Makovecz Imre pataki öröksége

Kezdettől azt az egy épületet szerettem volna megépíteni, amely az emberiség kezdete előtt már állt.” – Makovecz Imre (Budapest, 1935. november 20 – Budapest, 2011. szeptember 27.)
Sárospatak városképében maradandó nyomot hagyott Makovecz Imre munkássága, akit a XX-XXI. század egyik legjelentősebb tervezőjeként tartanak számon. A fát nem díszítőelemként, hanem szerkezetként használta, művei környezetükbe illenek, emberbarát, természetes anyagok felhasználásával készültek. Szerinte az épületnek úgy kell kinéznie, mintha az alja a földből nőtt volna ki és a teteje az égből esett volna le rá.
Makovecz Imre még fiatal építésznek számított, amikor 1965-ben városunkba érkezett. A Rákóczi-vár mellett álló több évszázados, végső pusztulás előtt álló trinitárius kolostor helyreállítása, átépítése volt a rangos feladata. Sok művészt bevonhatott a munkába, ez akkoriban rendkívül szokatlan volt. Együtt dolgozott Szabó Marianne iparművésszel és Mezei Gábor belsőépítésszel, akivel az egész bútortervezést az akkori gyakorlattól eltérő szerkesztésűre hangolták át. Az 1968-ra elkészült Borostyán Hotel és Étterem átépítése komoly társadalmi visszhangot alapozott meg. Talán sokan nem tudják, hogy a következő munkája, a Bodrog Áruház volt, mely 1972-re készült el. A szobrászi megformálású épület egy virágszerű, hatalmas testet ábrázol. Ugyanebben az évben kezdődött meg A Művelődés Háza terveinek készítése. Az épület 1983-as avatása messze vitte Patak hírét, hiszen az Építészek Nemzetközi Szervezete 1985. januári kairói kongresszusán, az 1983-as év tíz legjelentősebb építészeti alkotása közé sorolta.
1980-ban kezdték el a téglából, egyedi szerkezetekkel, emberléptékű terekkel tervezett háromszintes lakóházak építését a belvárosban. Az első beköltözők 1987-ben vehették birtokba lakásukat – az immár Hild-díjas város elismert fejlesztését. Közben folytak a Nagykönyvtár Repozitóriumának munkái. A főbejárata elé állított fa és az ehhez illeszkedő, a tetőt tartó karok teszik egyedivé az épületet.
1993-ban vehették birtokba a tanárok és a diákok az Árpád Vezér Gimnáziumot. Az épületet körbevevő négy saroktorony a sárospataki vár mintájára született. A Művelődés Háza tervezésekor megfogalmazódott, Makovecz építészetét meghatározó gondolatiság, amely szerint az égből aláereszkedő tető védőburokként borul a földből kinövő alapfalakra, ennél az épületegyüttesnél egészen különleges drámaiságba fordul. Szinte már nincsenek alapfalak, a földig leereszkedő tető belső tereiben pedig a felülről érkező fényben mozdulatlanul, rendezett sorban megjelennek a fenti világ üzenetét hordozó, arctalan, égi lények.
2007-ben Sárospatak város, Makovecz Imrét a városért végzett munkája elismeréseként díszpolgárává választotta. Utolsó pataki munkájaként tervezte az 2009-ben átadott, Végardó Fürdő szárnyas kapuit. 2011-ben, halálával lezárult egy korszak.
A Művelődés Háza és a Coménius Campus közötti tér kialakításakor a „Makovecz tér” elnevezésre tett javaslatot a város lakói megszavazták, így lett elválaszthatatlan a város és a tervező.
Életpályája
A magyar organikus építészet legjelentősebb, nemzetközi szinten is elismert képviselője, Makovecz Imre, 1935. november 20-án született Budapesten. Élete első tíz évében sok időt töltött apja szülőfalujában, a zalai Nagykapornakon. Itt ismerte meg a paraszti életforma ritmusát, ízeit, mértékeit, rítusait. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1959-ben építészmérnöki, majd 1962-ben az Iparművészeti Főiskolán építőművészi diplomát szerzett. Ezt követően állami tervezővállalatoknál dolgozott. 1977 és 1981 között a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság főépítésze volt, majd 1981-ben a Makona Tervező Kisszövetkezet vezetője lett. A tervezés itt elsősorban faluházakra, falubővítésekre, valamint kisvárosi beépítésekre irányult. Emellett számos családi ház tervezésével is megbízták. A faluházakat építő mozgalom irányítója, egyik kezdeményezője volt a falvak fennmaradását szolgáló közösségfejlesztő munkának. A nyolcvanas évek végétől pályáját templomok, illetve középületek tervezése jellemezte.1990-től a Makona önálló tervezőirodák szövetségeként működött tovább, melyben saját műtermet vezetett. Nemzetközi meghívásos pályázatok állandó résztvevője volt, számos határon túli, főként erdélyi egyházi megbízást kapott. 1992-ben a sevillai Expó magyar pavilonja nemzetközi sikert aratott. Nagy hangsúlyt helyezett a fiatal építészek szemléletének alakítására, magán-mesteriskolát szervezett, oktatott a Budapesti Műszaki Egyetemen és az Iparművészeti Főiskolán, valamint a Magyar Építész Szövetség Mesteriskolájában. Alapító tagja a szerves építészet magyarországi szervezetének, a Kós Károly Egyesülésnek és az 1992-ben életre hívott Magyar Művészeti Akadémiának, melynek később elnöke lett.
Feleségével, Szabó Marianne textilművésszel három gyermeküket nevelték fel: Makovecz Benjámin (1957) grafikus, műfordító, fényképész, könyvtervező; Makovecz Anna (1962) festő; és Makovecz Pál (1964) harsonaművész, karmester.
Európa számos nagyvárosában rendeztek számára önálló kiállítást Stockholmtól Veronáig, Párizstól Csíkszeredáig. Jellegzetes épületei vidéki magyar városok, falvak büszkeségei. Épületeinek teljeskörű felsorolása helyett példaként álljon itt néhány jelentős alkotása:
Farkasréti temető ravatalozója, Budapest (1975), A Művelődés Háza, Sárospatak (1983), Evangélikus templom, Siófok (1985), Művelődési Ház, Jászkisér (1985), Katolikus templom, Paks (1991), a sevillai világkiállítás magyar pavilonja (1992), Versenyuszoda, Eger (1993), Pázmány Péter Katolikus Egyetem főépülete, Piliscsaba (1994), Szent István templom, Százhalombatta (1996), Hagymaház, Makó (1998), Görög katolikus templom, Csenger, (2000), Római katolikus templom, Csíkszereda (2004), Református templom, Vargyas (2005).
Munkássága elismeréseként 1969-ben Ybl-díjjal, 1990-ben Kossuth-díjjal, 1996-ban Magyar Örökség Díjjal tüntették ki. 2001-ben megkapta a Corvin-láncot, 2011. júniusában Budapest díszpolgárává választották.
Légi felvétel: Gombos Levente

Feltöltő

Fel