A Sárospataki Wass Albert Kör (SWAK) immár évek óta megemlékezést tart január elsején Petőfi Sándor sárospataki szobránál. Az egyesület idén is koszorúzással egybekötött megemlékezést tartott a költő nevét viselő utca elején álló szobornál születése 197. évfordulója alkalmából.
A megjelentek előtt Sinkóné Tóth Zsuzsanna magyar szakos középiskolai tanár méltatta érdekfeszítően és szakmailag felkészülten a forradalom lánglelkű költőjének irodalmi jelentőségét. Petőfi ugyan Petrovicsként született, de számunkra magyar költő, aki a magyar szabadságért és nemzeti függetlenségért küzdött nem csak költőként, hanem katonaként is. Ő maga is magyarnak vallotta magát, erről tanúskodik Magyar vagyok című verse is. Eszméi nem kis részben a francia forradalomból táplálkoztak. Petőfi Sándor a magyar romantika korának egyik legjelentősebb életművét hozta létre. Költészetében összekapcsolódik a hazafiság, a szerelem, a táj és a népi élet ábrázolása.
Petőfivel kapcsolatban sok minden nem tisztázott még, az is vitatott, hogy pontosan hol és mikor (szilveszter napján vagy január 1-én) született. A hivatalos történelemszemlélet a mai napig úgy tartja, hogy Petőfi feltehetően a Segesvár és Fehéregyháza között lezajló ütközetben esett el 1849-ben. Ám egyre többen vélik úgy (levéltári forrásokra, újságcikkekre, egyéb bizonyítékokra stb. hivatkozva), hogy a csatában ugyan megsebesült, de túlélve azt orosz fogságba esett, majd évekig élt Szibériában és a bujátföldi Barguzinban hunyt el 1856-ban. Az utókor tartozik annyival a költő emlékének, hogy tisztázza ezt a történelmi kérdést, és megadja Petőfinek azt, amire még életében vágyott: magyar földben nyughasson, ahol tisztelői évről évre kegyelettel emlékezhetnek meg róla. Róla, aki külföldön a legismertebb magyar költő mindmáig.
Az ugyanakkor vitathatatlan tény, hogy Petőfi irodalmi munkássága kiemelkedő, alkotásai nélkül sokkal szegényebb lenne a magyar kultúra és irodalom. S bárhol is hunyt el, a forradalom lánglelkű költőjének szíve a magyarságért, népe függetlenségéért dobogott mindvégig. A SWAK tagsága kötelességének érzi, hogy emlékezzen és emlékeztessen Petőfire, aki szeretett városunkról, Sárospatakról így írt úti levelében 1847ben: „Szent föld. E város volt a magyar forradalmak oroszlánbarlangja. Itt tanyáztak a szabadság oroszlánjai.”
A SWAK elnöksége a méltatás után megkoszorúzta a költő szobrát, majd a megemlékezés a Himnusz közös eléneklésével ért véget.
(Fotók: Földházi István és dr. Pándy-Szekeres Dávid)
A Sárospataki Wass Albert Kör Elnökségének beszámolója
