Az 1956-os forradalom és szabadságharcra emlékeztünk

1956. október 23-án a budapesti eseményekkel kezdődött a magyar nép diktatúra elleni forradalma és a szovjet megszállás elleni fegyveres felkelése. 1956. október második felében a kommunista diktatúra ellen – főleg az egyetemi diákság részéről – országszerte meginduló tiltakozások október 23-án Budapesten válnak forradalmi tömegmozgalommá. 1956 eseményei hazánk népének a sztálinista terror elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca volt. Az 1956. évi forradalom és szabadságharc kezdetének 62. évfordulóján Sárospatak város lakossága az Újbástya Rendezvénycentrum emlékezett meg a történelmi eseményekről. 

A Himnusz közös éneklését követően Kavecsánszki Ádám, a Magyar Ifjak a Nemzeti Közösségvállalásért Egyesület elnöke mondott emlékbeszédet.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Ünneplő Közösség!

Megtiszteltetés, hogy október 23-án, nemzetünk egyik legkiemelkedőbb ünnepnapján szólhatok most Önökhöz. Tisztelettel köszönöm a lehetőséget. A feladat megtisztelő, ugyanakkor felelősségteljes.

62 évvel ezelőtt ezen az őszi napon, pontosan ebben a délutáni időpontban már fiatal egyetemisták sokasága gyülekezett a budapesti Műegyetem csarnokában. A nemes cél, mely közösségbe kovácsolta és tettrekészségre ösztönözte ezeket a fiatalokat nem volt kisebb dolog, mint maga a szabadság. Az a szabadság, mely a ma nemzedéke számára már egy megfoghatatlan, jelentéktelennek tűnő, ugyanakkor a mindennapjainkat, az életünket természetes és magától értetődő módon átszövő fogalommá kicsinyesült.

Ahogy Mindszenthy József bíboros fogalmazott a forradalomról: „A világon páratlan szabadságharc volt ez, a fiatal nemzedékkel a népünk élén. A szabadságharc azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen. Szabadon akar határozni sorsa, államának igazgatása, munkájának értékesítése felől.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

1956 dicsőséges napjai és a pesti srácok szabadságvágytól vezérelt hőstettei, fáradhatatlan és önfeláldozó cselekedetei világhírűvé tették a magyarok szabadságszeretetét és világraszóló útjára indították a remény szikráját. Azt a szikrát, mely később lángra lobbanva döntötte össze a gátlástalan, lelkiismeret nélküli, rombolási hajlamú, diktatórikus rezsimet; az elnyomó és az emberek millióinak halálát és szenvedését okozó kommunista rendszert.

Számunkra már felfoghatatlan, hogy mit jelenthetett a szabadság zászlaja alatt cselekvő közösséget alkotni. Szerényen és bátortalanul tehetjük fel önmagunknak a kérdést: Mi ott lettünk volna a barikádokon? Október 23-án fél 3-kor a Műegyetem csarnokából mi vajon elindultunk volna-e az egyetemistatársainkkal? A történelmet a kérdésekre adott igaz és bátor válaszok írják.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A pesti srácok mertek egyértelmű és határozott választ adni a feltett kérdésekre. Tenni akarásuk, nagyratörő álmaik, őszinte hazaszeretetük, példaértékű helytállásuk mára a magyar hősök panteonjába emelte mindannyiukat. Idézzük meg őket, merjünk tetteink nagyságából erőt meríteni Eszterházy János felvidéki magyar politikus igazságát szem előtt tartva, mert„csak az a nemzet érdemes jobb sorsra és örök életre, amely meg tudja becsülni nagyjait, és amelynek mindig szeme előtt lebeg azok példát adó munkássága”.

Az elmúlt évtizedekben kívánatos cél volt a bűnös csőcseléknek, ellenforradalmároknak bélyegzett 56-os szabadságharcosaink meghurcolása, majd szervezett, végső elfeledtetése.

Nemzedékünknek kötelessége nevet adni a méltatlanul elfeledett pesti srácoknak, 56-os hőseinknek. Merjünk fejet hajtani és emlékezni Angyal Istvánra, Tóth Ilonára,Pongrátz Gergelyre, a sárospataki gimnazista Balás-Piri Lászlóra, vagy a mindössze 18 éves Mansfeld Péterre. Továbbá ne felejtsünk el köszönetet mondani önfeláldozásáért minden találkozásunkkor Wittner Máriának, vagy éppen Halz Józsefnek. Ne felejtsük el őket, mert ahol a hősöket nem felejtik, ott mindig lesznek újak.

Kedves Fiatal Barátaim!

Kérlek engedjétek meg, hogy végezetül hozzátok is szóljak. A márciusi ifjak és a pesti srácok bizonyítéka annak, hogy a magyar fiatalság lendületével és értelmes cselekvésével minden korban kész az összefogásra, a nemzetünket gyarapító közös és igaz célok megvalósításának a szolgálatára.

A XXI. század változó közéleti időjárása számunkra is bőven tartogat feladatot. Társadalmunk hangsúlyozott elvei helyett, mint az individuum és önmagunk szélsőséges szeretete, vagy az alapítói szándéktól és az alapítói keresztény értékektől elszakadó föderális Európa képe helyett, bátran fogalmazzuk meg a közösség és a közösségi célok elsődlegességének a fontosságát, vagy éppen egy továbbra is szükségszerű európai együttműködés, a nemzetek Európájának ideáját.

A mindennapjainkat – és legfőképpen a korosztályunkra jellemző – általános közönyt váltsa hát fel a márciusi ifjakra és a pesti srácokra is jellemző lelkes és cselekvő hozzáállás. E történelmi hagyatékból táplálkozva, pedig mi se legyünk restek támogatni a kívánatos nemzeti ügyeinket, vagy határozottan kiállni a nemzetünket sértő magatartások ellen. Mindig lesznek olyan ügyeink, melyeket egyként szolgálhatunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Napjainkban nem fegyverrel a Corvin közben kell küzdenünk mindezért, hanem értelmes vitával, európai tudással, ugyanakkor minden helyzetben elsődlegesen magyar szívvel.

Kossuth szavaival élve: “A haza örök, s nem csak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz.”

Tegyünk hát eleget kötelességünknek!
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket!”

Az “Emlékképek, mert ez maradt” című műsorának részleteivel a Magyar Ifjak a Nemzeti Közösségvállalásért Egyesület fiataljai adtak ünnepi műsort. Az Újbástyában a Szózat éneklésével zárult a megemlékezés, majd a református temetőben található 56-os emlékhelyen koszorúkat helyeztek el a város vezetői, intézményeinek, civil szervezeteinek képviselői.

Feltöltő

Fel