Újjáavatták dr. Deseő László vezérőrnagy síremlékét

Újjáavatták dr. Deseő László vezérőrnagy síremlékét június 28-án, Sárospatakon. Az ünnepségen részt vett és beszédet mondott Benkő Tibor honvédelmi miniszter is.

A Sárospataki Wass Albert Kör kezdeményezésére, a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával sikerült felújítani dr. Deseő Laszló vezérőrnagy síremlékét. Tarnavölgyi László, a Wass Albert Kör elnöke a sárospataki református temetőben tartott megemlékezésen elmondta: a tábornok a második világháború után Krasznogorszkban hadifogságban vesztette életét, és sokáig a sírját sem találták. Végül 1994-ben sikerült Sárospatakon újratemetni.

„Dr. Deseő Lászlót 1942 novemberében vezényelték a Don-kanyarba, ahol hadifogságba esett. A győztes hatalom a háború után sem engedte szabadon” – mondta dr. Hörcsik Richárd, a térség országgyűlési képviselője. „Sárospatak soha nem fogja feledni azon polgárait, akik nem csupán a városukat, de egész hazájukat képviselték” – tette hozzá Aros János, Sárospatak polgármestere.

Dr. Deseő László életét szó szerint a hazájának áldozta” – mondta beszédében Benkő Tibor honvédelmi miniszter. „Akik ilyen áldozatot hoztak, azok emlékét kötelességünk örökké megőrizni. Köszönet illeti azokat, akik megtalálták a sírját, akik közreműködtek a vezérőrnagy hazahozatalában, és köszönet azoknak is, akik az emlékét méltó módon megőrzik az utókornak.”

Deseő László Sárospatakon született 1893. június 26-án. Az első világháborút főhadnagyi rangban harcolta végig. A második világháború előtt és alatt, 1935-40 között Magyarország moszkvai katonai attaséja volt, majd 1942-ben frontszolgálatra vezényelték. A II. magyar hadseregben Stomm Marcel altábornagy, tüzérparancsnok helyetteseként vezérőrnagyi rangban szolgált, s vele együtt esett fogságba 1943. február 3-án Voronyezs közelében. A tábornok előbb a szovjet Állambiztonsági Minisztérium butirkai börtönébe, majd innen a Moszkva melletti Krasznogorszk hadifogoly táborába került, ahonnan 1948. május 22-én – súlyos vesegyulladás miatt – az akkor még Moszkván kívül eső Ljublino rabkórházába szállították. Itt halt meg tisztázatlan körülmények között, állítólag vesesorvadás következtében. Két nappal később temették el a krasznogorszki temetőben. Több évtizedes sikertelen nyomozás után 1993 végén megtalálták sírját, majd földi maradványait 1994. június 11-én szülővárosában helyezték örök nyugalomra.

Cikk forrása: honvedelem.hu, eszak.hu

Feltöltő

Fel