Március 21-e a költészet világnapja

Hallott-e már Zbigniew Herbert világszinten elismert, lengyel költőről és a magyarokhoz írt verseiről?

A magyar költészet napját Magyarországon, 1964 óta, április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük, a nemzetközi költészet világnapja azonban március 21-e, már 1999 óta. Az UNESCO (az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális szervezete) azzal a céllal jelölte ki ezt a napot, hogy a „költői kifejezés révén támogassa a nyelvi sokféleséget és növelje a veszélyeztetett nyelvek megismerésének lehetőségét”. A bizottság azért választotta pont ezt a napot, mert március 21-e az északi félteke tavaszának első napja. A tavasz pedig köztudottan a megújulás szimbóluma, az új élet kezdetének a reménye. Ebből az alkalomból választottunk a világirodalom nagyjai közül egy olyan költőt, aki rólunk, magyarokról írt, hozzánk, magyarokhoz szólt versén keresztül. A vers a magyar-lengyel barátság egyik szimbólumává is vált.

A felvezetett író neve eddig nem ette be magát a magyar köztudatba, pedig Zbigniew Herbertet (1924-1998) a világirodalom jelesei között tartják számon. Könyveit 38 nyelvre fordították le, ezzel a modern lengyel költészet leggyakrabban fordított alakjának mondhatjuk. „Verseiben különleges érzékletességgel reagál a század morális konfliktusaira, az etikai és egzisztenciális problémák emelkedettségét iróniával és humorral ellensúlyozza.” „Szerinte a történelem nem az egyetlen megfigyelési forma, amelyben meglátható a gonosz.” „Írásaiban az emberi szabadság lényegét és szükségességét tartotta szem előtt” – írja róla Cséby Géza magyar író, költő, műfordító, irodalomtörténész és művelődéskutató. Herbert munkásságát összesen 24 bel-és külföldi díjjal jutalmazták, többek között Bécsben két alkalommal, Lenau-díjat (1965) és Herder-díjat (1973), Veronában Petrarca-díjat (1978), Budapesten Bethlen Gábor-díjat (1987), szülőhazájában magas rangú állami kitüntetést (1989), Izraelben Jeruzsálem Irodalmi-díjat (1991) vehetett át. Postumus a legmagasabb lengyel elismerésben, a Fehér Sas Érdemrend kitüntetésben részesült.

(Nem a témához tartozik, de érdekesség, hogy Balassa Iván, aki 1956-tól 1961-ig volt a sárospataki várban található Rákóczi Múzeum igazgatója, 1980-ban kapta meg a Herder-díjat.)

Zbigniew Herbert irántunk, a magyarokhoz táplált rokonszenve feltehetőleg szülővárosából gyökerezik. A költő 1924-ben született – magyarul mondva – Ilyvón (Lwów), azaz Lembergben. Vezetékneve, Herbert, bár a források szerint angolosan csengő (még rokona is lehet George Herbert XVII. századi angol metafizikus költőnek), a családról mégis valószínűbb, hogy osztrák eredetű. A nagyszülők a Monarchia idején költöztek Lembergbe. Verseiben sokat emlegetett nagyanyja pedig örmény származású volt. Jogász édesapja az egyik helyi bank igazgatója lett. Ilyvó városában az 1939-es szovjet megszállásig élénken éltek az Osztrák-Magyar Monarchia értékei, hagyományai, a lengyel polgárság és munkásság városának számított, vallási szempontból is sokszínű volt: katolikusok, görögkatolikusok és zsidó polgárok mind nagyszámban éltek itt. A szovjetek azonban a lengyel nemzeti érzést minden formájában igyekeztek elnyomni és eltüntetni, az őket elűző németek pedig még rontottak az állapotokon, gyakorlatilag az összes gimnáziumot bezárták Lengyelországban. Az ifjú Herbert a föld alatt, titokban tudott csak középiskolába járni, ilyen körülmények között érettségizett le 1943-ban. Egyetemi tanulmányait a lembergi egyetem lengyel szakán kezdte el, de a Vörös Hadsereg előrenyomulása miatt megszakította és Krakkóba költözött. A lengyel költő több egyetemet is elvégzett, tanult jogot, filozófiát és közgazdaságtant. 1958-tól, 34 éves korától járta a világot, de sose gondolt végleges emigrációra. Élt Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Németországban (Berlinben), Amerikában (Los Angelesben). A szabadság szeretete a fiatalon, történelmi okokból megtapasztalt elnyomásból is fakadhatott. Bár beutazta a világot, halála hazájában érte 1998-ban, 73 évesen, a fővárosban, Varsóban.
Zbigniew Herbert „A magyarokhoz” (lengyelül: Węgrom) c. versét 1956-ban írta az akkori magyarországi politikai helyzet ihletésében. A költőben gyermek- és ifjú korában megtapasztalt elnyomás miatt nagy volt a rokonszenv az 1956-os áldozatvállalás iránt. Herbert átérezte azt a küzdelmet, amit a magyarok vívtak akkor. Gömöri György az a magyar-angol irodalomtörténész, költő és műfordító, aki elsőkén fordította le magyarra Zbigniew Herbertet. A lengyel költő „Węgrom” („A magyarokhoz”) c. versének saját fordítását összefoglalva így elemzi: a vers első sorában leírt „levegőből roppant zsinór” arra a segítségre utal, amit a lengyelek 1956-ban a magyaroknak nyújtottak: orvosság, kötszer- és vérszállítmányok. Azok a lengyelek, akik akár gyermekkorukban megélték 1956-ot, még emlékezhetnek – a máig emlegetett – végtelen véradó sorra, ami szinte minden lengyel nagyvárosban felsorakozott 1956 október-novemberében. Ezt az emlékképet Herberten kívül több lengyel költő is megörökítette írásában. A vers utolsó versszakában lévő utalás nem csak a lengyel társadalom akkori áldozatvállalására, hanem tehetetlenségére is utal: „állunk a józan ész / jól-fontolt határán”. Hiába az együttérzés, olyan fegyveres segítségről, amit a lengyel légió az 1848-49-es szabadságharcban nyújtott, ezúttal nem lehetett szó (pedig a lengyelek jelentős része támogatta). Zbigniew Herbert „Węgrom” c. versét a hetvenes években Nagy László, a közelmúltban Zsille Gábor is lefordította.
Herbert „Opis króla” (A király leírása)” c. verse is magyar ihletettségű, az 1956-os budapesti Sztálin-szobor ledöntésére utal benne. Az „In memoriam Nagy László” (Nagy László emlékére) c. verse a magyar költővel való gondolatbeli barátságára utal, lelki közösségükre, ugyanis soha nem találkoztak. Ebben a versben említi meg József Attila nevét is. „… az európai kultúra szeretete és a lengyel-magyar történelmi hagyományok kapcsolják össze a két költőt.” (Gömöri)

Zbigniew Herbert 1979-es, egyetlen magyarországi látogatása, feltehetőleg politikai okok miatt, kellemetlen élménnyel zárult. Szerencsére ez az eset sem tudott változtatni rokonszenvén a magyarok iránt, akiket sohasem azonosított az akkori pártállammal és annak nagyon mérsékelt „lengyelbarát” politikájával”- zárja tanulmányát Gömöri György.

Szabó Eszter írása

Források:
Gömöri György: Zbigniew Herbert a magyarokról
Cséby Géza: Cogito úr intelmei, Adalékok Zbigniew Herbert munkásságához
https://hu.wikipedia.org/wiki/Zbigniew_Herbert
https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6lt%C3%A9szet_vil%C3%A1gnapja

Feltöltő

Fel