100 éve született Dankó Imre, a Rákóczi Múzeum egykori igazgatója

Dankó Imre (1922-2008) muzeológus, a történettudományok kandidátusa (néprajz, 1967), az MTA doktora, nyugalmazott megyei múzeumigazgató, címzetes egyetemi tanár, a magyar múzeumügy, a néprajz, a művelődéstörténet, a honismeret megbecsülésnek örvendő személyisége.


1945-ben angol-magyar-történelem szakos tanári képesítés szerzett. Ezután több gimnáziumban tanított. Már ekkor élénk szervezői és közéleti szerepet töltött be, széleskörű közművelődési munkát fejtett ki. Egyike volt a helytörténeti-honismereti mozgalom megindítóinak.
1946-ban, a tanári évei alatt tette le doktori disszertációját.

Túrkevén (1950-54) került először komolyabb kapcsolatba a muzeológiával, azzal a szakterülettel, ami egész életét végigkísérte. Itt hozta létre első múzeumi gyűjteményét és kezdett múzeumalapításba.
1954-57 között a sárospataki Rákóczi Múzeum igazgatójaként tevékenykedett.

Az itt töltött évek hozták meg számára a néprajzi szakterület másik nagy egyéniségével, Balassa Ivánnal való barátságát. Erről így fogalmazott Jósvainé Dankó Katalin (a Rákóczi Múzeum egykori igazgatója): „Az élet furcsa dolgot produkált, mikor egyszerre két néprajzost ültetett a vidéki múzeum élére. Balassa Iván „száműzetését” kezdte 1956-ban, s a kis vidéki itézményben – legalább egy évig „két dudás nem fér meg egy csárdában” népi bölcsességre cáfoltak rá Ők ketten.”

Dankó Imre Sárospatakon tartózkodása alatt jelentősen gyarapodott a múzeum nem csak néprajzi gyűjteménye. Tárgy gyűjtései az anyagi kultúra területéről elsősorban a nagy múltú pataki fazekasság, népi gyermekjátékok, halászati eszközök, mezőgazdaság és állattartás eszközei, kendermunka, bodrogközi szőttesek területét foglalták magukba. Történeti mondák, vásári rigmusok, vőfélyversek, halotti énekek gyűjtései gazdagították a szellemi kultúra területét. Témagyűjtései jól tükrözik a néprajztudományon belüli sokirányú érdeklődését, nyitottságát a muzeológia más területei iránt. Településtörténeti kutatásainak fontos eleme a határtérképek elkészítése. Munkáiban egységesen kezelte a Bodrogközt. Elkészítette a Bodrog menti halászszótárt (halászok levelei önéletrajzi részletekkel, eszköz és halnév felsorolással). Figyelme kiterjedt a kutatást segítő módszertani anyagok készítésére is. Összeállította a néprajzi gyűjtőmunka kérdőívét. A Bodrogköz halászatának feldolgozása halászati kérdőívek összeállításával jelentős forrásanyag a kutatók számára.
Múzeumi kiállításokkal, előadásokkal szervezte a vidék kulturális életét. Ismeretterjesztő előadásaival felkeltette az érdeklődést a múzeum iránt.
Dankó Imre nevéhez fűződik a rendszeresen megjelenő múzeumi kiadvány, a Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei sorozat beindítása. Első köteteként Dankó Imre munkája 1955-ben a Sajó–Hernád-melléki hajdútelepek címmel látott napvilágot.
A sárospataki múzeumból 3 aktív év után, 1957-ben Bajára távozott.

2000. december 7-én írt levelében így emlékezett vissza a Sárospatakon töltött évekre: „A Múzeumnak nehéz időkben, a kezdeti időszakban 1954-57 között az igazgatója voltam. Sárospatakról való távozásom után sem szakadtak meg kapcsolataim sem a várossal, sem a Múzeummal. Ezer és ezer szál köt Sárospatakhoz ma is. Rendszeresen visszajárok Patakra, a Múzeum által rendezett számos tudományos és közművelődési konferencián, tanácskozáson vettem részt és bekapcsolódtam a Múzeum oly értékes közművelődési tevékenységébe.” Ezt a kapcsolatot az 1995-ben megalakult Bodrogközi Művelődési Egyesület aktív tagjaként is a legutolsó időkig fenntartotta.
Baja (1957) után Gyulán (1958-64) dolgozott, majd Pécsen (1964-69), innen nagy örömére Debrecenbe (1969-82) mehetett nagyot alkotni.
1983. január 1-ei nyugdíjba vonulását követően sem hagyta abba a rendszeres munkát.
Dankó Imre a legfontosabb múzeumi tennivalók közé sorolta a belső múzeumi munkát, a múzeumi gyűjtemények rendbe tételét, nyilvántartási, revíziós munkák elvégzését, biztonságos raktári elhelyezést. Vallotta, hogy mindenféle múzeumi munka alapját a rendezett gyűjteményi anyag adhatja csupán. Ma is helytállóak a múzeum lényegéről, a múzeumi munkáról vallott nézetei.
Dankó Imre munkásságát országosan méltányolják, mi sem bizonyítja ezt jobban annál, hogy számos kitüntetéssel ismerték el hazánkban és külföldön egyaránt.

Forrás:
Balassa Iván: Dankó Imre hatvanéves. In: Néprajzi Tanulmányok Dankó Imre tiszteletére A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. sz. Szerk.:Módy György, Debrecen, 1982. 5-13.
Csorba Csaba: Dankó Imre 80 éves. In: Honismeret 1. sz. 2002. 91-93
Örsi Julianna: Dankó Imre 80 éves. In: Magyar Múzeumok 1. sz. 2002. 59.
V. Szathmári Ibolya: Dankó Imre múzeumi munkássága. In: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008/2009. Debrecen 2009. 321-332.
Viga Gyula: Dankó Imre (1922-2008). In: Honismeret 1. sz. 2009. 85-88.

Feltöltő

Fel