A Felvidékről kitelepített magyarokra emlékezett a SWAK

A Magyar Országgyűlés 2012. december 3-án ellenszavazat nélkül nyilvánította emléknappá április 12-ét, a magyar lakosság Felvidékről való kitelepítésének kezdőnapját. Ebből az alkalomból a Sárospataki Wass Albert Kör (SWAK) idén is megemlékezést szervezett. Az Újbástya Rendezvénycentrumban az emléknapon, április 12-én a felvidéki Homonnáról érkezett Csontos házaspár tartott előadást. Csontos Árpád, a Homonnai Református Egyházközség helyettes gondnoka az események egyházi vonatkozását ismertette elsősorban, míg pszichológus felesége, Valéria a magyar – szlovák lakosságcseréről beszélt leginkább. A megjelenteket köszöntötte és rövid bevezetőt mondott Tarnavölgyi László, a SWAK elnöke.

1947. április 12-én indult meg a felvidéki magyar lakosság kitelepítése, akiket az akkori Csehszlovákia jogfosztott emberekként elüldözött a szülőföldjükről. Mindez az 1945-ös kassai kormányprogramon, valamint a Benes-dekrétumokon alapult, amely elnöki rendeletek kollektívan tették felelőssé az ott élő német és magyar kisebbséget mint az ország ellenségeit, akik felelősek Csehszlovákia “felbomlásáért”. Az előadók ennek történelmi előzményeit is összefoglalták röviden. Az Osztrák-Magyar Monarchia romjain 1918-ban létrejött Csehszlovákia határai között kisebbségként egymillió magyar rekedt. A csehszlovák államot az 1938. évi müncheni egyezményben Olaszország és Németország feldarabolta. A többségében németek lakta Szudéta-vidék Németországhoz került, a Felvidék déli, magyarlakta sávját az 1938. november 2-i első bécsi döntés visszajuttatta Magyarországnak. Szlovákia 1939. március 14-én kikiáltotta függetlenségét, másnap a magyar hadsereg bevonult Kárpátaljára, Cseh- és Morvaországot pedig közvetlen német fennhatóság alá vonták. A második világháború után az újjáalakult Csehszlovákiában az 1945. április 5-ei kassai kormányprogram a magyarokat és a németeket kollektívan tette felelőssé az ország felbomlasztásáért. Az Edvard Benes államfő által május és október között életbe léptetett, 1946-ban törvényerőre emelt dekrétumok közül harminchárom közvetlenül vagy közvetve e két nemzetiség alapvető jogait korlátozta.

A Sárospataki Wass Albert Kör évek óta megemlékezést tart ezen a napon, hogy a jogfosztott, kisemmizett, megalázott, ki- és áttelepített felvidéki magyarok emléke, sorsa ne merüljön a feledés jótékony homályába. Továbbá a sok éven át elhallgatott, tragikus eseménysorozatnak régiónkban is számos érintettje volt. Az át- és kitelepítés törvényes kereteit az 1946-os államközi lakosságcsere-egyezmény teremtette meg. Ennek értelmében a csehszlovák hatóságok annyi magyart telepíthettek át, amennyi szlovák önként távozott Magyarországról. Csehszlovákiából kb. 80 ezer magyart szállítottak át Magyarországra, ennél jóval kevesebb magyarországi szlovák jelentkezett áttelepülésre. A csehszlovák állam reszlovakizáció útján kívánt úgymond lehetőséget adni a szerintük elmagyarosodott szlovákoknak a szlovák nemzethez való visszatérésre. Azt ígérték, hogy akik ezzel élnek, azok megmenekülhetnek a vagyonelkobzástól, a kitelepítéstől és megtarthatják állampolgárságukat. Összesen kb. 423 ezer megfélemlített felvidéki magyar adta be reszlovakizációs kérvényét, közülük mintegy 327 ezret fogadtak el a hatóságok. S akkor még nem említettük azokat, akiket kényszermunkára fogtak, továbbá sokan inkább önként elhagyták szülőföldjüket egy jobb élet reményében és Nyugaton telepedtek le.

A tragikus eseményekben családilag is érintett homonnai vendégek olykor megrázó személyes élményeket, családi történeteket osztottak meg a hallgatósággal. Mindezeket nem egy esetben korabeli dokumentumokkal illusztrálták, illetve számos egyéb kiadványt, térképet hoztak magukkal, melyek lapozgatása közben még közelebb kerültek az emlékezők a kitelepítettek sorsához. A sok-sok egyéni tragédiából egy közösség szenvedése tárult fel, mely közösség értelmiségi részét, egyházi elöljáróságait sem kímélte a bosszúra szomjas csehszlovák állam. S hasonló sors jutott az ottani német kisebbségnek is.

A javaiktól és jogaiktól megfosztott magyar emberek erőszakos, embertelen és megalázó módon (jórészt marhavagonokban) végbe menő áttelepítése Magyarországra bő 2 éven át zajlott. Kárpótlásuk azóta sem történt meg, nincs is napirenden a kérdés. Olyan időszak ez, amelyről sokan még ma sem beszélnek, és inkább igyekeznek elfelejteni. A kitelepítés története még ma is kibeszéletlen része a magyar történelemnek. Az utókor felelőssége erre emlékezni és emlékeztetni.

A Magyar Országgyűlés hivatkozott határozatában rögzítette, hogy szükségesnek tartja méltóképpen megemlékezni a Benes-dekrétumok következtében a Csehszlovák Köztársaságból kizárt, Magyarországra telepített magyarokról, valamint azt is, hogy támogatja a kitelepítéssel kapcsolatos megemlékezések szervezését, oktatási anyagok készítését. Az Országgyűlés emellett kifejezte nagyrabecsülését mindazoknak, akiket az adott időszakban csehországi kényszermunkára deportáltak, és ebben a szenvedésekkel teli helyzetben is igyekeztek megőrizni magyarságukat. A SWAK ennek szellemében igyekszik ébren tartani az emlékezetet városunkban és környékén.

Sárospataki Wass Albert Kör Elnökségének beszámolója

Feltöltő

Fel