113 esztendeje temették újra II. Rákóczi Ferencet

1735. április 8-án a törökországi Rodostóban halt meg a fejedelem. A bujdosó kurucok és Rákóczi emléke a magyar nép emlékezetében tovább élt, a fejedelem és társai azonban török földön nyugodtak a templomok és a temetők csöndjében.

Országos mozgalom indult a kiegyezést követő korszakban az újratemetés érdekében. Először 1873-ban Zemplén megye fogalmazta meg az országgyűléshez írott feliratában, majd 52 törvényhatóság sorakozott fel mellé. Ennek előfeltétele volt a bujdosók maradványainak törökországi felkutatása. Ezt a nemes feladatot Thaly Kálmán történész vállalta és teljesítette. 1903-ban, a Rákóczi-szabadságharc kétszázadik évfordulóját köszöntve országszerte megemlékezéseket tartottak, és zarándokok keresték fel az ekkor már felkutatott törökországi sírokat.Az év legjelentősebb eseménye a Kassán nyílt „Ereklye-kiállítás” volt.

1904-ben Ferenc József engedélyezte a Rákóczi hamvak hazatérését, s utasította a kormányt, hogy gondoskodjék a hazaszállításról. Az egész ország készült Rákóczi és bujdosótársai kassai és Thököly Imre késmárki temetésére. Az országos ötös bizottság – Forszter Gyula, Fraknói Vilmos püspök, Thaly Kálmán, Ponori Török Aurél, Thallóczy Lajos,– Isztambulba utazott és ünnepélyes szentmise keretében vették át a hamvakat a francia lazaristák templomában. A Kelet hajón indultak haza, Konstanzából különvonattal folytatták útjukat.

A hazatérő hamvak október 27-én lépték át a határt. Az orsovai pályaudvaron ott voltak a kormány tagjai, Wekerle Sándor vezetésével. Thaly Kálmán – mint aki legtöbbet tette az ügyért – adta át a hamvakat: „Most már én, öreg szolgája a Rákóczi kultusznak, befejeztem feladatomat. Átadom a hamvakat a magyar kormánynak…”. „ Legyen áldott emlékük és legyen áldott az a nemzet, amely fejedelmével egyetértőleg mindig meg tudja őrizni a múltnak emlékeit, a dicsőségét és tanulságait„ – mondta a miniszterelnök. Az országos ünnepségeket Budapesten és Kassán rendezték. A helyi megmozdulások mértékét a hamvakat szállító vonat útvonala szabta meg.

Mehádián, Jablanicán, Temes-Szlatinán, Karánsebesen, Lugoson, Temesváron, Nagykikindán, Szegeden, Félegyházán, Kecskeméten, Nagykőrösön, Cegléden át érkezett a vonat a fővárosba. 1906. október 28-án ünnepi menetben szállították a hamvakat a Szent István bazilikába. Az első halottas kocsi vitte II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona és Rákóczi József közös koporsóját. A második Bercsényi Miklós, Csáky Krisztina, Esterházy Antal és Sibrik Miklós koporsóit. A harmadik, a Thökölyt szállító kocsi a Deák téri evangélikus templomba tartott. A családok leszármazottai, a kormány, az országgyűlés, a megyék képviseltették magukat, miként Kassán is.

A méltóságteljes menet (melyről filmfelvétel is készült) megérkezte után gyászszertartást tartottak a bazilikában, majd a Deák téri templomban.
Gödöllőn, Hatvanon, Füzesabonyon, Miskolcon, Szerencsen, Sárospatakon, Sátoraljaújhelyen át vonattal érkeztek a hamvak Kassára, a temetés helyszínére. A díszmagyarba öltözött tömegek mellett sokan kuruc kort idéző ruhát viseltek. A szülőfalu, Borsi lakói emlékzászlajuk alatt vonulva tisztelegtek.

Kassa város két díszkaput emeltetett a temetési szertartásra, egyik a pataki, a másik a sárosi várat mintázta. A budapestihez hasonló menetben vitték a hamvakat a Szent Erzsébet Dómba. A főpapság jelenlétében celebrált gyászmise után 1906. október 29-én délután 5 órakor kerültek a hamvak a sírboltba. Thökölytől másnap Késmárkon búcsúztak.
Kassa nemzeti zarándokhely lett. II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársai sírját sokan felkeresik a Dóm északi mellékhajójában, a Szent István kápolna alatti kriptában.

Dr. Tamás Edit

Feltöltő

Fel