Amikor a fejedelem örököse nősül

1643. február 3-án tartották Gyulafehérváron I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna idősebb fiának Györgynek és Bárhory Zsófiának esküvőjét. IV. Ulászló lengyel király követe, Ballaban György naplójában részletesen lejegyezte a történéseket.

Gyulafehérvárról leírja, hogy kb. 20 kőből épült nemesi épülete van, a szerény házak száma kb. 2000, ezek szalmával és zsindellyel fedettek. A város fallal van körülvéve. A palota három udvaros, a harmadikban van a fejedelmi rezidencia. A palota előtt egy nagy templom, két magas tornya van órával. A csempével borított fejedelmi dolgozó szoba (az ottani bokályos szoba) kivívta Ballaban csodálatát. Közepén egy nagy kristály lámpa függött. Az asztalon egy arannyal átszőtt selyemterítő, aranyozott és drágakövekkel kirakott szablya és egy buzogány, aranyozott ezüst kalamáris, aranyozott ezüst pelikánnal díszített óra.

Február 2-án érkezett a ide a menyasszony, akit a város előtt felállított sátrakban fogadtak a fejedelem fiai és magyar urak. Innen indultak a palotába. A menet elején néhány száz fejedelmi magyar gyalog vonult dobokkal és zászlókkal. Mögöttük hatszáz német gyalog, majd fejedelmi és magyar urak gyalog.

Február 3-án az esküvő kezdetekor a palotában az udvarmester irányításával foglalták el helyüket a vendégek, köztük a követek: a császár, a lengyel király, magyar nádor, az esztergomi érsek, a kurlandi herceg, a krakkói várnagy, a krakkói vajda, a moldvai vajda, az oláh vajda követe. Először az öreg és a fiatal fejedelem érkezett. Magyar urak kísértében jött a fejedelemné és a menyasszony az édesanyjával.
A kálvinista szokások szerint megtartott esküvő elején Geley Katona István püspök magyar nyelvű szónoklata majd egy óráig tartott. A szoba közepére terített szőnyeghez kísérték a menyasszonyt és mellé állt vőlegénye. Mindketten arany hímzésű fehér ruhát viseltek. A püspök kérdéseket tett fel, amelyre a vőlegény válaszolt, de a menyasszony nem. Akihez odalépett az édesanyja egy másik hölggyel és súgott neki valamit.

A ceremónia végén a püspök összekötötte a kezüket és mondott valamit magyarul – írta a lengyel követ a naplójába. Ezután latin nyelven fél órán át méltatták a két családot. Behozták az Báthory Zsófia anyjától kapott kelengyéjét: néhány értékes és gazdagon hímzett ruhát, nyakékeket és jó pár drágakővel kirakott arany ékszert.

Az ebédlőpalotában tálalták fel az étkeket, italokat. Ennek falait mindenhol kárpit fedte. Két tálalóasztal volt. Az egyszerűbben 72 aranyozott ezüst serleg és 24 kupa sorakozott. A különféle borokat cserépkorsóban készítették elő. A fejedelmi asztalnál csodálatosan megmunkált nagy fekete-arany zománcozott serlegek, 3 fekete-arany csésze és néhány kupa, kisebb-nagyobb kristály poharak egy tömlő formájú kristálykancsóval, amely csavart formájú talpon állt és 3 arany láncocska lógott le róla. A borokat ón, üveg és cserépkancsókban tették oda.

Három rend asztal volt felállítva. Egyik, ahol a fejdelem a követekkel ült, a másik a fehérnép és a legelőkelőbb magyar urak számára, a harmadik azoknak, akiknek nem jutott máshol hely.

A fejedelmi asztal fölött 4 szőnyegből összeállított baldachin volt, közte egy arannyal volt átszőve. Feltálaltak húsételeket, köztük vadat, halat (pisztrángot, tokhalat, kövicsíkot, vizát) bőségesen adagolva hozzá a fokhagymát és tormát. Minden asztalra elegendő narancsot és citromot tettek. Az első asztalon egy marcipán torta állt, amely majdnem a mennyezetig ért. Készült marcipánból egy rózsa zöld viaszlevelekkel, köztük a fejedelmi címert két oldalról két griff tartotta. Egy pohárszéken marcipán állatfigurák is voltak. A tányérok mind négyszögletesek és aranyozottak voltak, zöld színű kínai selyem terítővel letakarva. A forrást közreadó Várkonyi Gábor megjegyzi: ha ez igaz, akkor ismereteink szerint ez az első említése annak, hogy Erdélybe már az 1640-es években eljutott a kínai selyem. A tányérok mellett kis és nagy kések sorakoztak.

A kézmosásához az öreg és fiatal fejedelemnek és minden követnek személyenként hoztak mosdótálat, azután ültek asztalhoz. I. Rákóczi György és fia mellett türkizkővel kirakott szablyáját és buzogányát egyik apródja tartotta. Mindenkinek két szolgálója volt. Az egyik az italokat töltötte, a másik a tányérokat osztotta és szedte össze. Egymás után 10 fogás következett. Közben a fejedelem mondott köszöntőket és ittak a köszöntöttek egészségére, majd ágyúkból hatszor díszsortüzet lőttek. A vendégek zománcozott serlegekből ittak. Az ebéd alatt olasz és szerb zenét játszottak. Tizenegyedik fogásként aranyozott tálcákon csemegét hoztak: különféle cukroktól kezdve, friss citromig, gránátalmáig és narancsig, különféle szőlőkből készült borokig, friss körtéig és almáig, marcipánig. A lengyel vendég meglepetésére hámozatlan retket is tálaltak. A lakoma után gyorsan leszedték az asztalt és mindenkihez személyesen odavitték a kézmosáshoz a mosdótálat. A tánc már egy másik teremben kezdődött s két órán át tartott.

A lengyel követ az étkezésekről leírja, hogy nem a lengyel ízlés szerint készültek, furcsállja az öltözködési szokásokat és a magyar táncot. Egyetlen bor, a fejedelem bora nyerte el tetszését, osztatlan elismerést kapott ugyanakkor a francia édesség.
Másnap ebédnél adták át az ajándékokat. A császár ajándéka egy aranyozott ezüst serleg, a lengyel királyé egy nagy aranyozott serleg és egy aranyozott, zománc képekkel ékesített számszeríj volt. Drága hagyományos ajándék, melyet vörös bársonyba takarva adott át a követ. A követek és erdélyi városok, helységek ajándékai következtek, összesen 97 tétel.

Ezen a napon az ebéd 12-kor kezdődött és éjjel kettőkor lett vége, majd átsiettek a táncterembe. Loránffy Zsuzsanna a lengyel követtel táncolt, Báthory Zsófia az idős fejedelemmel. Róla megjegyezték, hogy idős kora ellenére (50 éves ekkor) meglehetősen gyorsan, cipőjét is lerúgva táncolt.

A további napok is hasonló lakomákkal, tánccal teltek, február 5-én volt tűzijáték is. Az eseményeket leíró lengyel követ február 8-án indult haza. A fejedelem egy 400 aranyat érő, holló fekete lovakból álló fogattal ajándékozta meg.

Az esküvő további részleteit részletesebben is olvashatják Ballaban György magyarul is közreadott naplójában: II. Rákóczi György esküvője. Össz. Sajtó alá rendezte, a tanulmányt és a jegyzeteket írta: Várkonyi Gábor. Budapest, 1990.

dr. Tamás Edit beszámolója
Kép: XVII. századi menyasszony pohár a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből
Fotó: Váradi László

Feltöltő

Fel