285 esztendeje halt meg II. Rákóczi Ferenc

„.. nagy péntek lévén, mind a mennyei, mind a földi atyánkat, halálokat kell siratnunk,  …”

II. Rákóczi Ferenc a szatmári béke után 1711-ben az amnesztia helyett a száműzetést választotta. 1720-ban a törökországi Rodostó lett életének utolsó állomása. „A bujdosásban is bujdosnunk kell” – írta Mikes Kelemen a száműzöttek rodostói helyzetéről. A város örmény negyedében élt a magyar emigráció: Sibrik Miklós, Zay András, Ilosvay János, Mikes Kelemen, néhány francia tiszt, a fejedelem udvari papja és orvosa, Bercsényi Miklós és felesége, Csáky Mihály, Esterházy Antal, Máriássy Ádám. A magyarok egykori lakóhelyét máig Magyarok utcájának nevezik. A Porta szerényen gondoskodott ellátásukról.

A Rákóczi emigráció törökországi éveinek történetét Mikes Kelemen írta meg a „Törökországi levelek”-ben, 1717-1758 között.  Ő örökítette meg 1735. április 8-án a fejedelem halálát:

„Amitől tartottunk abban már benne vagyunk. Az Isten árvaságra téve bennünket, és kivéve ma közülünk a mi édes urunkot és atyánkot, három óra után reggel, ma nagy péntek lévén, mind a mennyei, mind a földi atyánkat, halálokat kell siratnunk,  …”

„… fejedelmi rangját mindig méltósággal viselte, nem engedte, hogy a bajok leteperjék…” – írta róla César de Saussure, aki halálának is tanúja volt, s kinek levelei és feljegyzései fontos adatokat tartalmaznak a bujdosók életéről.

II. Rákóczi Ferenc személyében halt meg Erdély utolsó fejedelme. Szívét – végakarat szerint – Franciaországba, Grosbois-ba küldték, a kamalduliak kolostorába. Szintén végakarata volt, hogy édesanyja mellé Konstantinápolyba temessék el. Hamvait 1906-ban hazaszállították és a kassai székesegyházban temették el. Grosbois-ban Borsi Antal szobra őrzi emlékét.

Tamás Edit

 

Feltöltő

Fel