Dr. Filep Antal
(Szentes, 1936. június 13. – Budapest, 2025. május. 5.)

Fájó szívvel búcsúzunk a Rákóczi Múzeum egykori igazgatójától Dr. Filep Antaltól. Nyugodjék békében!

Önéletrajzában így emlékezett a Sárospatakon töltött éveire: „A Művelődési Minisztérium Múzeumi Osztálya 1961. július 1.-én áthelyezett Sárospatakra, a Rákóczi Múzeum igazgatójává nevezett ki. Egyben tudományos munkatervi feladatomként továbbra is fenntartotta a főhatóság a kisalföldi térség népi építkezésének, településhálózatának kutatását, de egyben a Bodrogköz, a Hegyalja, Abaúj, Torna, Gömör, Borsod kutatásába is bekapcsolódhattam. A sárospataki szolgálatom időszakában is nagy segítséget jelentett az építésügyi tárca, illetve az Országos Műemléki Felügyelőség népi műemléki kutatási megbízása, amelyet évente újítottak meg. A Rákóczi-vár, a sárospataki gótikus plébániatemplom restaurálásának, műemléki kutatásának előkészítése, szervezése közelebb vitt a magyar építészettörténethez, a középkori régészethez. Détshy Mihály levéltári kutatóval, építészmérnökkel ekkor kerültem szoros baráti kapcsolatba.
Intenzív kapcsolatban álltam a Magyar Nemzeti Múzeum Középkori Osztályának egykori vezetőjével, a középkori faluásatások iskolateremtő régészével, Méri Istvánnal és munkatársával, Kovalovszki Júliával diákkoromtól. Utóbb Kovalovszki Júliával a sárospataki vár ásatása során mindennapi együttműködésben álltam 1961-től. 1963 és 1965 között Molnár Vera művészettörténész vált régész munkatársammá.
A sárospataki szolgálatom alatt szoros kooperáció alakult ki köztem és a VÁTERV tervező kollektívája között, amikor Zemplén-, Abaúj régiójának idegenforgalmi távlati terveit dolgozták ki. Utóbb a VÁTERV kapott megbízást Sárospatak korszerű településrendezési tervének elkészítésére. Műszaki egyetemi csoporttársamat, Márkus Dórát jelölték ki felelős tervezőnek. Magam is és a múzeum munkatársai részt vettünk a rendezési terv történeti, helyismereti megalapozásában. Intenzív együttműködésem alakult ki az ÉM. Miskolci Tervező Vállalattal. Intenzív munkát végeztem a területi főépítész tevékenysége támogatásában. Kötelességszerűen közreműködtem a Megyei Műemléki Albizottságban. Titkárként megszerveztem Újszászy Kálmán és Ködöböcz József professzor urakkal a Sárospataki Idegenforgalmi Fejlesztési Bizottságot, amely szerves egysége volt az Észak-Magyarországi Intéző Bizottságnak. E minőségemben számos fejlesztési és tudományos konferenciát szerveztem, rendeztem.
1967 nyarán az újjáépített Rákóczi-várban megrendeztem Galavics Géza kollégámmal az Rákóczi Múzeum állandó történeti kiállítását, amely mintegy 35 esztendőn át fennállott. A kiállítással vettük birtokba a Rákóczi-vár egészét, egyben véglegesen megoldottuk a kastélyépület és a megmaradt bástyák, kazamaták területének akkoriban lehetséges múzeumi hasznosítását.
1967. szeptember 30.-án áthelyeztek a Magyar Tudományos Akadémia akkor megszervezett Néprajzi Kutatócsoportjához tudományos munkatársnak. (A Művelődési Minisztérium vezetése miniszteri kitüntetéssel búcsúztatott el.)”