Elfelejtődött?! 2. II. Rákóczi Ferenc elsőszülött fiát Sárospatakon temették el

II. Rákóczi Ferenc és Hesseni Sarolta Amália 1694 szeptemberében kötöttek házasságot. A férj 18 és fél éves, a feleség 3 évvel fiatalabb volt. Mire megszületett első gyermekük, Rákóczi már betöltötte a 20. életévét. A Rákóczi-ház örököse 1696. május 28-án született Kistapolcsányban. A kisfiú a Lipót György Lajos neveket kapta. Keresztapja Lipót császár, Badeni Lajos őrgróf és Aspremont altábornagy lett.

Rákóczi Vallomásaiban azt írta, hogy a kisgyermek 3 éves korától 1 évig volt súlyos beteg. Kisfiával egy időben Sarolta Amália is súlyos betegséggel küzdött Bécsben, még az utolsó kenetet is felvette, ahol mellette volt apja és férje is.
A történeti munkák korábban 1700 első hónapjaira tették Rákóczi elsőszülött fiának halálát. Gyulai Éva kutatásai azonban pontosították a halál időpontját és a temetés helyét: A jezsuiták pataki Diariumába 1699 Kisasszony napja után egy hónappal az alábbi bejegyzést tették a páterek: „Október 6. kedd este 8 óra körül hozták el Sárosról a magasságos fejedelem fiának testét, akit az eperjesi superior atya kísért. A testet a külvárosban tették le, s a (sárospataki) Páter Superior palástba öltözve ment elé, mellette volt Páter Laur, a tisztelendő tokaji plébános, a tisztelendő tolcsvai plébános, végül a tisztelendő liszkai plébános. Miután beszállították a testet a templomba, Páter Landovich tartotta a prédikációt, ennek végeztével a halottat a fejedelmek kriptájába tették le.”
A kis Lipótot a híres lőcsei orvos, Spillenberger Sámuel gyógykezelte. Halálának időpontját szeptember végére, második felére tehetjük. Lőcséről előbb a közeli nagysárosi kastélyba vitték, majd az eperjesi jezsuita rendház superiorja kísérte a halottas kocsit Sárospatakra. A temetés elő volt készítve, a környékbéli plébánosok a jezsuitákkal együtt várták a halottas menetet.

A regénybe illő október éjjeli temetés, amelyen csak papi személyek, négy vagy öt jezsuita és három hegyaljai plébános vett részt, több kérdést is felvet. Az egyik a temetés helyszíne, hiszen Lőcséhez, Eperjeshez sokkal közelebb volt a Rákócziak által emelt kassai jezsuita templom, amelyben I. Rákóczi Ferenc, a kisfiú nagyapja és Báthory Zsófia, a dédanyja is pihent.

A szülők mégis távolabbra küldték a halottat, a protestáns ősök, II. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna mellé. Ez a döntés jelzi Sárospatak és a pataki jezsuiták jelentőségét. Az itten jezsuiták a család valódi bizalmasainak számítottak, a szülők itt voltak a halottakhoz kapcsolódó kongregáció tagjai.

A fejedelmi család legkisebb tagját kísérő eperjesi jezsuita superior bizonyítéka annak, hogy II. Rákóczi Ferenc folytatta szüleinek gyakorlatát, s a jezsuitákat, mint a Rákóczi-ház „házi pátereit” tekintette és „alkalmazta” családi kegyességében és reprezentációjában.
A sárospataki temetés magyarázata az az erős kötelék is, amely II. Rákóczi Ferencet a Vártemplomhoz, a várhoz és uradalomhoz, az egykori fejedelmi székhelyhez kötötte. Fontos érv szólhatott amellett is, hogy Kassával (és Eperjessel) ellentétben Sárospatak földesura és kegyura Rákóczi volt, s csak itt temethette el saját birtokán kisfiát, a szabad királyi városokban, még ha palotája, alapítványa, temploma volt is, nem élhetett szabadon patronátusi jogával.

A kis Rákóczi Lipót sírba helyezése igazolja, hogy a XVII. század legvégén a Vártemplom kriptája alkalmas volt temetésre. A jezsuiták egyébként éppen ebben az évben készítettek új kriptát a kórus előtt maguknak, miután a templom hátsó részét újrakövezték. A jezsuiták nem említik, hogy megvolt-e még a protestáns fejedelmi ősök, Lorántffy Zsuzsanna és II. Rákóczi György sírhelye.

Bővebben: Gyulai Éva: Rákóczi és a sárospataki jezsuiták. In: II. Rákóczi Ferenc az államférfi. A Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei 53. Sárospatak, 2008. pp. 294-345.

Dr. Tamás Edit beszámolója
Kép: Gyermekkoporsó a sárospataki vártemplomból
Fotó: Gombos Levente

Feltöltő

Fel