A Doni katasztrófára emlékeztünk

72 évvel ezelőtt (1943. január 12-én) kezdődött meg a Don-kanyarban a szovjet áttörés. A Vörös Hadsereg offenzívája 12-én a reggeli órákban indult meg, -40 fokos hidegben, és az elhúzódó hősies utóvédharcokban a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg teljes széthullását okozta. A magyar csapatok szívósan ellenálltak, azonban az irgalmatlan orosz túlerő térdre kényszerítette honvédjeinket. A magyar katonáknak irreálisan hosszú, több, mint 200 kilométeres frontvonalat kellett megtartaniuk. Mindezt nyári felszerelésben, ugyanis a téli hadfelszerelés nem érkezett meg, a német hadvezetés – a megállapodás ellenére – nem látta el a magyar csapatokat a beígért korszerű fegyverekkel, ráadásul szállítókapacitásukat sem bocsátották katonáink rendelkezésére.

A kilátástalan helyzet ellenére a magyar honvédek az iszonyatos körülmények között több napon át keményen védekeztek. Ezzel emberfeletti hőstettet hajtottak végre, de végül a kommunista hadigépezet maga alá gyűrte a Keleti Front védvonalát. A harcokban és a hosszú visszavonulás alatt 100-120 ezer magyar katona vesztette életét.

Február 5-én Sárospatakon is megemlékeztek a Hősökre, akik bátorsággal, hősiességgel és helytállással teljesítették feladatukat. A Béla Király téri emlékműnél először a Himnuszt énekelték el a jelenlévők, majd a Farkas Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola fúvószenekara adott elő egy művet.

Ezt követően Kun Szabó István vezérőrnagy, a Honvédelmi Minisztérium társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára tartott emlékbeszédet, melyben kifejtette, hogy a 2. Honvéd Hadsereg katonái hősi halált haltak, egy nemzetért küzdöttek, tettük megbecsülendő. „A megemlékezéssel szolidaritásunkat fejezzük ki irántuk és fejet hajtunk a magyar katona becsülete és tisztessége előtt is. Bajtársiasságuk példával szolgál a jelen és a jövő nemzedékeinek is… Tisztelet nekik, tisztelet a doni hősi halottaknak, valamint az orosz lágervilágból soha vissza nem térteknek. Emléküket megőrizzük, béke poraikra.” – mondta a vezérőrnagy.

Az emlékbeszédet követően Nagy Zsolt szavalatát hallhatták a jelenlévők, majd a történelmi egyházak megáldották az emlékhelyet. A megemlékezés végén a megjelentek elénekelték a Szózatot, mely előtt a város önkormányzata, intézményei és szervezetei megkoszorúzták a Béla Király téri emlékművet.

Feltöltő

Fel