A Sárospataki Irodalmi Olvasókör májusi összejövetelén Dombóvári János tartott előadást

A Sárospataki Irodalmi Olvasókör májusi összejövetelén Dombóvári János,a sátoraljaújhelyi Lavotta János Művészeti Iskola igazgatója:”Páros szárnyunk:az anyanyelv és a zenei anyanyelv titkáról” c. rendkívül érdekes,különleges előadását hallgathattuk meg. A Körünkben is nagy tiszteletnek örvendő kiváló hegedűművész, a Lavotta Zenekar neves művészeti vezetője, elismert Lavotta-kutató az 50 éve elhunyt Kodály Zoltán,világhírű zenepedagógus,népzenetudós és 90 esztendeje született Sütő András,erdélyi írófejedelem emlékét is idézte.

Bevezetésként az anyanyelvünk több ezeréves kialakulását eredeti kéziratban fennmaradt mondattöredékekkel illusztrálta.”Ki láthatna el a bölcsőig,amely létünk hajnalán a nyelvünket ringatta?-idézte Sütő András különlegesen szép gondolatait.

Megtudhattuk,hogy az 1055-ben keletkezett Tihanyi Alapítólevél szórványemlék,az 1200-as évekből származó Halotti Beszéd és Könyörgés a „legősibb,hiteles, összefüggő nyelvemlék.”Az anyanyelvünk régebbi formáját tükrözi az Ómagyar Mária-siralom,amely 1280-1310 között keletkezett 132 szóból álló vers, 1922-ben a Brüsszel melletti Leuven Egyetemi Könyvtárban őrzött kódexben Gragger Róbert irodalomtörténész véletlenül talált rá. A költemény szerzője magyar származású Domonkos-rendi szerzetes lehetett.Ide sorolhatók még az un. bujdosó nyelvemlékek:a Gesta Hungarorum,Mátyás király Corvinái,a Chronica Hungarorum,Balassi Bálint megkerült szerelmes levelei,Mikes Kelemen kettőszázhét levele,Kazinczy:Fogságom naplója,stb.

Sütő András,erdélyi írófejedelem szerint az anyanyelv jelenti a megmaradást, nemcsak az egyén létezését,hanem a teljes kulturális emlékezetet hordozó közösség megmaradását. Hiszen ebből és „nyelvéből kiesve: létének céljából is kiesik az ember .A közösségi,anyanyelvi kötöttség olyan éltető szükséglet,amely nélkül maga az ember válhat „élettelenné,világtalanná.”…..Szavainknak is van, kell,hogy legyen helyük,otthonuk. Mert „ mi lehet ott az ember,ahol leveti a rá ért köteléket?……”Holt faágaktól körülvett szív,mit teljesen betöltött a szánalom.” Kodály Zoltán híres zeneművész, népzenekutató professzort, az egyetemi tanulmányai során nagyon érdekelte a magyar nyelvtudomány . Gombocz Zoltán híres professzorának köszönhetően a nyelvművelés is vonzotta, és arra törekedett ,hogy” a tökéletes magyar prozódiát dalaiban,kórusműveiben megteremtse”. Véleménye szerint ” a nemzeti öntudat legfőbb része a nyelv és a zene.”Szabolcsi Bence értékelése szerint ”Kodály feltárta a magyar szó zenéjét”.

Állandó harcot folytatott a „jambománia” ellen, mert Arany János költővel együtt vallotta, hogy „jambusra vagy trocheusra nem lehet magyar dallamot írni, mert ha megzenésítjük, idegen dallamok jönnek ki belőle”.Kodály Zoltánt a falvakban végzett népdalgyűjtő munkássága mellett a népnyelvi sajátságok is érdekelték.A nyelvünk romlását társadalmi kérdésnek tekintette.Arany János több versét megzenésítették,ezek közül ma is a legnépszerűbb a „Nemzetőr dal”.

A Magyar Rádió népszerű rovata az „Édes anyanyelvünk” 1952 októberében javaslatára hangzott el.” A zene,a zenei anyanyelv a műveltség része,amely az anyanyelvvel,életformával kiegészítve,a magyar kultúra jegyei. „ „Szerzett művelt-ség ,szerzett magyarság”-vallotta.

Megtudhattuk,hogy Sátoraljaújhelyben évente megrendezik az „Édes anyanyelvünk” versenyt, az „Anyanyelv ünnepét” a Városházán, és a „Lukin László népdalversenyt” is.
Kodály Zoltán szerint „a dal a magyar lélek tizenkettedik kapuja”, s aki belép rajta, egyenesen a magyar lélek tündérpalotájának kincsei között találja magát, Erőt, gyógyulást ad mindenkinek.” „ Lépj be ezen a kapun” – bíztatja az érdeklődőket , s „találsz itt olyan varázskövet, amely átgyúrja húsod, átkeveri véred, meggyógyítja idetartozásodon való kínzó kételyedet, ideköt, hogy már nem tudsz máshová menni… Nehogy azt hidd, hazafiságból kell szeretni ősi dalodat, amelytől annyira elidegenedtél, kiváltképpen a leggazdagabb hagyományú székely dalokat, melyek között a legtöbb s legszebb példáját találjuk a régi magyar stílusnak. Ha szabad a magyar dalkincset egy óriási borospincéhez hasonlítani, akkor ebben a székely dal a 100 esztendős tokaji. Aki ezt egyszer megkóstolja, annak nem ízlik többé sem a műbor, sem a rossz vinkó. A különbség, hogy ez nem árt meg és nem fogy el, akármennyit isszuk…”

Kodály szerint „…csak egyféle zenei anyanyelv lehetséges: csak egy zenei magyarság. A népdal minden társadalmi réteget összekapcsolhat, és „a nemzeti kohézió egyik leghatalmasabb eszköze, egyenesen ország építő szerepe van. A kiváló és elismert zenetudós szerint „a népdal mélyebb megismerése mindenkit meggyőzhet arról, hogy a magyarságban kimeríthetetlen erőtartalék, szívósság, életkedv és erő van.”

A sátoraljaújhelyi székhelyű Kazinczy Ferenc Társaság 1990. évi közgyűlésén Sütő Andrást a társaság tiszteletbeli tagjává választotta,és a kitüntetést Dombóvári János vitte el,és adta át az írónak Marosvásárhelyen.

A rendkivül érdekes és értékes programunk ismert magyar nóták éneklésével zárult.
Nagy tisztelettel és hálásan köszönjük Dombóvári János kiváló zenei szaktekintély, pedagógus, igazgató különleges és rendkivül értékes előadását.Fáradhatatlan és sokszínű tevékenységéhez jóegészséget,további elismerést és sok sikert kívánunk.

„Aki zenével indul az életbe,
Bearanyozza minden későbbi
tevékenységét, az életnek olyan
kincsét kapja ezzel,amely átsegíti
sok bajon. A zene tápláló, vigasztaló
elixír, és az élet szépségét,s ami
benne érték, azt mind meghatványozza.”
(Kodály Zoltán)

Halász Magdolna, Olvasóköri elnök beszámolója

 

Feltöltő

Fel