A hagyományos csoportos pünkösdi zarándokútra jelentkezők száma a meghirdetést követően egy hét alatt meghaladta a tervezettet. Így az idén is két csoportot indítottunk egy nap eltolódással – küldte tudósítását Kőszeginé Tóth Judit, szervező.

A hétfői ünnepi misén és a körmeneten még együtt voltunk, majd az érseki áldás után elindult az első csoport. A többiekkel szombaton a közös kassai hálaadó misén találkoztunk újra.

Az út elején azt gondoltuk, a 7-8 km-es tűző napon gyaloglás után megváltás lesz a Darnó-hegy árnyékos erdője.  Nem számoltunk a milliónyi szúnyog váratlan támadásával. Előkerültek a sálak, ingek, illóolajok, különböző riasztó spray-ok…. mind hiába. Sajnos a vérszívók kísérőink maradtak végig az 5 nap alatt, még a magasabb hegyeken is kiéhezve vártak ránk. Némi védelmet az esőkabát jelentett, amire egyébként nem volt szükség, inkább a hőség tikkasztott bennünket.

Felmerül a kérdés, ilyen körülmények között hogyan és miért mentünk végig Kassáig. Akik elindultunk tudjuk, az Út sohasem könnyű. Van, amikor a lelki teher, a keresztünk cipelése nehezíti lépteinket, vagy a bizonytalanság, jó úton haladunk-e. Van, amikor a fizikai akadályok, a külső körülmények hátráltatják az előrejutást. De az Úton menni kell, vagy ahogy mi, zarándokok mondjuk: „Úton lenni jó.”

A manapság divatos zarándokutak többségén az ember maga küzd meg az akadályokkal. A Szent Erzsébet Út ebben különbözik a többitől. Itt Szent Erzsébet életét, lelkiségét megismerve, ahogyan ő is tette, az éppen rászorulókat derűs, békés együttérzéssel, szeretettel segítjük. Ebben nagy szerepe volt Roman atyának, aki pálos szerzetesként a lelki vezetőnk volt, míg a másik csoportban Tóth Gábor atya kapta ezt a feladatot. Osztoztunk a nehézségekben, örömökben, szó szerint felsegítettük az elesetteket.

Így tettük meg a több, mint 100 km-t végig Zemplén vadregényes hegyein keresztül, ami bizony ideális körülmények között is nehéz terep. Viszont csak így, gyalogosan lehet testközelből megtapasztalni Isten teremtett világának szépségeit, amelyből nekünk, zemplénieknek bőven jutott. A táj kulturális értékei és azok a lelki élmények, amelyeket az együtt zarándoklás nyújt, teszik felejthetetlenné az utat. Az Utat, amely igazából akkor kezdődik, amikor a zarándok haza ér.

Kőszeginé Tóth Judit, szervező, zarándokvezető beszámolója.