Veres Miklós előadása a SIOK szeptemberi összejövetelén

„Te, a szépmíves Erdély reneszánsz
Mindentudója, mester annyi ágba
Egyetlen és összehasonlíthatatlan,
Lett volna-é, mi volt  itt nélküled?
Megérted, ím, amit csak keresek.”
(Kiss Jenő:Kós Károlyhoz)

A Sárospataki Irodalmi Olvasókör szeptemberi összejövetelén a negyven éve elhunyt Kós Károly, kiváló erdélyi építész, író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, tanár, könyvkiadó  emlékét idéztük. Bevezetésként a programjainkon rendszeresen fellépő  Czabányi Attila  szíves közreműködésében hallgathattuk meg Kiss Jenő: Kós Károlyhoz és Áprily Lajos: Tetőn c. nagyhatású költeményeit. Ezután a Körünkben is nagy népszerűségnek örvendő Veres Miklós, kitűnő kisvárdai irodalomtörténész, tanár: Kós Károly, a sokoldalú művész c. lebilincselő  előadása következett.

Megtudhattuk, hogy Kós Károly 1883. december 16-án, a család egyetlen gyermekeként Temesváron született. Az elemi iskola, majd  Kolozsvárott   a középiskolai tanulmányai befejezése után a budapesti József Nádor Egyetem mérnöki, két évvel később az építész szakon tanult tovább. 1907-ben szerezte meg a diplomáját. Ezután több építészeti iroda munkatársaként tevékenykedett, részletesen tanulmányozta a Székelyföld különlegesen szép építészetét. 1910-ben a kalotaszegi Sztánán (Alszeg) földet vásárolt, ahol romantikus környezetben tizenegy évig építette terméskőből a „Varjúvár” különleges  nyaralóját, amely „magam csináló élmény volt”. Később lakóházzá bővítve a teljes elszigeteltséget jelentette. Felesége Balázs Ida, a türei református lelkész lánya volt. Három fiú (Balázs, András, Károly) és egy lánygyermekük (Zsófia) született.

1912-ben adta közre a „Régi Kalotaszeg” képekkel illusztrált építészeti tanulmányát. A különleges dokumentumot a Magyar Mérnök- és Építész Egylet Czigler-érmével díjazta.1916-ban IV. Károly koronázási ünnepsége díszletei megtervezéséhez Kós Károly kapott megbízást. 1917-ben állami ösztöndíjasként két évig Isztambulban tartózkodott. 1924-ben írótársaival megalapította az erdélyi írók önálló könyvkiadó vállalkozását, az Erdélyi Szépmíves Céhet és a megszűnéséig tagja maradt. Egyik alapítója volt az 1926-ban létrejött helikoni közösségnek, majd 1931-től az Erdélyi Helikon folyóirat szerkesztőjeként is tevékenykedett.

1940-től a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskola tanára, 1945-től dékán és 1953-ig tanárként tevékenykedett. 1944 őszén a románok kifosztották a sztánai  birtokát, a család Kolozsvárra  menekült. 1946-1948 között nemzetgyűlési képviselőként is tevékenykedett. 1948-1949 között a Világosság c. kolozsvári lap belső munkatársa volt.

1908-tól számos hazai és erdélyi épület, a Zebegényi római katolikus templom (1908-1909), a Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy (1909-1912), a Kós-Ház, Miskolc (1931), a Műcsarnok, Kolozsvár (1943) stb. a különleges, páratlan, értékes építészeti munkássága bizonyítéka.

Kós Károly írói tevékenysége is példaértékű. A szakkönyvek. A székely nép építészete (1944), Falusi építészet (1946), Mezőgazdasági építészet (1957) mellett regények, Varjú nemzetség (1925), Országépítő (1934), színművek, István király (1942) szerzőjeként is megjelent.

Kós Károly, a Budapesti Egyetem díszdoktora páratlan és értékes munkásságáért számos elismerésben részesült, mint például a Ferenc József Lovagkereszt,  Baumgarten-díj (1938), Corvin Koszorú (1940), Magyar Mérnök Építész Egyesület Czigler-érem (1944), Munka  érdemrend (román, 1958) és 1973-ban román és magyar kitüntetés,  posztumusz Ybl Miklós koszorú-díj (2010).

1977. augusztus 27-én, 93 évesen távozott az élők sorából, és a kolozsvári Házsongárdi temetőben alussza örök álmát.
Nagy tisztelettel és hálásan köszönjük Veres Miklós tanár úr színvonalas, értékes és lebilincselő előadását. Tudományos kutatómunkájához, kiváló pedagógiai tevékenységéhez további sok sikert és elismerést kívánunk.

Halász Magdolna
Olvasókör elnöke

Feltöltő

Fel