„Tehozzád, én Istenem, Szomjúhozik én lelkem” – az érzelmek szerepe a kegyességben
Református kegyesség konferenciák – III.
Sárospatak, 2018. április 13-14. (péntek – szombat)
Az érzelmekkel kapcsolatos, a pszichológián és filozófián túlmutató, jelentős mértékben a mentalitástörténet, történeti antropológia, pszichohistória illetve a gendertudományok fejleményeire építő érzelemtörténet nemzetközi szinten is viszonylag új fejlemény, Magyarországon pedig az egyéni kezdeményezéseket összefogva a Hajnal István Kör 2017-es, „Az érzelmek története” címmel megrendezett konferenciája kezdte meghonosítani ezt a kutatási irányt. Ennek elméleti és módszertani keretei még meglehetősen képlékenyek, az elemzések számos diszciplína jellemző felkészültségeit mozgósítják, két markáns és logikailag nyilvánvaló perspektíva azonban egyértelműen kirajzolódik benne.
Az egyik az érzelmek történelemformáló erejét állítja középpontba. Az érzelmek jelentős hatást gyakorolnak a megismerésünkre és az emlékezetünkre, befolyásolják személyes és társas kapcsolatunkat, meghatározzák kulturális gyakorlatainkat. A gyűlölet, félelem, undor vagy épp a szimpátia – hogy csak néhány alapvető érzelemre utaljunk – manipulációja a mindenkori hatalom eszköztárának állandó része, de része a kisebb-nagyobb közösségek belső viszonyai vagy a közösségek közti társadalmi kapcsolatok szabályozásának, a házassági kapcsolatrendszer alakításától a gazdasági stratégiákon keresztül a vallási türelem kérdéséig. Az érzelmek társadalmi „használata” jellegzetes módon jelenik meg például a félelem felkeltésére építő bűnbakképzés különböző formáiban, bizonyos etnikai vagy társadalmi csoportokkal kapcsolatos undor felkeltésében és ezek stigmatizációjában vagy épp a társadalom mozgósítására szolgáló együttérzés felkeltésében.
A másik perspektíva pedig arra kérdez rá, hogy miként változtak az érzelmek az időben, illetve hogyan befolyásolja a kultúra az érzelmeket? Hogyan változott az egyes érzelmek tartalma, és hogyan alakult azoknak a köre, akik számára az egyik vagy másik érzelem átélése legitim lehetett? Hogyan hat a kulturális környezet változása az érzelmek tartalmára, illetve hogyan válnak egyes érzelmi konstrukciók egy kultúra meghatározó elemévé? Így tehető vizsgálat tárgyává például a szerelem, a barátság vagy épp a hazaszeretet tartalmának változása.
Az érzelmeknek vitathatatlanul jelentős szerepük van a közösségi vallásosgyakorlat és a személyes kegyesség dimenzióiban szinte minden vallásban – ennek ellenére ez a kérdéskör meglehetősen elhanyagolt és mostohán kezelt területe a református teológiának. Mindez azért is különös, mert az egyházi nyilvánosság különböző színterein egyre többen és egyre többször vetik fel a református vallásgyakorlat „kiszikkadásának”, érzelmi sivárságának problémáját, ami éppúgy jelentkezik az egyháztagság, a bevonódás és elköteleződés szintjén, mint a szociális érzékenység területén vagy éppen a liturgia összefüggésében. A református vallás legfőbb értéke viszonylag hosszú időn át racionalitásában, illetve minden babonától és érzelmi szélsőségektől mentes józanságában jelölődött ki, e tulajdonságok értéke azonban napjainkra jelentősen inflálódott és egyre kevésbé tűnnek pozitív identitáselemnek.
Az érzelmek és a kegyesség összefüggései azonban ezeknél konkrétabb problémákban is jelentkeznek. Egyrészt a kegyességi életünk alapvető fogalmi készletével kapcsolatosan jelentős bizonytalanság alakult ki. Például a „megtérés” fogalom bibliai jelentése egyértelmű, azonban erre az egyháztörténet századai során újabb és újabb rétegek rakódtak, különböző konfliktusok és traumák nyomták rá bélyegüket. Így az egyik oldalon az egyszeri megtérés-élmény fontosságának hangsúlyozása és megtörténtének akár a bűntudatkeltés manipulatív eszközeivel való „elősegítése”, a másik oldalon a megtérés érzelmi túlfűtöttségének elítélése és az életfordulat kognitív tartalmának hangsúlyozása, majd a megtérés fogalmának radikális, a kommunista párthoz való megtérésként történő átértelmezése a diktatúrát kiszolgáló egyházi ideológia keretei közt olyan helyzetet teremtettek, melyek nehézzé teszik a fogalom használatát.
Másrészt kegyességi életünknek számos olyan összetevője van, melyek több évszázados történetiséggel rendelkeznek. Ezeket sokszor változatlanul őrizzük, használjuk, gyakoroljuk, anélkül, hogy figyelembe vennénk a használatuk társadalmi környezetének változását. Egyházi énekeinkkel kapcsolatosan visszatérő kérdés például, hogy mennyire képesek kifejezni a kortárs közösségek tapasztalatát, mennyire képesek megszólaltatni a mai ember életérzését, hittapasztalatát?
Végül az érzelmek problémája az egyház intézményi szintjén is jelentkezik. Számos aktuális egyéni és közösségi trauma mögött azonosítható az egyházi intézményrendszer személytelenné, rideggé válása, illetve a félelemre, szégyenre és más negatív érzelmekre építő függőségi rendszerek megbetegítő hatása. Ezek a kérdések most kezdik áttörni az egyházi nyilvánosságban a hallgatás falait, ugyanakkor nagyon nehezen jönnek létre azok a támogató közegek, melyek lehetővé teszik a problémák feltárását.
Ezeknek és a számos hasonló kérdésnek különös aktualitást ad az a posztmodern helyzet, melyben ma református egyházunk és általában a keresztyén közösségek küldetésüket teljesítik, s amelyre éppen az erős érzelmi orientáció, az elsődleges vallási élmények hangsúlyozása, s mindenek fölött az intézményi struktúrákkal szembeni bizalmatlansággal párhuzamosan a hiteles emberi példák keresése jellemző.
Konferenciánkon és az ahhoz kapcsolódó műhelybeszélgetésen ezeket a kérdéseket szeretnénk – a téma roppant szerteágazó volta miatt a teljesség igénye nélkül, viszont a különböző felekezeti tapasztalatok közös perspektívába rendezésének igényével – református, evangélikus és katolikus teológusok, szakemberek segítségével körüljárni.
A konferencia programja:
2018. április 13. péntek
10.30 A konferencia megnyitása, köszöntések
10.45 – 11.45 Balogh Judit (PhD, egyetemi docens, Eszterházy Károly Egyetem): Érzelmek és értelmek. A magyar református egyház viszonyulásai az érzelmekhez. Történeti vázlat.
11.45 – 12.25 Korényi Róbert (PhD hallgató, református lelkész, pszichológus, mesteroktató SZIÍE GTK): Valóban az iskola az egyház veteményeskertje? – Spiritualitás, érzelmek és a református nevelés.
11.25 – 13.05 Barnóczki Anita (PhD, református lelkész, főiskolai adjunktus SRTA): Egyszerűsítő beszéd az érzelmekről az önálltatás és önállítás csapdájában.
ebédszünet
Helyszín: „Zsibongó” Galéria (1. emelet)
14.00 – 14.45 Fekete Ágnes (PhD, református lelkész, rádiós újságíró) nyitott interjúja Egri Erzsébettel (festőművész, ikonfestő): Mi az összefüggés a lelkiség és a festészet között? Az ikonfestés útja – egy református lelkészgyermek vallomása az ikonokról.
14.45 – 15.25 Kovács Lajos SJ (PhD, jezsuita szerzetes, egyetemi adjunktus, Corvinus Egyetem): Csak azért érdemes élni, amiért képesek vagyunk meg is halni.
kávészünet
15.40 – 16.20 Kodácsy Tamás (PhD, református lelkipásztor): Érzés-e a schleiermacheri feltétlen függésérzet?
16.20 – 17.00 Bölcsföldi András (PhD hallgató, református lelkész): „A tükörrel fényt hajítok”.
17.00 – 17.40 Tóth Sára (PhD, szerkesztő, publicista, egyetemi docens KRE): „Szent minden, ami él”: Az angol romantika spiritualitása.
kávészünet
18.00 – 19.30 „Péntek este” Molnár Illés (PhD hallgató, irodalomkritikus, költő, szerkesztő): A poszttraumatikus áhítat – Richard Wurmbrand és Visky András kegyességi szövegeiről. Az est vendége: Visky András író, drámaíró, dramaturg.
2018. április 14. szombat
10.00 – 12.30 Műhelybeszélgetés
Mit kezdjünk az érzelmekkel az egyházban? Hogyan hatnak az érzelmek az Istennel és egymással megélt kapcsolatainkban, konfliktusainkban? Mi az érzelmek szerepe a posztmodern vallásosságban, különösen a fiatalok esetében?
Moderált beszélgetés a konferencia előadóival. Vendég: Szikszai Szabolcs (ifjúsági munkatárs, IKE, Kolozsvár)
