A Sárospataki Irodalmi Olvasókör novemberi összejövetelén Tömörkény István, író polihisztor emlékét idéztük.
Bevezetésként Götz Józsefné, Köri tagunk kitűnő tolmácsolásában “Ferkó” c. elbeszéléséből részleteket, majd “Juhász Gyula: Szeged derűs vonzásában” c. költeményét hallgattuk meg. Ezután a Körünkben is nagy tiszteletnek örvendő Veres Miklós, kisvárdai irodalomtörténész, középiskolai tanár: ”Szeged derűs vonzásában.” Novellisztika Tömörkény Istvánra emlékezve” c. lebilincselő, színvonalas előadása következett. Megtudhattuk, hogy Tömörkény István (Steingassner István) 1866. december 21-én, Cegléden, ausztriai eredetű sváb családban született. Az édesapja a helyi vasúti vendéglő üzemeltetője volt. Az iskolai tanulmányait Szegeden a piaristáknál, majd három évig a makói református gimnáziumban folytatta. Tizenhat évesen a család anyagi problémái miatt felfüggesztette a tanulmányait, és Szegeden először gyógyszerész-gyakornok, majd a diploma megszerzése után gyógyszerészként tevékenykedett. A munkája mellett írással is foglalkozott, melyeket a Szegedi Híradó közre is adott. Egyik alkalommal a főnökével szakmai vitába keveredett, felmondott, és a Szegedi Híradó munkatársaként dolgozott tovább. A tudósításokon kívül az írásait is közreadták. 1893-tól ellenzéki és kormánypárti újságokban is megjelentek a munkái. A Nyugat c. folyóiratban nem publikált. 1894-ben házasságot kötött Kis Palcsi Emmával, a híres szegedi vendéglős lányával. A boldog házasságából két gyermek (egy fiú és egy lány) született. 1895-ben a Szegedi Híradó munkatársa volt Gárdonyi (Ziegler) Géza, és azt javasolta a kollégájának, hogy a népszerűsége érdekében a “Tömörkény” hangzatos, írói vezetéknevet vegye fel. 1898-tól Tömörkény István három évig katona volt Boszniában, Bécsben és Szegeden. Boszniában elsajátította a szerb nyelvet, “egy életre szóló művészi feladatának ismerte meg a szegény emberek világának felfedezését, ábrázolását, és itt alakult ki egyéni ízű művészete.”
Tömörkény István a katonai leszerelése után a Szegedi Napló munkatársa, és a Hüvelyk Matyi, élclap szerkesztőjeként is tevékenykedett. 1899-ben nem választották meg a Szegedi Napló főszerkesztőjének, ezért a szegedi Somogyi-Könyvtárban könyvtáros munkakörben helyezkedett el. Bekapcsolódott a Szeged környéki ásatásokban, a szegedi népélet értékes relikviái gyűjtésében. Móra Ferenccel együtt munkálkodva páratlan tárgyi és néprajzi értékeket gyűjtöttek össze. Fontos néprajzi és régészeti tanulmányok szerzője, és a tájszavakat is összegyűjtötte. A Somogyi Napló szerkesztőségében Móra Ferenccel együtt írták a folyóirat vezércikkeit is. Több társaság tagjaként is aktívan tevékenykedett. 1904-ben kinevezték a szegedi Somogyi-Könyvtár és Múzeum igazgatójának ahol színvonalas, értékes és példamutató tevékenységet folytatott. 1904-ben jelent meg a “Szegedi parasztok és egyéb urak” c. novellás kötete, és dolgozott a Pesti Naplóban is. 1917.április 24-én a kiváló gyógyszerész, az aktív archeológus, etnográfus, német nyelvész, a sváb konyha vegyésze, a régész, a tudományos kutató, az író és novellista ötvenegy évesen, néhány napi betegeskedés után távozott az élők sorából. A kortársai: “Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Móra Ferenc méltatták szegediességét, magyarságát, tárcaíró tevékenységét.”
Tömörkény István a novella irodalmi műfaj kiváló mestere, a munkásságát ideológiamentesség jellemzi. A katonai szolgálata idején a fővárosi lapokban jelentek meg a novellái. A leszerelése után visszatért Szegedre, és sorra jelentek meg a novellás kötetei, amelyekben a „Szeged környéki népi nyelven” reálisan mutatja be az ott élők életét és mindennapjait. 1897-ben jelent meg a második novelláskötete, a „Jegenyék alatt” és ez a legszebb, legegységesebb munkája. Nagyon érdekelte a tanyasi emberek, a halászok, és hajósok élete. Mindezeket elsőként mutatta be, és hitelesen ábrázolta a írásaiban. “Mikszáth Kálmán is igen nagyra tartotta. Az élet derűs vonzása, Szeged verőfényes humora sugárzik” a novelláiból.
Az osztrák, magyar, német kubikust a munkája összeköti, mindegy, hogy elől vagy hátul tolja a talicskáját. Az ebédelők között másként ebédelnek a fuvarosok. Piros kendőben van az étek és a lovával együtt ebédelnek. Az I. világháború történetét a „Nehéz emberek” c. novellájában dolgozta fel. Tömörkény István egy olyan realista író, ”aki a szó, leírás, az ábrázolás művészi mestere, aki nagyon élvezetesen mondja el az élet nagy igazságait.”
Nagy tisztelettel és hálásak köszönjük Veres Miklós, kiváló, irodalomtörténész, tanár, színvonalas, szemléletes előadását. Megismerhettük egy kevésbé ismert, ám annál különlegesebb író életpályáját, igen értékes, sokszínű munkásságát.
A pedagógiai és a tudományos kutatató munkájához további sikert és elismerést kívánunk!
Halász Magdolna
Olvasóköri elnök
