Hessen-rheinfelsi Sarolta Amália 1679. március 8-án született Wanfriedben. Édesapja, Károly a hesseni-casseli kormányzó és tartománygróf. Édesanyja, Alexandra a Leiningen–Westerburg-család tagja. A herceg családjában született 17 gyermek közül tíz maradt életben.
1694-ben II. Rákóczi Ferenc 18 évesen vált nagykorúvá. Sógora figyelmeztette: mielőbb meg kell nősülnie. Ő a Rákóczi-család utolsó sarja. A korabeli fejedelmi házasságkötési szokások szerint bemutatták neki a hessen–rheinfelsi német fejedelmi házból származó Sarolta Amália arcképét. A 15 esztendő hercegnőt apácák nevelték. II. Rákóczi Ferenc fontos szempontként említette választottja katolikus vallását. Ennél is jelentősebb családi kapcsolatrendszere. Sokak mellett rokonságban állt Árpád-házi Szent Erzsébettel, XIV. Lajossal, Orléans-i Fülöp herceg feleségével és I. Lipót császár feleségével. A Vallomások-ban Rákóczi azt is hangsúlyozta, hogy a fiatal lány nagyon megnyerte tetszését.
1694. szeptember 25-én Kölben megköttetett a házassági szerződét. Szeptember 26-án a kölni dómban Ferenc Anzelm mainzi érsek adta össze az ifjú párt. Az esküvő a német-római császár akarata ellenére, engedélye nélkül történt.
A férj fejedelmien gondoskodott hitveséről. Jegyajándékba 100 ezer birodalmi tallért kötött le és 15 ezer rénes forint értékű ékszerrel ajándékozta meg. Fejedelemnőhöz illő udvartartással látta el. A menyasszony hozománya nem volt jelentős: 20 ezer hesseni kamaraforint.
II. Rákóczi Ferenc és fiatal felesége 1694 decemberében hazaköltözött a magyarországi Rákóczi birtokokra. A karácsonyt már Sárospatakon töltötték, mely életük, udvartartásuk fontos helyszíne lett. Gyakori vendégek voltak Rákóczi Erzsébet Kistapolcsányi kastélyában is. A várakozások ellenére Rákóczi úgy érezte, feleségében nem talált társra. Hitvese egészen más típusú fejedelemasszony mint elődei. Sarolta Amália más korszak és más világ gyermeke. Ugyanakkor bátor és a maga módján része a politikának. Néhány év elteltével kapcsolatuk megerősödött. Rákóczi szökése idején őszintén csodálta felesége erős lelkét.
A gyermekek születése, az öröklés biztosítása elvárás volt a fiatal családokban. Sarolta Amália 17 esztendős első gyermeke, Lipót-Lajos-György születésekor, 1696-ban. A gyermek négyesztendős csupán, amikor 1700 elején meghal. Sárospatakon a Vártemplomban temették el. A második gyermek, József 1700 augusztusában, a harmadik fiú, György 1701 augusztusában, Bécsben született. Megérik a felnőtt kort, ők az utolsó Rákócziak.
Sarolta Amália harmadik gyermekének várása izgalmakkal telt. 1701 áprilisában férjét Nagysárosban felségsértés vádjával letartóztatták, s a bécsújhelyi börtönbe zárták. A 22 éves fiatalasszony, Sarolta Amália szervezte Rákóczi szökését. Lefizette a börtön parancsnokát. Férjének álruhában sikerült megszöknie, s Lengyelországba menekülnie. Sarolta Amália ezután állandóan Bécsben tartózkodott, gyermekeit azonban nem nevelhette. Találkozhatott ugyan velük, de életüket az udvar befolyásolta. Józsefet csecsemőként látta csak apja, Györgyöt egyáltalán nem.
Sarolta Amália a Rákóczi-szabadságharc idején, 1706-ban a béketárgyalások érdekében tért haza férjéhez rövid időre Magyarországra. Fiait nem hozhatta magával. Soha többé nem látta őket. Rákóczi öt esztendeje nem látta családját: „Sokban növelte örömömet a reménység, hogy Fenségedet láthatom… Jól tudja, melyen gyöngéden szeretem mindig Fenséged kedves személyét…”– írta feleségének ekkortájt. Rákóczi feleségét leírhatatlan pompa, ünnepélyes fogadtatás kísérte mindenütt. „Fejedelemasszonyként” tisztelték, vidáman, fényűzően élt. Férjével töltött két hónapjáról keveset tudunk. Ugyanakkor Rákóczi véleménye a békeközvetítésről a következő: „Hitemet se feleségemért, se gyermekimért meg nem szegem.”
Sarolta Amália 1706. július 10-én elbúcsúzván férjétől Csehországba ment. Itt született negyedik gyermeke, aki alig néhány hetet élt. Csehországból a svéd, majd a porosz király udvarába került II. Rákóczi Ferenc felesége. Később a lengyelországi Jaroslawban élt. Házassága ekkorra tönkrement, gyermekei visszaszerzésére nem táplálhatott reményt. A hercegnő a férje által utalt évjáradékból fedezte kiadásait. 1711-ben találkozott ismét, s utoljára Rákóczival, miután a fejedelem elhagyta Magyarországot. Ritka levelezéseiket leszámítva, megszakadt kapcsolatuk. Sarolta Amália számára rokona, a francia uralkodó biztosított járadékot, s vett egy birtokot Jaroslawban. 1721-ben Párizsba került, ahol az orléans-i hercegnő támogatta, majd zárdába vonult. Ott halt meg 1722-ben. Életük utolsó évtizede ugyan külön zajlott, de Rákóczi Rodostóban is tudott Sarolta Amália haláláról. Mikes Kelemen 43. levelében emlékezett meg róla.
Tamás Edit
Kép: Hesseni Sarolta Amália 1694-ben készült francia metszeten, MNM Rákóczi Múzeuma
Fotó: Váradi László
