A Felvidékről kitelepített magyarokra emlékezett a Sárospataki Wass Albert Kör

Az Országgyűlés 2012-ben döntött az április 12-i emléknap bevezetéséről.

1947-ben ezen a napon indult meg a felvidéki magyar lakosság kitelepítése, akiket az akkori Csehszlovákia jogfosztott emberekként elüldözött a szülőföldjükről. Mindez az 1945-ös kassai kormányprogramon, valamint a Benes-dekrétumokon alapult, amely elnöki rendeletek kollektívan tették felelőssé az ott élő német és magyar kisebbséget mint az ország ellenségeit, akik felelősek Csehszlovákia “felbomlásáért”.

Olyan időszak ez, amelyről sokan még ma sem beszélnek, és inkább igyekeznek  elejteni.

A kitelepítés története még ma is kibeszéletlen része a magyar történelemnek.

Egyesületünk tavaly tartott először megemlékezést ezen a napon. Akkor elhatároztuk, hogy ezentúl minden éven megemlékezünk a jogfosztott, kisemmizett, megalázott, ki- és áttelepített felvidéki magyarokról. A sok éven át elhallgatott, tragikus eseménysorozatnak régiónkban is számos érintettje volt.

Április 12-én A Művelődés Háza és Könyvtára pódiumtermében tartottuk a megemlékezést, amelynek vendégelőadója a felvidéki Szepsiből érkezett. Mihályi Molnár László író, tanár, a legutolsó csehszlovák parlament magyar frakciójának vezetője ismertette a szomorú eseményekhez vezető történelmi hátteret. Előadását korabeli forrásokkal egészítette ki és olyan történelmi összefüggésekre is rámutatott, amelyek még napjainkban sem nyertek teret a hivatalos történelem személetben. A személyes, családi emlékeket is megidéző előadást a „Magyar Kálvária. Felvidék 1945-1948.” valamint Varga B. Tamásnak a Felvidékről kitelepített magyarok emlékezetére készített dokumentumfilmjei illusztrálták. Az emlékezést az ugyancsak felvidéki Orlovsky Erzsébet versmondó mély átéléssel előadott szavalatai tették teljessé. (Az előadás után vendégeinkkel az együttlétet a fehér asztal mellett érdekes beszélgetéssel folytattuk, illetve fejeztük be.)

Megdöbbentő, hogy a ma már EU-s tag önálló cseh és önálló szlovák állam jelenleg is hatályban tartja a európai jog- és értékrendtől idegen kollektív bűnösség elvén alapuló Benes-dekrétumokat. A kollektív bűnösség elve összeegyeztethetetlen az EU Alapjogi Chartájával. A javaiktól és jogaiktól megfosztott emberek erőszakos, embertelen és megalázó módon (jórészt marhavagonokban) végbe menő áttelepítése Magyarországra bő 2 éven át zajlott. Kárpótlásuk azóta sem történt meg, nincs is napirenden a kérdés.

Az át- és kitelepítés törvényes kereteit az 1946-os államközi lakosságcsere-egyezmény teremtette meg. Ennek értelmében a csehszlovák hatóságok annyi magyart telepíthettek át, amennyi szlovák önként távozott Magyarországról. Csehszlovákiából kb. 80 ezer magyart szállítottak át Magyarországra, ennél jóval kevesebb magyarországi szlovák jelentkezett áttelepülésre. A csehszlovák állam reszlovakizáció útján kívánt úgymond lehetőséget adni a szerintük elmagyarosodott szlovákoknak a szlovák nemzethez való visszatérésre. Azt ígérték, hogy akik ezzel élnek, azok megmenekülhetnek a vagyonelkobzástól, a kitelepítéstől és megtarthatják állampolgárságukat. Összesen 423 ezer megfélemlített felvidéki magyar adta be reszlovakizációs kérvényét, közülük 327 ezret fogadtak el a hatóságok. S akkor még nem említettük azokat, akiket kényszermunkára fogtak, továbbá sokan inkább önként elhagyták szülőföldjüket egy jobb élet reményében és Nyugaton telepedtek le.

Az utókor felelőssége erre emlékezni és emlékeztetni, hogy az áldozatok emléke ne merüljön a feledés homályába.

Sárospataki Wass Albert Kör Elnöksége

Feltöltő

Fel