Az elhurcoltakra emlékeztek

Magyarországon a második világháború végén, a Vörös Hadsereg által elfoglalt területekről megkezdődtek az elhurcolások. A „hadifoglyok” összegyűjtése – akiknek többsége nem katona, hanem polgári lakos volt – 1944 őszén Székelyföldön kezdődött.

A Gulág/Gupvi táborokba százezreket vittek el alaptalanul, sok esetben csak származásuk miatt. Német őseik voltak. Ez volt a bűnük azoknak az embereknek, akiket Hercegkútról vittek kényszer munkatáborba. Az összegyűjtött embereket az egykori pataki laktanya épületében szállásolták el egy éjszakára, másnap vasúton a Szovjetunióba vitték őket. Az ő emléküket jelzi egy emlékfal a József Attila utcán.

A Sárospataki Német Nemzetiségi Önkormányzat által szervezet megemlékezésen Sikora Attila, alpolgármester többek között azt mondta, „az a 136 hercegkúti lakos, akiket 1945. január 2-án hurcoltak el, fiatalságuk legszebb éveit töltötték a kilátástalanságban. Embertelen körülmények között, ahol mégis emberek tudtak maradni. Tanúbizonyságot tettek a túlélők az egymásra utalt emberek bajtársiasságáról, az egy faluból valók összekapaszkodásáról, a betegek, elesettek, a rászorulók ápolásáról, ami nélkül a szerencsés hazatérők száma jóval kevesebb lett volna. A hercegkúti ember kitartása, élni akarása ellenére is 16-an már soha nem térhettek vissza szülőfalujukba.”

A hazatérők nem csak fizikai fájdalommal küszködtek, lelki sebeik is voltak. Gondolataikat viszont hosszú éveken keresztül nem oszthatták meg senkivel. Ma már lehet róla beszélni – mondta visszatekintésében Remeczki Imre. Az Árpád Vezér Gimnázium és Kollégium történelem tanára kiemelte, a legfrissebb kutatások szerint négymillió áldozata volt a Szovjetunió haragjának, köztük közel egymillió magyar lakos.

A megemlékezés részeként koszorúkat és virágokat helyeztek el az emlékfalnál.

Feltöltő

Fel