Az Országgyűlés a 2. Orbán-kormány idején, 2012. május 21-én nyilvánította november 25-ét a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává, annak emlékére, hogy 1953-ban ezen a napon léphetett ismét magyar földre azon politikai rabok első csoportja, akik túlélték a GULAG borzalmait. A törvényhozás ezzel a döntéssel méltóképpen kívánt megemlékezni arról a közel 800 ezer magyarról, akiket 1944 őszétől kezdve hadifogolyként vagy internáltként a Szovjetunióba hurcoltak több éves kényszermunkára, vagy a második világháborút követően a folyamatosan kiépülő kommunista diktatúrában a magyar hatóságok hathatós közreműködésével koholt vádak alapján, származásuk miatt, politikai, vallási meggyőződésükért 5-25 évre száműztek a GULAG-ra.

A Sárospataki Wass Albert Kör (SWAK) ebből az alkalomból idén is koszorúzással egybekötött megemlékezésre hívta Sárospatak polgárait és szervezeteit november 25-én az emléknapon a polgármesteri hivatal Eötvös utcai bejáratánál lévő GULAG emléktáblához. Az említett országgyűlési határozat – többek között – támogatta és szorgalmazta emlékművek állítását, megemlékezések szervezését, oktatási anyagok és tudományos feldolgozások készítését, amelyek a kommunista diktatúra idején a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabokra és kényszermunkásokra emlékeznek. A SWAK is ennek keretében pályázott emléktábla állítására, melyet Kövér László Házelnök Úrral közösen avatott a civil szervezet 2017. február 24-én. A GULAG-ra hurcolt sárospataki áldozatoknak emléket állító tábla azon épület falán került elhelyezésre, mely épület a kérdéses időben járásbíróságként működött a hozzátartozó fogdával. Ma ebben az épületben működik a polgármesteri hivatal. A Himnusz hangjai után a rendkívül hidegre, téliesre fordult időben megjelent emlékező közösséget – közöttük Aros János polgármestert és dr. Komáromi Éva járási hivatalvezetőt – Tarnavölgyi László egyesületi elnök köszöntötte.

GULAG alatt a sztálini Szovjetunió egészét behálózó munkatáborrendszert értjük, ahol a rezsim hazai és külföldi ellenzőit, hadifoglyokat, illetve más okokból elhurcoltakat tartották fogva és kényszerítették őket kemény fizikai munkára. A GULAG legismertebb foglya, Alekszandr Szolzsenyicin Nobel-díjas író becslése szerint összesen mintegy 50 millió ember járta meg a szovjetunióbeli kényszermunkatáborokat. Kutatásokkal, forrásokkal igazolt tény, hogy a második világháború végén, illetve közvetlenül utána a Vörös Hadsereg sárospataki polgárokat is elhurcolt a GULAG táboraiba.

Emlékbeszédet dr. Komáromi Éva mondott. A Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Kormányhivatal Sárospataki Járási Hivatalának vezetője emlékeztetett arra, hogy “a magyar nemzet 20. századi tör­ténelmének egyik legtragikusabb, évtizedekig szándékosan elhallga­tott fejezete volt az az időszak, amikor 1944–1945-ben a megszál­ló Vörös Hadsereg az akkori Magyarország területéről több százezer embert vetett fogságba, s hurcolt kényszermunkára a Szovjetunióba.” Azoknak a foglyoknak, akik túlélték a rab­ságot, hallgatniuk kellett. Hallgatást kénysze­rítettek rájuk évtizedekig…

A szónok elmondta, hogy az általa vezetett hivatal feladat- és hatáskörébe tartozik a hadigondozotti ellátások megállapítása. Ennek keretében a közelmúltban családok százai keresték fel a hivatalt és “árasztották el katonai igazolványokkal, egykori hatósági iratokkal, kórházi zárójelentésekkel és tanúvallomásokkal.” Sok-sok család sorsa bontakozott ki előttük és – folytatta a szónok – “hónapokon keresztül készültek a jegyzőkönyvek a korábban el nem mondott családi történetekről. Amikről hallottunk: a korabeli normákhoz képest is elfogadhatatlan körülmények, hadifogságban kialakult betegségek, félelem, megfélemlítés, pszichés zavar, örökre megmaradó egészségkárosodás, soha be nem gyógyuló lelki sebek”. Ellátásuk egy 2015-ben bekövetkezett jogszabály-módosításon alapszik. Elhangzott, hogy “a Sárospataki Járás illetékességi területén 2015-ben a jogszabály módosítást megelőzően 19 személy részesült hadigondozotti ellátásban, jelenleg az ellátottak száma 1050 fő. Legnagyobb arányban a volt hadigyámolti ellátás jelenik meg, mintegy 930 fő esetében, volt hadiárva 113 fő és egyetlen hadirokkant túlélő személy él még, Hercegkút településen.”

“Mi a mi feladatunk?” – tette fel a kérdést a Sárospataki Járási Hivatal vezetője. “78 évvel később emlékezni és a következő generációknak átadni, hogy mi történt a munkatáborokban. A XXI. század emberének a mai technikai és technológiai fejlettség mellett sem lehet szándéka mások fogságban tartása, a vele szembeni fizikai erőfölény kihasználása és a politikai okokból való ellehetetlenítése. Ugyanakkor körülnézve a világban sajnos azt látjuk, hogy a valóság minderre rácáfol. Látjuk, és tudjuk a történelemből, hogy az ember mire képes. Képes gyilkolni és gyűlölni, de az ember képes szeretni, segíteni és emlékezni. Számunkra ez a mai nap az emlékezés tiszteletéről szóljon!” – zárta emlékbeszédét dr. Komáromi Éva.

A megemlékezésen közreműködött Nagy Zsolt, a sárospataki Nyolckor Színház tagja, aki Csík Ferenc Gulág című versét tolmácsolta az emlékező közösségnek. Ezután Aros János polgármester, dr. Komáromi Éva járási hivatalvezető, valamint Tarnavölgyi László elnök és Lencsés Anna elnökségi tag helyezték el koszorúiakat az emléktáblánál. A főhajtást tevő gyülekezet a Szózat közös eléneklésével zárta a méltóságteljes megemlékezést.

Az emléknapon a GULAG sárospataki, illetve rajtuk keresztül valamennyi áldozatára emlékeztünk és emlékeztettünk, azokra az ártatlanul fogságba vetett és a szovjetunióbeli kényszermunkára (“málenkij robotra”) hurcolt édesanyákra, édesapákra, nagyapákra, testvérekre, dédszülőkre, rokonokra és barátokra, akik egy istentelen és embertelen korszak áldozataivá váltak.

Soha többé ilyet! Soha többé kommunizmust!

(Fotók: Lencsés Anna, Pándy-Szekeres Dávid)

Sárospataki Wass Albert Kör Elnökségének beszámolója