak véres forradalom nem sújtotta – mi magunk legyünk a hősök életút mutatással, és azzal, hogy ápoljuk őseink emlékét. Mi hagyományőrzők és az olyan szervezetek mint a Wass Albert Kör együtt erősek lehetünk abban, hogy a hőseink emléke ne vesszen el” – hívta fel a figyelmet emlékbeszéde végén a Füzéri Hadtörténeti és Helytörténeti Kör elnöke.

Ezt követően Novák Csaba, a Sárospataki Árpád Vezér Gimnázium és Kollégium hallgatója tolmácsolta az emlékező gyülekezetnek Tarnavölgyi (Fiák) András Hősök ünnepén című versét, majd a Halom Dalkör katonaénekek előadásával tette teljessé az emlékműsort.

A megemlékezésen koszorút helyezett el az emlékműnél Sárospatak Város Önkormányzata nevében Aros János polgármester, a Sárospataki Wass Albert Kör nevében Tarnavölgyi László elnök és Lencsés Anna elnökségi tag, valamint a Füzéri Hadtörténeti és Helytörténeti Kör képviseletében Szakály András Tamás elnök. A koszorúzásban segédkeztek, ill. a díszőrséget adták a Füzéri Hadtörténeti és Helytörténeti Kör tagjai.

A megjelentek a Szózat eléneklésével zárták a megemlékezést.

A nemzeti hagyományokat és az elődök munkásságát tisztelő, a keresztény kultúra szellemi és erkölcsi értékeit valló patrióta civil szervezetünk számára kiemelkedően fontos az egykori mártírok, jeles személyiségek, nemzeti hősök és valós példaképek emlékének megőrzése, ill. a magyar történelemben kiemelkedő jelentőséggel bíró évfordulókra, eseményekre való emlékezés és emlékeztetés. Valljuk és hisszük, hogy a mártírokra, a hősökre, a kiemelkedő történelmi eseményekre emlékeznünk és emlékeztetnünk kell. Az utókor kötelessége az áldozatok és hősök emlékének ápolása, hogy a hazájukért életükkel fizető példaképek példaképek maradhassanak az új és újabb generációk számára is.

(Fotók: Aros János Facebook oldala, Jónás Zoltánné Facebook oldala, Lencsés Anna)

A Sárospataki Wass Albert Kör Elnökségének beszámolója

Feltöltő

Fel