390 esztendeje választották I. Rákóczi Györgyöt Erdély fejedelmévé

Bethlen Gábort halála után második felesége, Brandenburgi Katalin követte Erdély fejedelmi székében. Rövid uralkodását pártviszályok jellemezték. Két részre szakadt az ország, a fejedelemasszonyt támogatva, illetve ellenében. Az ellen oldalt Bethlen István vezette, hívei között Zólyomi Dávid és ifjabb Bethlen István is ott volt.

Amikor a Brandenburgi Katalin és Bethlen István közötti viszálykodások rendezésére 1630. szeptember 21-re országgyűlést hívtak össze Kolozsvárra, ifjabb Bethlen István és Zólyomi Dávid 800 katona kíséretében már úton volt Sárospatak felé az I. Rákóczi Györgyöt trónra hívó üzenettel. Szeptember 20-án aláírták az egyezményt, majd Rákóczi az összegyűjtött hajdúk élén, családjával együtt útra kelt Sárospatakról a felkínált erdélyi trón elfoglalására.

Eközben az erdélyi rendek képviselői szeptember 28-án lemondásra kényszerítették Brandenburgi Katalint, és fejedelmükké választották a néhai fejedelem öccsét, Bethlen Istvánt. A nem várt fordulat nyomán idős Bethlen István kétségbeesetten igyekezett meg nem történté tenni Rákóczi trónra hívását.

Rákóczi ekkor azt üzente az idős Bethlen Istvánnak: „Ha én csak az Bodrog partján tudtam volna meg, hogy ő kegyelmét választotta az ország fejedelemmé, megtértem volna. De most már vissza nem mehetek, mert nem jó akaróim már régen kívánták azt az alkalmatosságot, mellyel megejthettek volna.” Az erdélyi rendeknek is megüzente, hogy trónra hívása után nem hajlandó szolgálni Bethlen Istvánt. Ha ő nem kell az erdélyieknek, fogadják vissza Katalint, akit ő is készségesen elismer.

Rákóczi méltán számított arra, hogy az erdélyiek Katalin ellenében inkább őrá szavaznak. Arról is meg volt győződve, hogy Bethlen István az ő akarata ellenére nem maradhat a trónon, mert a nagyobb fegyveres erő az ő kezében van. Így látta ezt Bethlen István fia és veje is, ezért a fejedelemség kulcsát jelentő Váradot átadták Rákóczinak. Aki mögött a két ifjú fölvonultatta a bihari hajdúságot, de ott voltak a magánföldesúri hajdúk is Ónodról, Meggyaszóról, Hernádnémetiből és Szerencsről. Sőt Rákóczi Debrecenben „zsoldot kiáltatott” a szabadhajdúknak is, akik szintén nagy számban álltak zászlai alá, és mellette nyilatkozott a szabolcsi hajdúvárosok népe is.

A fejedelemválasztás december 1-én történt. Az első igenlő szavazatot Brandenburgi Katalin nevében Kemény János adta le rá. „Melyre nézve azután – írja Kemény – mások is bátorságosan azon voksra hajlának, kevés pártja maradván Bethlen Istvánnak.” Rákóczi december 3-án tudatta a hírt Alaghy Menyhért felső-magyarországi főkapitánnyal: „az elmúlt vasárnap a nemes Erdélyországnak minden rendeitől szabados voxal fejedelemmé választottam.”

Erdély új fejedelme hajdúi élén vonult be Gyulafehérvárra, ahol december 22-én került sor az ünnepélyes beiktatására. A rendek hálát adtak az „Egek Urának”, amiért Rákóczit közibük szólította „nemzetünknek és hazánknak megmaradására”. Hangoztatták, hogy Rákóczi nemcsak „igaz keresztény magyar vérből” való, de mint erdélyi fejedelemfi „gyermekségében is köztünk lakott, forgott, ifjúságától fogván pedig szegény hazánknak is oly állapotjában és dolgaiban forgott, hogy édes hazánknak megtartására, gubernálására, sebeinek kötözésére, orvoslására nem csak igazgató mestere, de másoknak is példaadója lehet, el is hittük azt, hogy nem különben mint édes anya gyermekeit, úgy Nagyságod is szegény hazánkat ápolgatja és nyugtotja.”

Bővebben: Nagy László: A „bibliás őrálló” fejedelem. Budapest. 1984.

Írta: Dr. Tamás Edit

Feltöltő

Fel