1608. december 5-én hunyt el Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem

Születésekor, 1544-ben a család társadalmi állását tekintve senki nem gondolhatta, hogy mérhetetlen birtokok ura, Eger főkapitánya, a király tanácsosa, Erdély gubernátora, majd élete végén egy esztendőre Erdély fejedelme lesz. Ő volt a Rákóczi-dinasztia megalapítója. Katonai tehetsége, kiváló gazdasági érzése révén az ismeretlenségből küzdötte fel magát a XVI. század végi arisztokrácia legfelső köreibe. A reformáció buzgó pártfogója, támogatása révén jelent meg Károlyi Gáspár bibliafordítása.
Rákóczi Zsigmond 1608. március 5-én mondott le az erdélyi fejedelemségről. Uralkodásának egy éve elegendő volt ahhoz, hogy egy új dinasztia alapjait megteremtse. Visszatért Felső-Magyarországra. Egyre betegebb, idejét szinte állandóan Szerencsen töltötte. Az 1608. szeptember 9. és december 6. között tartott országgyűlésen már nem tudott részt venni. Fiát, Györgyöt küldte el Pozsonyba.
Rákóczi Zsigmondot 64 éves korában, 1608. december 5-én szülőhelyén, Felsővadászon járva érte a halál. Korábban, még Gyulafehérváron végrendelkezett roppant vagyonáról. Biztosnak akarta tudni birtokaiban fiait.
Temetése az akkori szokások szerint hetek múlva, 1609. január 21-én Szerencsen volt. Udvari prédikátora, Miskolczi Csulyak István így összegezte életét temetési beszédében: „Ő adott az Rákóczi nemzetnek nagyságos nevet és böcsületet.”
Sírja fölé fiai veres és fekete márványból pompás négyszögű tumbát, síremléket állíttattak. A feliratokat Miskolczi Csulyak István fogalmazta. „Te benned reméltem Uram, nem leszek porrá mindörökké.”– vésték a síremlék napnyugati oldalára. Máig áll a hamvait őrző templom, de nem jutott neki örök nyugalom. 1644-ban a császári katonák feldúlták sírját.

dr. Tamás Edit beszámolója

Feltöltő

Fel