A magyar hősökre emlékeztek a Sárospataki Wass Albert Kör szervezésében

A magyar hősökre emlékeztek május 24-én a Sárospataki Wass Albert Kör (SWAK) szervezésében mindazok, akik ellátogattak a Rákóczi úti első világháborús emlékműhöz meghirdetett rendezvényre. Medgyessy Ferenc szobrászművész alkotása, a gránátos katona szobra előtt zajlott a koszorúzással egybekötött megemlékezés, ahol a táblákon közel 200 név emlékeztet az I. világháborúban elesett pataki áldozatokra. Közadakozásból hozták létre az emlékhelyet 1935-ben, s az áldozatok neveit később kiegészítették az 1938 és 1943 között elesettek neveivel. A Himnusz hangjai után Tarnavölgyi László egyesületi elnök köszöntötte a megjelenteket, köztük dr. Hörcsik Richárd országgyűlési képviselő urat, Aros János polgármester urat, Sikora Attila alpolgármester urat és dr. Vitányi Eszter jegyző asszonyt.

Az Országgyűlés az első Orbán-kormány idején, 2001-ben hozott törvényt (az 1917-ben majd az 1924-ben hozott jogszabályt megújítva) a magyar hősök emlékének megörökítéséről. Tette mindezt azért, mert „a magyarság hosszú, nehéz történelme során, különösen a honfoglalás és Szent István király ezer esztendővel ezelőtt történt államalapítása óta a haza megszámlálhatatlan fia és leánya harcolt fegyverrel vagy anélkül Magyarország, a magyar nemzet védelmében, illetve vállalt vértanúságot a hazáért. Tetteik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy fennmaradt a magyar nemzet és a magyar állam.” Azóta május hónap utolsó vasárnapja a Magyar Hősök Emlékünnepe. Budapesten és természetesen számos vidéki településen tartanak ilyenkor megemlékezéseket. Sárospatakon évek óta a SWAK szervezésében kerül sor a megemlékezésre; idén ezúttal már pénteken, kitérve a vasárnapi EP-választások és más városi rendezvények elől.

Emlékbeszédet Kiss Endre József ny. könyvtárigazgató, lelkész, az egyesület tagja mondott. A szónok első mondataival a tavaly elhunyt SWAK-tagról, Gyárfás Pál ny. határőr alezredesről emlékezett meg, “aki katonaemberként itt buzdított mindnyájunkat a hősök napján és váratlanul ment el közülünk a minden élők útján. Emlékét szívünkben megőrizzük.” Majd felidézte, hogy “a Magyar Hősök Emlékünnepén – rend szerint május utolsó vasárnapján – azokra a héroszainkra gondolunk, akik mindannyian valami rendkívülit adtak a nemzetnek: bátor cselekedettel, előre mutató politikai döntéssel, nagy áldozathozatallal, kiemelkedő adományokkal, de azokra is, akiknek ez nem adatott meg, s mindössze a legdrágábbat tudták odaadni: az életüket. Elestek a hazáért harcolva, mint katonák, vagy ártatlan áldozatként emelkedtek a hősök soraiba.”

1947 után a kommunista pártállam elsorvasztotta az emléknapot. Ez a több évtizedes gyakorlat – folytatta az előadó -, mely nem kívánta az igazi hősökkel a nemzetet építeni, még napjainkra is rányomja a bélyegét. A II. világháború magyar hősinek többsége sem érte meg az ún. „rendszerváltást”, így azt sem, hogy 2001-től – legalább hivatalosan – ismét tisztességgel lehet rájuk emlékezni. “Neves és névtelen magyar hősök sokasága tette végtelenül gazdaggá nemzeti örökségünket, s az a dicsőség és hírnév, melyet a hazának szereztek, mindenkinek adhat önbizalmat és minden emlékezés erősítheti történelmi tudatunkat. Ezért szeretnénk, ha ezt egyre többen felismernék és itt és országosan mindenütt, méltóbb megemlékezésekre kerülhetne sor. Akik a legnagyobb elismerésnél is sokkal többet érdemeltek volna, azok még haláluk után sem került méltó helyére emlékezetük a köztudatban. Jó volna ebben megerősödni, mert a hőseink is veszélyeztetettek. Szomszédainknál számos magyar történeti emlékhelyet felszámoltak vagy meghamisítottak az elmúlt évszázad során. Ma napirenden van pl. Erdélyben az Úz völgyében annak a katonai temetőnek a román hősi emlékhellyé alakítása, melyben csak magyar és német katonák nyugszanak, a magyarok között pedig a 39. honvéd gyalogezred elesett miskolci és kassai katonái. Székely véreink küzdenek azért, hogy legalább a hősi halottainkat ne vegyék el tőlünk, ordas történelemhamisítással és brutális kegyeletsértéssel.” – mutatott rá egy aktuális problémára Kiss Endre József, aki így zárta emlékbeszédét. “Emlékezzünk rájuk, akik a legnagyobb szeretettel adóztak hazájuknak. Köszönjük meg életüket a Teremtőnek, hálát adva mindazért, amivel a magyarságnak hírnevet és dicsőséget szereztek, és kívánjuk Isten áldását erre a magasztos örökségre, s a rájuk tisztességgel emlékező, valamennyi honfitársunk életére és szolgálatára!”

Ezt követően Lencsés Anna, a Sárospataki Árpád Vezér Gimnázium és Kollégium tanára tolmácsolta az emlékező gyülekezetnek Wass Albert Hadba vonultam hazámért című versét (melyet angolból fordított Antal János), majd a bodroghalmi Halom Dalkör világháborús katonadalok felidézésével tette teljessé a megemlékezést.

A megemlékezésen koszorút helyezett el az emlékműnél dr. Hörcsik Richárd országgyűlési képviselő, Aros János polgármester és Sikora Attila alpolgármester, illetve a SWAK elnöksége (Tarnavölgyi László elnök, Demeter Péter alelnök, Fink Nándor elnökségi tag).

A megjelentek a Szózat eléneklésével zárták a megemlékezést.

Egyesületünk a jövőben is megszervezi a magyar hősök emlékünnepét, mert valljuk, hogy az országlakossá züllesztett népből csakis ott formálódik újra nemzet, ahol méltóképpen emlékeznek meg saját hőseikről. Nem feledjük, nem feledhetjük el azokat a neves és névtelen hősöket, akiknek szabadságunkat köszönhetjük és azt, hogy még mindig magyarul beszélhetünk Magyarországon.

A Sárospataki Wass Albert Kör Elnökségének beszámolója

(Fotók: Földházi István, dr. Hörcsik Richárd Facebook oldala)

Feltöltő

Fel