Emlékezés a dicsőséges 907-es pozsonyi csatára

A karosi Honfoglalás Kori Látogató Központ és a Sárospataki Wass Albert Kör (SWAK) idén is közösen emlékezett meg a 907-es dicsőséges pozsonyi csatáról. A június 29-i megemlékezés helyszínéül a karosi látogató központ szolgált. A megjelenteket Szabó Péter igazgatója köszöntötte, aki az esemény méltatása mellett azt a kérdést is feltette a hallgatóságnak, hogy vajon miért övezi még napjainkban is hallgatás ezt a világra szóló magyar diadalt. A SWAK nevében Tarnavölgyi László elnök szólt az emlékező közösséghez, majd a résztvevők kerekasztal-beszélgetés keretében elevenítették fel az 1111 évvel ezelőtt történteket. A beszélgetés résztvevői között jelen volt Remeczki Imre, a Sárospataki Árpád Vezér Gimnázium és Kollégium történelem szakos tanára is, aki hozzászólásában a tőle megszokott szakmai alapossággal világította meg a pozsonyi ütközet előzményeit, annak nemzetközi politikai hátterét és a csata jelentőségét.

A pozsonyi csata – ismereteink szerint – 907. július 4. és 7. közé tehető időben zajlott, a mai Pozsony alatt. A kora középkor egyik legjelentősebb ütközete volt. Bajor vezetéssel egyesült európai haderő gyűlt össze azzal a nem titkolt céllal, hogy „a magyarok kiirtassanak”. A csatáról annak jelentősége ellenére kevés forrással rendelkezünk; csak német évkönyvek és a küzdelem során elesett német előkelőségek nekrológjai alapján lehet valamelyest rekonstruálni az eseményeket, magyar részről szinte semmilyen korabeli forrás nem lelhető fel. Annyi bizonyosan kijelenthető, hogy a magyar sereg jelentős túlerőben lévő ellenféllel szemben vette fel a harcot A pozsonyi csata egyértelmű, maradéktalan és hatalmas jelentőségű magyar diadal volt, történelmünk egyik legnagyobb sikere. Az ellenfél seregének többsége, beleértve szinte a teljes vezetést, magát Luitpold bajor herceget és Theotmár salzburgi érseket is, elesett a csatában. Az ellenfél veresége olyan nagy mértékű, annyira megsemmisítő volt, hogy a németek legközelebb csak 123 év elteltével, 1030-ban indítanak újból támadást a Magyar Királyság ellen.

Ez volt történelmünk első igazán nagy diadala, honvédő csatája, ezért leszögezhetjük: jelentőségéhez képest szinte teljesen kiesett az emlékezetből, hiányzik a történelemkönyvekből, az oktatás, a média szinte alig vesz erről tudomást. Pedig hatása máig érződik. Európa országai a pozsonyi csata után vették tudomásul, hogy a kontinensen egy új, önálló és erős államalakulat jön létre Magyar Fejedelemség néven. Ez a csata zárta le a hon(újra)foglalást és tette népünket Európa szerves részévé, megszilárdítva ezzel a magyar törzsszövetség helyzetét a Kárpát-medencében. Ezután a Kárpát-medencei magyar fejedelemség nyugati határa az Enns folyóig kitolódott és mintegy évszázadon át ez lett nemzetünk nyugati védvonala. A korabeli magyarság bebizonyította, hogy képes határait bármilyen komoly támadó erő ellen is megvédelmezni. A Keleti Frank Királyság döntő csapást akart mérni a magyarokra, ám hős elődeink győzték le Gyermek Lajos király hatalmas hadát.

A kerekasztal-beszélgetés azzal zárult, hogy kívánatos lenne, hogy a pozsonyi csata dátuma piros betűs ünnep legyen, de legalább egy emléknapot megérdemelne, hiszen ezen győzedelmes csata nélkül ma aligha létezne egy magyarul beszélő nép Európa térképén. Ahhoz, hogy ez így legyen, a történész szakma fellépése mellett az ilyen civil kezdeményezések is sokat tehetnek, hiszen ezáltal “őrizzük a lángot” és nem hagyjuk, hogy a pozsonyi csata emléke és jelentősége kivesszen a kollektív emlékezetből.

Sárospataki Wass Albert Kör Elnöksége

Feltöltő

Fel