Idén szeptember 16-án a MNMKK-MNM Rákóczi Múzeuma, a Bodrogközi Művelődési Egyesület és az MTA Társadalomföldrajzi Tudományos Bizottságának Történeti Földrajzi Albizottsága közös konferenciájának a Rákóczi Látványtár adott helyet “Tájhasználat és antropogén tájformálás a Zempléni-hegységben és környékén (895-1920)” címmel. A tanácskozás résztvevőit és az érdeklődő közönséget Dr. Komáromi Éva, a Sárospataki Járási Hivatal vezetője köszöntötte.
Dr. habil. Kókai Sándor „A Zempléni hegység földrajzi kutatástörténete” című nyitó előadásában kiemelte, hogy a Zemplén-hegység és Tokaj-Hegyalja hazánk egyik legjobban tanulmányozott területe. Társadalom- és gazdaságtörténeti, néprajzi és kultúrhistóriai leírásai egy kisebb könyvtárat is megtöltenének. A természet- és társadalomföldrajzi kutatásokat a 20. század közepén, két felsőoktatási intézet, a Debreceni Egyetemen és a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola kezdte el. Akkori nevén Kossuth Lajos Tudományegyetem kutatóbázisa évekig a Rákóczi-várban működött.
Prof. Dr. Frisnyák Sándor „Tájhasználat és antropogén tájformálás a Zempléni-hegységben (895-1920)” című, a témát elemző és szintetizáló előadásában az emberi aktivitás térben meghatározó folyamataival és azokból eredő térbeli struktúrákkal foglalkozott. A honfoglaló magyarság a Zempléni-hegység peremterületein olyan megtelepedési és területhasználati stratégiát alakított ki, amely – a változás-folyamatok ellenére – fenntartható és sikeres volt, egészen a 19. század közepéig.
„A Bodrogköz környezettörténete a honfoglalás korától kezdődően – anyagvizsgálatok nyomán” címmel tartott előadást Prof. Dr. Sümegi Pál. Geoarcheológiai kutatásai szerint a honfoglalók rétegzett társadalmat képeztek, nem voltak nomádok, legfeljebb kisebb közösségek folytattak rövid ideig félnomád-jellegű életformát.
Prof. Dr. Viga Gyula: „A bodrogközi kő hasznosításának történeti néprajzi vonatkozásai”-t bemutatótó előadásával a Felső-Bodrogközbe léptünk át. A bemutatott képanyag többek között a kisgéresi pincesor jellegzetességeit emelte ki.
A plenáris előadások sorát Prof. Dr. Hajdú Zoltán zárta. „Tokaj szerepe és jelentősége Európa első gazdaságföldrajzi térképe (1782) alapján” című összefoglalásában Crome, August Friedrich Wilhelm munkásságában kapott új megközelítéseket. Az 1782-ben elkészült, az európai kontinens gazdaságát országonként elemző monográfiája, s annak a mellékleteként szereplő térképe szinte azonnal nemzetközi tudományos és anyagi sikert hozott számára. Sajátos szemlélete alapján döntött arról, hogy a térképén feltüntetett kevés magyarországi település egyike Tokaj lett.
A szekció előadások sorában Dr. habil. Kókai Sándor a Tokaj-hegyaljai városok hierarchiai helyét és szerepét mutatta be 1870 körül. Dr. Tamás Edit a területen működő nemzetiségi önkormányzatok és a statisztikai adatok összefüggéseit kereste. Dr. Horváth Gergely és Dr. Csüllög Gábor közös előadásában a történeti értékek szerepét vizsgálta egy leendő Zemplén Geoparkban. Dr. Kiss Gàbor a zempléni obszidián tájföldrajzi és tájtörténeti szempontú kutatásának új eredményeit vázolta fel. Dr. Suba János előadásában a tokaji utászlaktanya árkásztábor és gyakorlótér, Dr. Ringer István a sátoraljaújhelyi Állami Közpince történetét dolgozta fel. Belényesy Károly a pálos kolostorok gazdálkodásának jellegzetességeit mutatta be. Dr. Filep Antal, (1961 és 1967 között vezette a sárospataki Rákóczi Múzeumot) nem tudott jelen lenni konferenciánkon. Írásban elküldött eladásának címe: „A Zempléni-hegység erdeinek használata és a táj manufaktúrái”. Az itteni erdőállomány a Kárpát-medence legszebb, legértékesebb erdővidékeinek egyike. A fakitermelés lényegében az 1950-es és az 1960-as évekig sok évszázados gyakorlat szerint folyt. Az uradalmi gazdálkodók a helyi, vagy a közeli települések lakóit foglalkoztatták. Leskó Andrea a Látványtár egyik kiállításában tartotta meg előadását, bemutatva Zemplén és Sárospatak tárgyi örökségét.
Tamás Edit
