Bíró Orsolya után mi is énekelhetnénk az Örökségünk című dalból: „Itt vagyunk ismét, most már sokadjára…”, hiszen évek óta visszajárunk Erdélybe. Júniusban a Határtalanul pályázat keretében 37 tanuló és 4 pedagógus utazott e varázslatos helyre. Akkor megfogadtuk, hogy oda vissza kell még mennünk, s lám alig telt el 1 hónap, 21 gyerekkel ismét egy mesés hetet (július 8-13-ig) tölthettünk itt.
Élményekkel gazdagon tértünk haza. Sok szép helyen jártunk, megismerkedtünk nagyszerű emberekkel, és találkoztunk néhány régi kedves baráttal, ismerőssel is. Az utat már többen kívülről ismerik, hiszen már nem első alkalommal utaztak velünk táborozni. Tudják, hogy a települések hogyan követik egymást, hol tartunk majd pihenőt, hol kell bevenni a hányinger elleni gyógyszert, mert elkezdődik a kanyargós, szerpentines út. Ezek után is, még mindig elcsodálkoznak, hogy 12 órai buszozás után is az egykori történelmi Magyarország területén járunk, magyar emberekkel találkozunk, magyarul beszélgetünk, annyi különbséggel, hogy az ő kiejtésük egy kicsit más, de annyira jó azt hallgatni!!
Utazásaink során Sárospataktól Gyergyócsomafalváig számtalan élmény ért minket. A Gyilkos-tó és a Békás-szoros bejárásával ismét örömmel nyugtázhattuk, hogy továbbra is e táj szerelmesei vagyunk és azok is maradunk. Parajdon a földalatti csodavilág bűvölt el bennünket. Korondon mindenki kedvére vásárolgathatott. Új barátainkkal egy szép napot tölthettünk a szomszédos településen, Gyergyóalfaluban.
Megismertették velünk településük nevezetességeit, s együtt készítettük el a vidék két ínycsiklandóan finom ételét: a padlizsánkrémet és a kürtöskalácsot. Az élvezeteket még fokozta az illatos, puha házi kenyér. Az indulásunk előtti napot pedig a gyergyócsomafalvi régi barátainkkal töltöttük. Vegyes csoportokat alkotva a falu történelmével, földrajzával, építészetével, néprajzával kapcsolatos feladatlapot kellett megoldaniuk a gyerekeknek a falubejárás során. Közben persze székely vicceket, a településre jellemző tárgyakat kellett gyűjteniük, amit a visszaérkezésük után a többieknek is be kellett mutatniuk. Vidáman telt ez a nap is, amit a fiúk egy barátságos futballmérkőzéssel zártak. Az átélt élmények felidézése hajnalig tartott, ezért kicsit álmosan indultunk haza.
Nagykárolyban már mindenki frissen, kipihenten csodálhatta mega romantikus, régi lovagvárakra emlékeztető, impozáns Károlyi-kastélyt és annak gyönyörű angolparkját. Csak egyet sajnáltunk, hogy hazafelé tartottunk, mert még szívesen maradtunk volna.
Nagyon jól éreztük magunkat, csodálatos 6 napot töltöttünk el e szép vidéken szeretni való emberekkel, mindannyiunk számára maradandó élményeket gyűjtve!
Császár Erika és Kanyóné Preszoly Ibolya beszámolója (Sárospataki II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola)