1848. március 15-én robbant ki Pesten a radikális ifjúság által vezetett forradalom, nyitányát adva Magyarország másfél éves szabadságküzdelmének. Március 15-ét joggal tartjuk legnagyobb nemzeti ünnepünknek, mely nap minden korban a magyar szabadság szimbóluma maradt.

Az akkor történt események, a forradalom és szabadságharc emlékére szervezett megemlékezést Sárospatak Város Önkormányzata. A Művelődés Háza és Könyvtárában a Himnusz eléneklése után Dr. Hörcsik Richárd országgyűlési képviselő tartott emlékbeszédet.

„Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Március 15-e, a mai nap fontos nemzeti ünnepünk, az Alaptörvény szerint három ilyen becses nap van csak az év során. Közös ünnepnapjaink államiságunk létrejöttéhez, és két dicső forradalmunk kezdőnapjához kötődnek, ami világossá teszi a magyarok és az egész világ számára, hogy mihez kötődünk igazán, milyen értékeket tartunk nagyra. Nemzeti ünnepeink mutatják meg magyarságunk lényegét, vagyis, hogy mi köti össze azt a sokféle embert, aki Magyarország polgárának vallja magát.

Összeabroncsoznak minket az ezeréves államiságra épülő hagyományaink, amiket a nyár vége felé, Szent István királyunkra emlékezve ünneplünk meg, és megacélozza hitünket a magyarság jövőjében az a két ünnepnap, március 15. és október 23-a, amikor felidézzük azoknak az embereknek a tetteit, akik bátor kiállásukkal hozzájárultak a Szent István által megalapított magyar állam fennmaradásához és fejlődéséhez.

Ezeken az ünnepnapokon példaképként állíthatjuk azokat a nemzeti nagyjainkat, akiknek az életműve, vagy csak néhány fontos időszakban folytatott tevékenysége irányt mutat a XXI. század második évtizedében is a magyarságnak és a Magyarországon élő őshonos nemzetiségeknek is egyformán. Közös jelent élünk és közös jövőt építünk azoknak az örök értékeknek mentén, amik a 48-as és az 56-os forradalmárokat vezényelték. Ezeket az értékeket egyetlen mondattá a Himnusz megalkotója, Kölcsey Ferenc formálta. A HAZA minden előtt, szólt a bölcs költő, és úgy vélem: ha nem tett volna mást, már kerek egész volna az ő életműve.

Kedves Barátaim!

A forradalmaink és szabadságharcaink közös nevezője mindig is az volt, hogy szerettük volna saját utunkat megválasztani és azon járni. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, szükséges az önálló döntés lehetőség, és szükséges az is, hogy a döntést megelőzően véleményünket ütköztetve kiderítsük, hogy mi a legcélszerűbb, mi a leghelyesebb a közösség számára. A forradalmaink és szabadságharcaink célja tehát a szabad államiság, a szabad polgárság és a szabad véleménynyilvánítás voltak mindig is. Ezek a tényezők szolgálnak a magyar államiság fundamentumaiként, ezek a mi legbecsesebb szabadságaink.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

1848-ban a márciusi forradalmat követően az országgyűlés legszebb korszaka következett el: nemzetünk nagyjai döntést hoztak a nemzeti őrseregről, a közteherviselésről, a független magyar kormányról, a választójog kiterjesztéséről, az ősiség eltörléséről és a sajtóról is. Az április törvények megteremtették a fundamentumait a polgári fejlődésnek, és olyan lehetőséget adtak őseink kezébe, ami egészen kivételes, már-már egyedülálló volt európai összehasonlításban is. Olyan helyzetbe került Magyarország, amiben nemcsak eredményeink, hanem féltenivalónk is volt.

A HAZA ügyének védelme tehát nem holmi konfliktuskeresésen, hanem jól felfogott óvatosságon alapszik. Ahogy 1848-ban a Habsburg uralkodók sem tűrhették, hogy hazánk független és szabad, fejlődőképes lehet a forradalmat követően, úgy ma sem tekinthetünk másként az aktuálpolitikai helyzetre. A 48-as forradalom vívmányainak megvédésére felsorakozó honvédek példája nyomán könnyen belátható, hogy a HAZA ügyéért való kiállás manapság nem jár olyan nehézségekkel vagy kockázatokkal, mint az történt százhetven évvel ezelőtt.

Kedves Barátaim!

Nemzeti ünnepeinken arra a tényre érdemes koncentrálni figyelmünket, hogy a magyar államiság fennmaradása lehetetlen célkitűzés lett volna, ha nincsenek azok a hősök, akik a kellő pillanatban a nép élére állnak és a világ tudtára adják: mi magyarok szabadságra született nép vagyunk, akitől nem lehet elvenni a függetlenséget és nem lehet megrövidíteni minket a szabadságjogainkban sem. A bátor kiállás mindennek szükségszerű előfeltétele, és azt gondolom, hogy bátorság nélkül, elhivatott emberek nélkül nem élhetünk ma sem.

A 48-as ifjak bátorságára minden korban szükség van. Kevesekben tudatosul, hogy a Magyarországra leselkedő veszélyek nem mindig villámcsapásként jelentkeznek, hanem sokszor lassú, visszafordíthatatlan folyamatok eredményeként jelennek meg. A százhetven évvel ezelőtti történések kiváltó okát sem lehet egyetlen tényezőben, cselekményben megjelölni. A kor hazát féltő nagyjaiban apránként alakult ki az a meggyőződés, hogy az osztrák császár nem Magyarország érdekét tekinti elsődlegesnek, hanem valamilyen más szempontot vesz figyelembe a kormányzás során. A bennük lévő hazaszeretet és bátorság szükségszerűen vezetett el oda, hogy nem volt okuk többé tovább várakozni, hanem cselekedtek: tették, amit tenni kellett.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A kérdés ma az, hogy mi az, amit nekünk kell megtenni, hiszen, ahogy 1848-ban, úgy ma is meg kell küzdenünk Magyarországért, a magyar szabadságért és függetlenségért. Nemcsak a szabadságunk, a függetlenségünk kerül ugyanis veszélybe, hanem identitásunk, kultúránk és gyermekeink jövője is. Egy olyan ponthoz érkeztünk, ahol nem hozhatunk rossz döntést: amit teszünk, az évtizedekre meghatározza, hogy merre halad tovább közösségünk, mivé lesz Magyarország. Azt kell eldöntenünk, hogy fontosak-e értékeink, múltunk és jelenünk, kultúránk, nyelvünk vagy szokásaink, vagy ezekről örökre, valami ködös és kusza cél érdekében itt és most lemondunk. Ha rosszul válaszolunk a feltett kérdésre, mindaz, amiért 1848-ban is küzdöttünk, elveszhet, akárcsak az a jövő és biztonság is, amit a gyermekeinknek kívánunk. Ma nem kell fegyvert fogni és harcba vonulni az életünket kockáztatva, mindössze a jó utat kell választanunk.

Kedves Barátaim!

A 48-as ifjak nyomában járva ma is megmutathatjuk, hogy minket, magyarokat komolyan kell venni. Magyarországot tehetségünk és tudásunk tette és teszi naggyá, és azt gondolom, hogy csak akkor élhetünk emberhez méltóan, ha az elődeink erényességéből merítünk példát, és nem a kishitűségből vagy szolgalelkűségből táplálkozó szellemiséget követjük.

Talpra magyar, hí a haza! – írta a szabadságharc költője, és ma is aktuálisak e sorok. Sorsdöntő ez az időszak, mindenkinek meg kell mutatnia, hogy fontos számára a közös ügy, a HAZA sorsa. Kívánom mindenkinek, hogy érezze át a független és szabad Magyarországért harcoló pesti ifjak lelkületét százhetven év múltán is. Adjanak erőt ők a napi küzdelemben, aminek célja továbbra sem más, mint a független, szabad Magyarország.

Köszönöm, hogy meghallgattak!”

A képviselő úr beszéde után átadásra került a Sárospatak Nyilvánosságáért díj.

Sárospatak Város Önkormányzat Képviselő- testülete 2018. március 15-én  „Sárospatak nyilvánosságáért díj”  kitüntetésben részesítette Bódisz Attilát.

Bódisz Attila 1970-ben született Sátoraljaújhelyen, gyermekkorát Karcsán töltötte. Sárospatakon, az akkori Rákóczi Gimnáziumban, a mai Református Kollégium Gimnáziumának elődjében érettségizett 1988-ban. Ezt követően ugyancsak Sárospatakon a Comenius Tanítóképző Főiskolán szerezett pedagógus diplomát 1994-ben. Tanára és mentora, Nagy Géza karcsai pedagógus-helytörténész bíztatására kezdett cikkeket írni, akivel korábban több néprajzi, helytörténeti témájú könyv elkészítésében is együttműködött. 1995-ben elvégzett egy budapesti újságíró tanfolyamot. Újságírói pályafutásának első állomása a Zemplén Televízió volt, majd pályázat útján az Észak-Magyarországhoz került, 2003-ban pedig a Magyar Rádió Miskolci Stúdiójának tudósítója lett, ahol 2012-ig dolgozott. Számos írása jelent meg a Népszabadságban, a Magyar Nemzetben, a Magyar Hírlapban, a Szabad Földben. Internetes portálok közül dolgozott a magyarnarancs.hu-nak, a hvg.hu-nak és a hír24-nek. Több éven át Borsod, Heves és Nógrád megyei tudósító volt a Független Hírügynökségnél és az RTL Klubnál. Készített helyi lapokat is, több éven át felelős szerkesztője volt az Újhelyi Körképnek és a Sárospatak újságnak. Bárhová is dolgozott, mindig a zempléni emberek érdekeit tartotta szem előtt rádiós anyagai elkészítésekor, cikkei megírásakor. Elkötelezett vidéki újságíróként minden témában és műfajban otthonosan mozog. Bár sokszor hívták Budapestre dolgozni, maradt Sárospatakon, hiszi, hogy neki itt, Zemplénben van dolga. Jelenleg a Tiszáninneni, valamint a Tiszántúli Református Egyházkerületek által fenntartott Európa Rádió zempléni vezető szerkesztője, a Magyar Távirati Iroda részmunkaidős megyei tudósítója, valamint a Zempléni Szuperinfó munkatársa. Hívő református keresztyén emberként, mint presbiter szolgálja a sárospataki gyülekezetet. Tagja a Kazinczy Ferenc Társaságnak.

Gratulálunk elismeréséhez!

A forradalom és szabadságharc emlékét műsorával az Árpád Vezér Gimnázium és Kollégium énekkara és diákjai idézték meg, majd a színvonalas előadás után a megjelentek átsétáltak az Iskolakertbe, ahol az önkormányzat valamint a város valamennyi intézménye, civil szervezete megkoszorúzta Kossuth Lajos szobrát.