A Sárospataki Irodalmi Olvasókör április összejövetelén Búzási Áron tartott előadást

A Sárospataki Irodalmi Olvasókör április végi összejövetelén Lévay József, költő, műfordító emlékét idéztük. Bevezetésként Czabányi Attila, főiskolai hallgató színvonalas közreműködésében hallgathattuk meg a poéta ” Gondviselő Jó Atyám, Itt születtem, Szerelmem, mint piros rózsa” c. költeményeit.Ezután a városunkból elszármazó,fiatal és tehetséges Búzási Áron, bölcsész,magyar nyelv és irodalom szakos tanár „Lévay József, a Sajó-völgy poétája” c. vetítettképes előadása következett.

Lévay József, 1825.november 18-án, Sajószentpéteren, borsodi nemesi család gyermekeként jött a világra. A szülei művelt emberek voltak, szeretetteljes környezetben nevelték, az édesanyja nagyon szerette a verseket.1836-tól tíz évig Lévay József, a miskolci Gimnázium kiváló diákja, a költészet rajongója és kitűnő versmondó is volt. A középfokú tanulmányai befejezése után a Késmárki Egyetemen szerzett jogtudományi diplomát.1847-ben joggyakornokként bekapcsolódott a reformkori eseményekbe, a pozsonyi országgyűlésen Szemere Bertalan írnokaként vett részt, mindvégig vele is maradt.

A szabadságharc bukása után két éven át a szülői ház volt a menedéke, majd Pestre költözött, és a meginduló Pesti Napló újságírójaként tevékenykedett. Az írásai Bátor Miklós álnév alatt jelentek meg. Itt ismerkedett meg Arany Jánossal,Gyulai Pállal és Jókai Mórral. A legszebb alkotása , a Mikes c. mű, a szabadságharc bukása idején, Aradon jelent meg.

Lévay József nem érezte jól magát Pesten,1852-ben hazatért, és tizenhárom évig a Miskolci Református Gimnázium latin- magyar szakos kiváló tanáraként tevékenykedett. Családot nem alapított, egyedül élt. 1865-ben Vay Miklós, borsodi főispán meghívására a főjegyzői hivatal munkatársának nevezték ki.

Példamutató hivatalnoki elfoglaltsága mellett, aktív költő és kiváló műfordító. Seneca: Vigasztalások c.kötete, Shakespeare,Moliere és más külföldi szerzők munkája fordítása ennek bizonyítéka.

1862-ben a Kisfaludy Társaság,1883-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagjaként is tevékenykedett.1890-ben a negyedszázados főjegyzői munkáját aranytollal díjazták.1894-ben alispánnak nevezték ki. Egy év után az öregségére hivatkozva kérte a nyugalomba vonulását.

Különleges kultusz alakult ki körülötte.1910-ben Miskolc díszpolgára. Életében utcát neveztek el róla.1915-ben az Akadémia nagydíját kapta meg. Sajnálatos, hogy a magyar irodalomtörténet a termékeny és sokoldalú költőt csak a második vonulatába sorolta be. Vallásos volt. Egyedül élt, de őrizkedett „a hamar magába vonulástól”. Megírta a rendkívül gazdag, sokszínű és példamutató élete történetét „Szentpéteri üres fészek” címmel két kötetben .
Lévay József, költő,műfordító,a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1918.június 5-én, 93 évesen, Miskolcon távozott az élők sorából. Végakarata szerint a sajószentpéteri temetőben, a szülei nyughelye mellett alussza örök álmát. A miskolci lakóházán emléktábla, könyvtár és a több mint 450 éves, híres gimnázium viseli a nevét. Sajószentpéteren szobra,emléktábla,emlékház jelzi az utókor nagyrabecsülését.

Nagy tisztelettel és hálásan köszönjük Búzási Áron,bölcsész,magyar nyelv és irodalom szakos tanár úr páratlan, értékes és színvonalas előadását. Sok,új ismerettel gazdagodtunk. A tudományos kutatómunkájához, és a kiváló pedagógiai tevékenységéhez további sok sikert,elismerést kívánunk.

„Szeretetben gazdag voltam,
Kincseit én szét nem szórtam;
Itt áradott heve egész melegének,
Mint napsugár, melyet egy pontba gyűjtének”.
/A völgyben maradtam./

Halász Magdolna,Köri elnök

Feltöltő

Fel