Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésére és a hős áldozatokra emlékezett november 4-én a Sárospataki Wass Albert Kör

November 4. szomorú dátum a magyarság naptárában. 2013 óta hivatalosan is nemzeti gyásznap az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének évfordulója. A Sárospataki Wass Albert Kör (SWAK) idén is a Wass Albert parkba szervezett megemlékezést ebből az alkalomból.

Miután az emlékezők elhelyezték mécseseiket az emlékkő előtt, a megjelentek felidézték a 64 évvel ezelőtt történteket. 1956. november 4-én hajnalban indult meg a szovjet hadsereg magyarországi inváziója, melynek célja a forradalom leverése volt. A Szabad Kossuth rádió november 4-én többször és több nyelven sugározta Nagy Imre miniszterelnök drámai hangvételű szózatát:

“Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.”

A Vörös Hadsereg lefegyverezte a laktanyákban állomásozó egységeket, a felvezényelt páncélos hadtestek pedig bevonultak a városokba. Nagy Imre és a kormány tagjai – Bibó István kivételével, aki az utolsó pillanatig a Parlamentben maradt – reggel 6 óra után a jugoszláv nagykövetségen kerestek menedéket, 8 órára pedig a szovjetek már a Kossuth tér és a legfőbb közhivatalok őrségét is megadásra kényszerítették. Ezzel de facto a forradalmi kormány uralma véget ért. Budapesten és az ország számos pontján ugyan elkeseredett utóvédharcokat folytattak még napokig a forradalom hívei, ám a hatalmas túlerő végül győzedelmeskedett a magyar szabadságharc felett.

A hatalom az áruló Kádár János vezette bábkormány kezébe került, és megkezdődött a kommunista diktatúra restaurációjának időszaka. A börtönök hamarosan megteltek, az őrség jelszava újra a régi volt: a politikai elítéltet ne csak őrizd, hanem gyűlöld is. E gyűlölet szellemében folyt a megtorlás a szocialista halálgyárban. Az akasztás futószalagon történt. A megtorlás során Kádárék több embert végeztek ki, mint az osztrákok 1849-ben. A több száz kivégzett mellett ezreket börtönöztek be és mintegy 200 ezren voltak kénytelenek elhagyni hazájukat. Értük gyúltak a mécsesek, azokért, akik szabadságukat, életüket áldozták egy szabad, független és demokratikus Magyarországért.

Fejet hajtunk 1956 hős áldozatai előtt, akik vérüket adták a hazájukért!

“Ahol a hősöket nem felejtik, ott mindig születnek újak.”

(Fotók: Földházi István, dr. Pándy-Szekeres Dávid, Tarnavölgyi László)

Sárospataki Wass Albert Kör Elnökségének beszámolója

Feltöltő

Fel