Az elhunyt Dr. Takács Andrásra emlékezünk

Mély fájdalommal a szívünkben tudatjuk azokkal, akik ismerték és szerették, hogy Dr. Takács András életének 83. évében 2024. január 30-án visszaadta lelkét Teremtőjének.

Dr. Takács András Kassán született 1941-ben. A II. világháború után kitelepítették a felvidéki családot; a Kassai dóm melletti szülőházat és édesapja egyenruha szabóságát elvették, azt hozhatták át a határon, ami a kezükben/hátukon elfért. Encsen telepedtek le. Élete meghatározó, legfontosabb közösségteremtő időszaka a boldog pataki diákévek után szerzett Állatorvosi diplomát. Encsen élelmiszer-higiénikus állatorvos, Göncön körállatorvos, Sárospatakon főállattenyésztő-főállatorvos, Sátoraljaújhelyen nyugdíjba vonulásig élelmiszer-higiénikus állatorvos, Patakon a kisállat klinika magánpraxisát vezette. A rendelőjében minden egyes beteg sérült állat gyógyítását teljes odaadással végezte, legyen az egy harci kutya a Bodrogközből, egy hobbi teknős Miskolcról, egy cica Fűzérről vagy egy ablaknak repült bagoly.

Országos hatáskörrel a vadon élő állatok egészségügyi szakértői tevékenységét végezte.

Takács doktor nyitott, kedves, mosolygós, jó humorú, melegszívű, halk szavú ember volt, aki minden kihívásra tudományos alapossággal és precizitással kereste a választ. Az élete során adódó szakmai kérdésekre a legmagasabb felkészültséggel látott hozzá, azért szerzett szarvasmarha-egészségügyi majd élelmiszerhigiéniai szakállatorvosi képesítést, természetjáró kutató vadászként a vadon élő állatvilág biológiai problémáinak megoldásához, gyógykezeléséhez pedig vadgazdálkodási szakmérnöki diplomát.

Már egyetemistaként részt vett hazai és külföldi kutató munkában. Kutatott Németországban, Bécsben, Amerikában Texastól a Sziklás-hegységig, parazitológiát, vadbiológiát, genetikát (szarvasmarhafajta-átalakító keresztezés), mikroelem tápanyag problémákat a Debreceni Atomkutató Intézet vezetőjével, továbbá a házi és vadon élő állatok betegségeit. Nagyszámú tudományos publikációt írt. Minden állati tetemet (vadászható fajokat, elütött ragadozó emlősöket, madár fajokat), amit lőtt/látott/talált/messzi földről hoztak neki megvizsgált, felboncolt, elemzett, szövettani metszetet készített, izolálta a parazitáit és kutató társaival a tudományos eredményeket publikálta. A Nimród, valamint a Vadgazda szaklapok szerkesztőbizottságának tagjaként és rovatvezetőként segítette a lapok munkáját. Több mint 20 éven át oktatta vendégtanárként a „vadegészségtan” tantárgyat Debrecenben, amelyet címzetes egyetemi docensi kinevezéssel ismertek el. Álmából felkeltve is képes volt egy egyetemi székfoglaló beszédet tartani egészségtan vagy parazitológia témában.

  1. október 23-án életfa kitüntetést kapott, a Vidékfejlesztési Minisztertől.

Felesége ének-zene tanár, zeneakadémiai karnagy végzettséggel főiskolai adjunktusként vonult nyugdíjba. A családi zenélésbe akusztikus gitárral és bársonyos baritonjával csatlakozott. Mindhárom fiuk pataki diákként végzett, majd Sopronban, Szegeden, Gödöllőn szereztek mérnöki és tanári diplomát. Három fia hét unokával ajándékozta meg.

Bár világlátott, olvasott ember volt, igazi lokálpatriótaként a Zemplén természeti kincsei vonzották, itt élt, gyógyított, kutatott, pihent, vadászott és járta a természetet.

Mindig aktív tagja volt a közösségnek: Göncön Községi Tanács tag, Patakon presbiter, az öregdiák focicsapat kapusa és a református gyülekezet kórusának tagja.

Drága szerettünket 2024. február 9-én 15.00-kor a sárospataki református temetőben református egyházunk szertartása szerint helyezzük hamvasztás után örök nyugalomra. Fájó szívvel és végtelen szeretettel veszünk tőle földi búcsút.

Kérjük kegyeletüket egy szál virággal fejezzék ki az elhunyt emlékére.

Feltöltő

Fel