Éljünk szabadságunkkal, ismerjük meg 56 valódi hőseit eredményeit – megemlékezés Sárospatakon

63 év után talán a legfontosabb kérdések közé tartozik, hogy tudunk-e mindent 56-ról, értik-e mai fiataljaink a szabadságharc fontosságát, elért eredményeit – többek között erről beszélt Remeczki Imre az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett városi megemlékezésen az Árpád Vezér Gimnázium és Kollégium aulájában.

A történelemtanár beszédét megelőzően a gimnázium diákjai és énekkara közreműködésével mutattak be emlékműsort.

Remeczki Imre egy kérdéssorozattal kezdte emlékező beszédét:

Látva a mai elvadult közéletet, arra gondolok, hogy vajon, amikor a pesti srácok fegyvert fogtak, ilyen szabadság járt-e a fejükben? Vajon, ilyen szabadságra gondoltak, amikor kimondták rájuk a halálos ítéletet, mert ki mentek az utcára és nem szelfit akartak készíteni a megszállókkal és a bukott, hazájukat eláruló politikusokkal, hanem harcolni ellenük, a valós szabadságért. Vajon a bitófa alá lépve, ilyen szabadságról álmodtak s, adták érte a legszentebb dolgot, az életüket? Gyanítom, a válaszok szerintem mindannyiunkban egyfelé húznak! Talán még azok is elismerik ezt, hogy nem valószínű, hogy erre gondolhattak, ha egyáltalán gondoltak erre, akik, ma tapsikolva és örömújongva nézik a szabadosság diadalát a szabadság felett…

Remeczki Imre arról is beszélt, hogy örül annak, hogy 56-ban voltak bátor fiatalok, bátor emberek, akik szembe mertek szállni a diktatúrával, az elnyomással és a szovjet tankokkal. Nekik köszönhetjük azt, hogy ma nem kell félelemben és rettegésben tölteni napjainkat. Majd azt mondta a történelemtanár.

Igen, ma ez a bátorság csak addig terjed, amíg 100%-ban biztonságban érzik magukat, azok, akiket a mai hatalom ellen fellépő hősöknek akarnak bemutatni, miközben szánalomra is alig méltó cselekedeteikkel szemben, semmilyen retorziót nem alkalmaznak, mert valószínűsíthető, ha egy diktatúra rendőrségével vagy más erőszakszervezetével kellene szemben állniuk, ezek a performanszok gyorsan megtorlást vonnának maguk után. Tudjuk, pont ez a szándék, a provokálás, a polgárpukkasztás, de meddig még? Meddig kell eltűrni a pesti srácok emlékét gyalázók,virtuális és valós tombolását, hol a határ, van e határ?  Itt tartunk most. S, akkor feltehetjük a kérdésünket még egyszer! Ezekért? Ilyen szabadságért adták életüket ezrek? Ilyen szabadságért akasztottak fel 229 embert? Ilyen szabadságért börtönöztek be további ezreket? Megérte ezért, kedves pesti srácok? Ti már sajnos erre nem válaszolhattok. Az én válaszom természetesen igen kell, hogy legyen, mert a szabadságot, amit megkaptunk, majd 30 évvel az áldozatvállalásotok után, az ma is a miénk! Az viszont, hogy a kapott szabadsággal az adott kor, hogy él, vagy él vissza, már az ő felelőssége, s nem azoké, akik a kezükbe adták.

A gimnázium tanára beszédét azzal zárta, hogy nemrég a kezébe került a Sárospatak újság 1995. évi lapszáma, amelyben Újlaki Csaba, aki diákként részt vett az erdélyi 1956-os eseményekben mesélt arról, hogy őt 9 évre ítélték el, csupán egy verséért. Az akkor tinédzser fiatal verse bekerült a ’95-ös közéleti újságba. Az egykori 56-os erdélyi kisdiák, letöltve a börtön éveket, kiszabadulva,végigélve a Ceausescu-diktatúra legborzalmasabb éveit, a rendszerváltás után 1991. május 21-én a sárospataki rendőrkapitányságon vehette át a magyar személyi igazolványát. Ma Sárospatak egyik megbecsült embere.

Újlaki Csaba versének címe: 1956

Forradalmak helye, ó szép Magyarország!

Nem tűrhetted tovább, hogy néped elnyomják;

Olyan voltál eddig, mint a férges alma,

Kívülről szép piros, de belül kukac marja.

 

Űzd ki a kukacot, s virulj egészségben!

Szabad Magyarország! – e szót várom régen.

Régóta „pártfogol” a nagy Oroszország,

Terméked elviszik és Moszkvába hordják.

 

Küzdj a szabadságért pesti diákság,

Sebesülést, halált ők elszántan várják.

Hevernek az utcán temetetlen holtak,

Hányan elestek már és még hányan fognak?

 

Sztálin nagy ércszobrát ledöntötték végre,

Meghalt rég a vezér, pusztuljon a képe!

Oroszt magyardiák ne tanuljon többé,

Ciryll betűs könyvem, légy te is a földdé!

 

Petőfi szobráról diákok szavalnak,

Forradalmi versit e rág elhunyt nagynak.

Valóra váljon hát minden remény, álom,

Forradalom, tőled a győzelmet várom!

Nagyvárad, 1956. november 8-án.

 Remeczki Imre emlékbeszédét követően a megemlékezés résztvevői átvonultak a református temetőbe, ahol elhelyezték az emlékezés koszorúit.

Feltöltő

Fel