Névadójára emlékezett a Sárospataki Wass Albert Kör az erdélyi írófejedelem születésének 114. évfordulóján

A Sárospataki Wass Albert Kör (SWAK) idén is koszorúzással egybekötött megemlékezést tartott január 8-án Wass Albert születésének évfordulóján. A Wass Albert parkban a havas idő ellenére szép számban megjelent emlékező közösséget – közöttük Aros Jánost, Sárospatak polgármesterét – Tarnavölgyi László köszöntötte. Az egyesület elnöke méltatta a 114 évvel ezelőtt, 1908. január 8-án a Kolozsvárhoz közeli Válaszúton született irodalmi Baumgarten-díjas írót.

Szentegyedi és Gróf Czegei Wass Albert, vagy egyszerűen Wass Albert, ahogy a magyarok többsége ismeri egy ősi arisztokrata családban született, amely 1047-ig vezeti vissza eredetét, nem sokkal az első koronás magyar király, Szent István utáni időkből. Vasasszentgothárdon, a családi birtokon nőtt fel Szolnok-Doboka vármegyében. Wass Albert a XX. század sokat látott, nehéz sorsú, 1990 előtt méltatlanul háttérbe szorított, elhallgatott, sokáig teljesen elfeledett kiváló magyar írója. Nagy idők nagy tanúja ő, az erdélyi táj szerelmese és szakavatott leírója. “Személye még ma is, több mint 30 évvel a rendszerváltás után méltatlan támadások céltáblája, tehetségtelen percemberkék törlik bele a lábukat, akik irodalmi nagyság tekintetében az írófejedelem lábáig sem érnek föl. Különösen sikknek számít bizonyos körökben úgy támadni Wass Albert irodalmi értékét, hogy egyetlen művét sem olvasták el bírálói.” – fogalmazott a szónok.

Wass Albert életét alapvetően határozta meg Trianon. Egyszer csak egy idegen országban találja magát szülőföldjén és középiskolai tanulmányait abban a Clujban kezdi meg, amit addig Kolozsvárként ismert. Erdély és a magyarság sorsa iránti aggodalma hatja át műveit, ami természetesnek tűnik annak ismeretében, hogy életét alapvetően határozta meg Trianon. Anyaországinak született, aztán „elszakított”, határon túli magyar lett, majd Észak-Erdéllyel együtt ő is „visszatért”, később hontalan menekült a státusza. Ugyanis szülőföldjéről menekülni volt kénytelen koholt vádak miatt, és évtizedekig ette az emigránsok sokszor keserű kenyerét, mígnem 1998 februárjában floridai otthonában a nagy író meghalt. Végleg letette azt a tollat, amellyel annyi nagyszerű regényt és verset alkotott és hagyott hátra, gazdagítva ezzel a magyar irodalmat. Például az Adjátok vissza a hegyeimet! című regényt, amelyet lefordítottak német, spanyol, holland, és angol nyelvre s amely a háború után Európa egyik legsikeresebb könyve volt.

Takaró Mihály irodalomtörténész szerint „Wass Albert helye – hatalmas és időtálló életműve, valamint a magyarságért tett felmérhetetlen jelentőségű munkája és szolgálata nyomán – a magyar kultúra halhatatlanjai között van. Ellenségei és ellenfelei elhallgatnak majd, ahogyan „a víz szalad, de a kő marad”. Wass Albert élete egyetlen feladatának nemzete megmentését és szolgálatát tartotta. “Számunkra e nemzetéért aggódó és cselekvő Wass Albert iránytű, igazodási pont, aki követendő, akihez ragaszkodunk és ragaszkodnunk kell. A Sárospataki Wass Albert Kör fontosnak tartja ápolni az emlékét, megismerni és megismertetni műveit, valós életútját. Hazaszeretete, erkölcsi tisztasága és irodalmi nagysága együttesen emeli őt valamennyi magyar számára hiteles példaképpé. Kövessük tehát méltó módon Wass Albertet azon az úton, melyen hontalanul is maradt élete végéig töretlen hittel ember és magyar!” – zárta emlékbeszédét a civil szervezet vezetője.

Ezután Lencsés Anna elnökségi tag a Kicsike lángok a magyar éjszakában című írást olvasta fel az emlékező gyülekezetnek, majd Földházi István egyesületi tag ismertette Wass Albert felemelő gondolatait nemzeti imádságunkról, a Himnuszról. A méltatások után Tarnavölgyi László elnök és Hejődemeteri Demeter Péter Kálmán alelnök megkoszorúzták a parkban található emlékkövet. A méltóságteljes megemlékezés a Himnusz közös eléneklésével ért véget.

(Fotók: Földházi István, dr. Pándy-Szekeres Dávid)

A Sárospataki Wass Albert Kör Elnökségének beszámolója

Feltöltő

Fel