Elhunyt Nagy Béla

Nagy Béla tanár úrra emlékezve…

 

2018. június 15-én reggel fájdalmas, végtelenül szomorú hírről kaptunk értesítést. Előző este, kedves munkatársunk – Nagy Béla tanár úr – elhunyt.

Tudtuk, hetek óta betegsége tartja távol őt iskolánktól, de mindenki bízott felépülésében. Döbbenet, megrendülés fogadta a hírt.

1976-ban, tanítói diplomájának megszerzésének évében került a sárospataki gyógypedagógiai iskolába. 1983-ban oligofrénpedagógia szakon gyógypedagógiai végzettséget is szerzett. 42 év szolgálat után, e tanév végeztével kérte nyugdíjaztatását.

Olyan pedagógus volt, aki tanítványaiból – azok képességstruktúrájának figyelembe vételével – igyekezett a maximumot kihozni. Mindig tagja volt annak a szakmai közösségnek, mely tanulmányi versenyekre készítette fel a tanulókat, akik az Országos Komplex Tanulmányi Verseny Megyei Fordulóján többször értek el első, ill. második helyezést, bekerülve ezzel az országos döntőbe.

Kifejezetten jó tanár – diák kapcsolatot épített, humánus és gyermekbarát értékrendet képviselt. Tanítványai szülői hátterét alaposan ismerte, a szülőkkel korrekt kapcsolatot ápolt. Tapasztalatával pályakezdő kollégáit szívesen segítette. Kollégákkal, szülőkkel, tanulókkal való kapcsolattartását, munkához való hozzáállását, szakértelmét mindenki nagyra értékelte. Egyik meghatározó személyisége volt az iskolának.

Munkatársunk temetésének időpontja és helyszíne:
2018. június 22. 14 óra, Sárospataki Református temető

Az Erdélyi János Általános Iskola

 

Fáradtságom adom az esti árnynak,
Színeimet vissza a szivárványnak. 

Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,
Mosolygásom az őszi verőfénynek. 

Sok sötét titkom rábízom a szélre,
Semmit se várva és semmit se kérve. 

Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:
Kétségeim az örvényekbe szórom. 

A holtom után ne keressetek,
Leszek sehol – és mindenütt leszek. 

Reményik Sándor: Végrendelet

Feltöltő

Fel