A Holokauszt áldozataira emlékezett a város

A Holokausztnak nevezett tragikus és példátlan történelmi eseménysor, mindaz, ami a magyar és az európai zsidósággal a nácizmus éveiben történt, a józan gondolkodás számra mindmáig szinte felfoghatatlan.  A világháborús zsidóüldözések sosem tűnő sebet ütöttek modern civilizációnk képén. A nácizmus, ez a gyilkos ideológia, amelynek nevében millió és millió áldozat hidegvérű, szervezett és iparszerűen kivitelezett meggyilkolása végbement, a modern Európának, annak is egy nagy kultúrával rendelkező államában, Németországban született meg. Ott ragadta kezébe a politikai hatalmat, hogy azután meghódítsa a földrészt, és végrehajtsa a modern történelem egyik legszörnyűbb tettét: az európai zsidóség megsemmisítését. A Holokauszt a magyar történelemnek is része, nemzeti tragédiánk; a hatmillió áldozat csaknem tizede honfitársunk volt.

A Holokauszt emléknap alkalmat ad arra, hogy felidézzük a múltat és emlékezzünk az áldozatokra.

Sárospatak Város Önkormányzata is lerótta tiszteletét a Holokauszt idején elhurcolt áldozatok iránt. A Szent Erzsébet utcában található emléktáblánál Koleszár Krisztián, a KDNP Sárospataki Alapszervezetének elnöke mondott beszédet.

„Kedves Megemlékezők!

Amikor az önkormányzat felkért erre a megemlékező beszédre, rögtön elkezdtem gondolkodni, hogy mit mondjak; mit illik mondani egy ilyen emléknapon. Nyilván fiatal koromnál fogva személyes tapasztalatom nincs, sőt mondhatnám, hogy: a mi generációnk már annyira távol áll ezektől a történésektől, hogy – tanulmányainkban ugyan hallottunk róla -, de igazán közelebbi információkkal nem rendelkezünk; s talán azt is el lehet mondani, hogy nem is igazán foglalkozunk ezzel a témával.

Miért? Nyilván azért, mert mi már távolabb vagyunk az egykori eseményektől, azért is, mert – amennyire történelmi tanulmányaimra visszaemlékszem – ahogy közeledtünk az újkori történelem oktatásához, annál inkább arra emlékszem, hogy nem igazán kaptunk kiforrott képet a XX. század történéseiről. S ezt már ilyenkor visszahozni, pótolni nagyon nehéz.

Mégis miért állunk most itt, miért gyűlünk egybe a városunkban található emléktábla előtt, miért kapcsolódnak be a megemlékezésbe országszerte oktatási intézmények diákjai?

Pontosan azért, hogy nem feledjük a múltat! Ne feledjük el, hogy mi történt akkor, amikor pusztán faji alapon milliókat hurcoltak el ártatlanul, deportáltak, kényszerítettek munkára, és végeztek ki.

Van egy mondás, miszerint: a magyar ember megbocsát, de nem felejt. Kedves egybegyűltek, kedves fiatal diákok!

Azt vallom, hogy keresztény emberként valóban meg kell bocsátanunk, de nem szabad felejtenünk. A haragot és gyűlöletet el kell engednünk, de a múltat nem szabad elfelejtenünk. Hiszen ez figyelmeztet bennünket arra, hogy ne vegyük természetesnek a jót! Ne vegyük természetesnek azt, hogy ma nem kell attól félnünk, hogy elhurcolnak, kivégeznek bennünket, már csak azért sem, mert – igaz itt még nem fenyeget ez a veszély, de – számtalan hírt lehet olvasni arról, hogy milyen válogatott kínzások között végzik ki, a magukat kereszténynek valló embereket arab országokban – mondhatnánk hasonlóképp faji alapon – csak azért mert keresztények.

Talán ez a korunkhoz közelebb álló példa segít megérteni nekünk, fiataloknak, hogy mi történhetett 1944-ben, az elhurcolások évében, mennyi és milyen mértékű erőszak tenger sújtotta a zsidóságot: férfiakat, nőket, gyermekeket és családokat.

Erről a korszakról szól, s mind a mai napig megható Oscar-díjas film számomra az Élet szép c. alkotás, amely egyszerre hozza a halálig tartó hűség, családi egység gondolatát, valamint az éltető reményt, ami a legsötétebb percekben is ott élt a főhős szívében.

Ebből az időszakból szeretnék kiemelni egy személyt: Slachta Margitot, aki a  Szociális Testvérek Társaságában munkálkodott. Ő hívő katolikusként fordult szembe a fajüldözéssel és mindenfajta embertelenséggel. Különös érzékenységet szerzett az emberek sorsa iránt abban a szociális munkában, amelyet a gyermekek, a nők és a családok érdekében fejtett ki. Ez volt a fő hivatása. Ő volt hazánkban az első női parlamenti képviselő. Megpróbált mindent megtenni a szegényekért, a szociális nyomorúságban szenvedőkért és később a náci befolyás ellen és az üldözöttek mentéséért. Slachta Margit a Katolikus Egyház tanítását az emberi méltóságról kérlelhetetlen következetességgel, megalkuvás nélkül képviselte. Nemcsak elvileg utasította el a faji megkülönböztetést, de elítélte a háború folyamán egyre fokozódó antiszemita propagandát, uszítást és gyűlöletkeltést is.

Szeretném az ő hitvallását, mintegy a mai nap mottójául adni és ezzel zárnám gondolataim:

„Hiszek a Szentlélekben:
Akinek kegyelme nélkül tévedésekbe süllyedünk,
Balgaságokat gondolunk,
Magunknak a Földön poklokat teremtünk,
Aki nélkül a Sátánt, lelkünk ellenségét le nem győzhetjük,
Aki nélkül nem üdvözülhetünk.
Vallom:
Hogy a Földön mindennek célja és értelme
Az ember igaz boldogsága,
Azon túl örök üdvössége.
Hiszem:
Életünk végső célját, az örök életet.”

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!”

A beszéd után a város önkormányzata, valamint a megjelent civil szervezetek és intézmények vezetői elhelyezték az emlékezés virágait.

A megemlékezésen közreműködött hegedűjátékával a Farkas Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola képviseletében Varjas Csabáné, Butkai Evelin és Kocsik Dóra Ágnes.

Feltöltő

Fel