Tamási Áronra emlékeztek az évadnyitó teadélutánon

A székelyek legjellegzetesebb és legnagyobb írója Farkaslakán született 1897. szeptember 20-án. Szülőföldjéről és a székely emberekről legtöbbünkben az általa felmutatott irodalmi kép él. Az életet tartja a legfőbb értéknek. A más néppel való együttélést nemcsak kényszernek, hanem adottságnak is tekintette. Minden nemzet fiát egyenrangúnak tartotta – Erdély évszázadai erre is tanították.

„Van nekem egy falum. Némelykor, ha lelkemmel burkolom magam körül, úgy tetszik, mintha én építettem volna őt, mikor még Isten szándékában laktam. Máskor meg szülőmnek érzem, aki egy csillagos estén, szomorú-mókás mese után fogant engem”

Életútjának egyik legfontosabb állomása, mikor megjelent Ábel-trilógiája, máig legnépszerűbb regénye. Drámaírói pályája is ez idő tájt bontakozott ki, 1932-ben írta „székely népi játékát”, az Énekes madár című színművet, melyet a kolozsvári bemutató után a budapesti Nemzeti Színház is műsorára tűzött. 1939-ben jelent meg a Szülőföldem című műve, mely az Amerikából a falujába hazalátogató író vallomása. Ez a könyv nemcsak a szülőföld szeretetéről, hanem a kisebbségi sorban élőkkel való sorsvállalásról is szól. Műveiből készült színházi előadások, megindító gondolatok és mesejátékok felidézésével emlékeztünk a 120 éve született Kossuth-díjas íróra.

Feltöltő

Fel