400 esztendeje született a későbbi erdélyi fejedelem, II. Rákóczi György

400 esztendeje született a későbbi erdélyi fejedelem, II. Rákóczi György – Lorántffy Zsuzsanna szülésekor férje hazasietett hozzá Sárospatakra

Lorántffy Zsuzsanna és I. Rákóczi György 1616. április 18-án Sárospatakon tartotta esküvőjét. Itt alakították ki közös otthonukat, mely a 16 éves fiatalasszony öröksége volt.

Házasságukból hat fiú született, közülük azonban csak ketten érték meg a felnőtt kort. Az első fiú, akit nyilván a nagyapjáról Zsigmondnak neveztek, 1618. június 27-én, az esküvő után jó két évvel jött a világra. Alig kétévesen halt meg. A második, Samuka (Samulka) is csak körülbelül két évig élt.

Rákóczi György felesége szüléseire bármilyen áron hazament. Így volt ez 1621 januárjának közepe táján is, amikor Bethlen Gábor hadjárata alatt, az erdélyi fejedelem tiltása ellenére otthagyta a tábort, mert felesége szülését várták. Bethlen Gábor még évekkel később is mint saját személyére mért nagy sérelmet emlegette Rákóczi hallatlanul szokatlan cselekedetét. Zsuzsanna viszont bizonyosan tudta, hogy a férfiak, még a legjobb férjek is, gyakran nincsenek otthon gyermekeik születésénél. A harmadik fiú, György (a későbbi II. Rákóczi György erdélyi fejedelem) született ekkor, 1621. január 30-án.A csodát súroló módon még csecsemőként vagy gyermekkorában sem voltak egészségi problémái.

Öccse, a második Zsigmond nevű kisfiú, 1622. július 14-én jött világra. Ő sokat betegeskedett, de kigyógyult mindenből, hiszen a Rákóczi gyermekeket életük első pillanatától az átlagosnál gondosabban vigyázták. Például 1622 őszén – amikor Sárospatak körül súlyos járvány pusztított – György (Gyurgyóka) és Zsigmond (Zsigó) még szopós csecsemő volt, bátyjukat Samut nem sokkal korábban választották el. Bizonyosan ez a körülmény is hozzájárult ahhoz, hogy a három kisgyermek közül őt nem tudták a járvány idején életben tartani. A főúri gyerekek anyatejet kaptak, de nem anyjuk, hanem dajkák szoptatták őket. Szoptatós dajka táplálta a Rákóczi-család újszülötteit is. A gyermekeknek kezdettől két (egy szoptatós és egy száraz) dajkájuk volt, akik a családnál laktak. Magyarországon nem volt szokás – a Nyugat-Európában általános gyakorlat – a gyermek dajkaságba adása, otthon rendeztek be nekik saját kis udvartartást.

Az ötödik gyermek, Ferkó 1624-ben koraszülöttként jött a világra, Rákócziéknak sikerült hatéves koráig megtartaniuk. Lorántffy Zsuzsanna utolsó szülése, az első után majdnem húsz esztendővel később történt. Ez a hatodik gyermek azonban huszonnégy óráig sem maradt életben.
Hat élve született gyermekből négynek az elvesztése abban a korban sem feltűnően sok, sem különösen kevés. Voltak olyan főúri családok, amelyek valamennyi gyermeküket fel tudták nevelni, de ők képviselték az elenyésző kisebbséget. A másik véglet II. Rákóczi György egyik kortársának a famíliájában fordul elő: Esterházy Pálnak két feleségétől huszonhét vagy huszonnyolc gyermeke született élve, de jó részük nem is ismerte egymást. Egyszerre négynél többen soha nem éltek.

Loránttfy Zsuzsanna és I. Rákóczi György házasságába nem keveredett rokoni szál és mind a ketten szokatlanul egészségesek voltak. Állandó orvost tartottak, illetve lehetőleg mindig ugyanazt az orvost hívták. Marcy András Zomborban jó helyen lévő házat kapott I. Rákóczi Györgytől. Később egy késmári orvost hívtak gyakran, és több orvos neve ismétlődik folyamatosan a bajokkal kapcsolatos írásaikban. Valószínűleg különböző betegségek specialistái voltak.

Lorántffy Zsuzsanna és Rákóczi György elfogultan nézte a fiait, de nem egyforma mértékkel mértek nekik. Mindig volt kedvencük. Ezek persze örök, már a bibliai történetekben előforduló szülői hibák. A házaspár életében egy ügy volt, amin soha nem vitatkoztak: a gyermekek körüli dolgok.

További érdekességeket olvashatnak Péter Katalin Lorántffy Zsuzsannáról írt életrajzában.

dr. Tamás Edit beszámolója

Feltöltő

Fel