„Valaki elment élet nélkül,
Valaki elment, aki itt volt.”
(Ady Endre)

Végh Gabriellára, intézményvezetőnkre emlékezünk – élt 48 évet – közölte ma a sárospataki Pécsvárady Botond EGYMI.

Előzmények nélkül, derült égből villámcsapásként jött a bizonyosság a betegségéről. Gabit ez a közösség nagyon szereti, tiszteli – betegségében körbevette, biztatta, támogatta. Mindannyian ragaszkodtunk ahhoz a gondolathoz, hogy e szörnyű kór legyőzhető. Gabinak sikerülni fog! Másként nem lehet! Betegséggel való megküzdése példaértékű volt – sajnos nem győzhetett. Sokat kaptunk Tőle: helytállásra, emberségre, együttérzésre, türelemre, gyermekszeretetre, szakmaiságra példát. Mindig ilyen volt. Ilyennek ismertük.

-1997-től lett intézményünk alkalmazottja, 2022 szeptemberétől iskolánk intézményvezetője. Egyetemi végzettségű magyar szakos tanárként ragaszkodott eltérő tantervű iskolánkhoz, ezért meglévő végzettsége mellé, gyógypedagógiai tanári diplomát is szerzett.

– Tanórákon, foglalkozásokon páratlan nyugalmával, empátiával, odafordulással fegyelmezett. Soha nem hallhattuk kiabálni, soha nem tapasztaltuk magából kikelni. Csodálatos volt. Higgadtságával, együttérzést sugárzó, a másikra odafigyelő magatartásával nyugtatta, együttműködésre motiválta a gyerekeket. Óriás volt. Minta, követni való. Olyan ember volt, aki mellett az emberek jól érezték magukat. Intelligens, kedves, türelmes, empatikus, segítőkész, figyelmes, felkészült és remek pedagógus, igaz jó barát, elkötelezett munkatárs, kiváló édesanya, megküzdeni tudó, erős ember. Ha olvashatná e sorokat, bizonyára tiltakozna – szerény volt, munkája iránt alázatos, elkötelezett.
Drága Gabó! Nehéz, nagyon nehéz felfogni a megmásíthatatlant. Hiányod pótolhatatlan! Emléked örökké bennünk él!

„Ma nem fogunk csöndbe lenni, ma kicsit jobban foglak szeretni, és ha meg is botlunk a szélben, majd azt is táncnak fogjuk nevezni, és majd elutazunk, ha vége, valahol újrakezdjük az egészet, ma tényleg nem érhet utol senki, ezen még sokat fogunk nevetni.”