Emlékezés a 907-es dicsőséges pozsonyi csatára

A Karosi Honfoglalás Kori Látogató Központ és a Sárospataki Wass Albert Kör (SWAK) közösen emlékezett meg a 907-es dicsőséges pozsonyi csatáról. A július 1-ei megemlékezés helyszínéül a karosi látogató központ szolgált. A megjelenteket Szabó Péter, a karosi látogató központ igazgatója köszöntötte, majd Tarnavölgyi László, a SWAK elnöke méltatta a pozsonyi csata jelentőségét. Meghívott vendégként jelen volt Szomolai Tibor felvidéki vállalkozó, író is, aki ismertette a Felvidéki saga című családregényét, illetve ezen keresztül ecsetelte a felvidéki magyarság elmúlt mintegy 100 éves helyzetét és felvázolta a szülőföldön való megmaradás, gyarapodás, boldogulás lehetőségeit.

A pozsonyi csata – ismereteink szerint – 907. július 4. és 7. közé tehető időben zajlott, a mai Pozsony alatt. A kora középkor egyik legjelentősebb ütközete volt. Bajor vezetéssel egyesült európai haderő gyűlt össze azzal a nem titkolt céllal, hogy „a magyarok kiirtassanak”. A csatáról annak jelentősége ellenére kevés forrással rendelkezünk; csak német évkönyvek és a küzdelem során elesett német előkelőségek nekrológjai alapján lehet valamelyest rekonstruálni az eseményeket. Becslések szerint mintegy 40 ezres magyar sereg vette fel a harcot a jelentős túlerőben lévő (mintegy 100 ezer főt számláló) ellenféllel. A pozsonyi csata egyértelmű, maradéktalan és hatalmas jelentőségű magyar diadal volt, történelmünk egyik legnagyobb sikere. Az ellenfél seregének többsége, beleértve szinte a teljes vezetést, magát a bajor herceget és a salzburgi érseket is, elesett a csatában. A bajorok veresége olyan nagy mértékű, annyira megsemmisítő volt, hogy a németek legközelebb csak 123 év elteltével, 1030-ban indítanak újból támadást a Magyar Királyság ellen.

Ez volt történelmünk első igazán nagy diadala, honvédő csatája, ezért leszögezhetjük: jelentőségéhez képest szinte teljesen kiesett az emlékezetből, hiányzik a történelemkönyvekből, az oktatás, a média szinte alig vesz erről tudomást. Pedig hatása máig érződik. Európa országai a pozsonyi csata után vették tudomásul, hogy a kontinensen egy új, önálló és erős államalakulat jön létre Magyar Fejedelemség néven. Ez a csata zárta le a hon(újra)foglalást és tette népünket Európa szerves részévé, megszilárdítva ezzel a magyar törzsszövetség helyzetét a Kárpát-medencében. Ezután a Kárpát-medencei magyar fejedelemség nyugati határa az Enns folyóig kitolódott és mintegy évszázadon át ez lett nemzetünk nyugati védvonala. A korabeli magyarság bebizonyította, hogy képes határait bármilyen komoly támadó erő ellen is megvédelmezni.

Ezért is fájó, hogy nem kezeljük még ma sem a méltó helyén ezt a diadalmas csatát. Végre ideje lenne a jelentőségéhez méltó módon megemlékezni róla. Mert könnyű belátni: a győzedelmes pozsonyi csata nélkül ma mi nem beszélgethetnénk egymással magyarul, a magyarság lábjegyzet (sem) volna a történelemkönyvekben.

A rendezvény végén a jelen lévők emléktűz gyújtásával tisztelegtek a hős elődök emléke előtt.

Sárospataki Wass Albert Kör Elnöksége

 (Fotók: Lencsés Anna, Karosi Honfoglalás Kori Látogató Központ Facebook oldala)

 

Feltöltő

Fel