II. Rákóczi Ferenc a törökországi Rodostóban halt meg emigrációban 1735-ben. A francia lazaristák Saint Benoit templomába temették el Isztambulban. A fejedelem alakja a millennium évére az állami önállóság szimbólumává vált. Hamvainak hazahozatala érdekében a kiegyezést követően országos mozgalom indult. II. Rákóczi Ferenc sárospataki temetésének lehetősége is felmerült. Az itteni végső nyughely azonban a temetés családi jellegét mutatta volna. Az esemény állami jellegét is hangsúlyozva döntöttek Kassa mellett.
Az uralkodó 1904-ben engedélyezte a Rákóczi hamvak hazatérését. Az újratemetés 1906 október végén állami rendezvényként valósult meg. A Fekete-tengeren a Kelet nevű hajó hozta II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona, Rákóczi József, Bercsényi Miklós, Csáky Krisztina, Esterházy Antal, Sibrik Miklós, Thököly Imre földi maradványait. Konstanzából különvonat szállította a hamvakat. Az országos ünnepségeket Budapesten és Kassán rendezték.
Hatvanon, Miskolcon, Sárospatakon, Sátoraljaújhelyen át vonattal érkeztek a hamvak Kassára, a temetés helyszínére. A díszmagyarba öltözött tömegek mellett sokan kuruc kort idéző ruhát viseltek. Gyászmise után 1906. október 29-én délután 5 órakor kerültek a hamvak a sírboltba. Thököly Imrétől másnap Késmárkon búcsúztak.
Kassa nemzeti zarándokhely lett. II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársai sírját sokan felkeresik a Dóm északi mellékhajójában, a Szent István kápolna alatti kriptában.

Tamás Edit beszámolója

Fotó:
II. Rákóczi Ferenc szarkofágja a kassai székesegyházban